Bugár Béla szerint az ok kézenfekvő: az MKP konfrontatív politikát választott a szlovákokkal szemben és feleslegesen elfogadja a Magyarországról érkező (politikai) segítséget. Majd még megtoldotta egy kijelentéssel, hogy a magyar kisebbség problémáit Szlovákiában kell megoldani, mégpedig együttműködéssel (gondolom elsősorban a szlovák többségi társadalommal) és erre szerinte az MKP jelenleg nem képes.
Mivel Bugár Bélát évtizedek óta ismerem és én is tettes vagyok abban, hogy az MKDM, majd az MKP elnöke lett, engedtessék meg, hogy megállapítsam: nem kételkedem abban, hogy Béla a maga módján jót akar és meg van győződve igazáról.
Ez nem is baj, hiszen minden politikusnak hinnie kell abban, hogy ami jót akar tenni, az jót is hoz az országnak. Ez a hit addig éltethet egy politikust, amíg bele nem esik az édes hatalom csapdájába. Ez nem csak Bélára vonatkozik, hanem azokra is, akik már több mint húsz éve húzogatják a politikai mézesmadzagot az orrunk előtt és… tagadhatatlanul… jól megélnek belőle. Bélát is elérte az önigazolás átka: amit ÉN állítok, az valóság, másként nem is lehet elképzelni. Az ilyen politikus elszakad a realitásoktól, önigazulásos „sokkokba” eshet és akarva-akaratlanul pénzügyi csoportok befolyása alá kerülhet – hiszen valakikkel kormányozni kell!
Azonban Béla nem annyira tapasztalatlan, hogy ne tudná felmérni Fico visszatérésének veszélyét és ezzel párhuzamosan a világgazdasági recesszió együttes hatásait. Azt sem mondhatja, hogy nincs vele (és a többiekkel is elég tapasztalata), hiszen tudja, hogy egy ilyen genetikailag neobolsevista zsivánnyal sokkal komolyabb dolgokban sem biztos a megegyezés, nem még az olyan számukra sokadrangú ügyekben, mint a kisebbségi jogok, kultúra, nyelvhasználat, stb. Béla elég csavaros eszű és tapasztalt ahhoz, hogy ezt felfogja és kellőképpen kiértékelje. Azt azonban kétlem, hogy megoldási javaslata: „a magyar kisebbség problémáit Szlovákiában kell megoldani, mégpedig együttműködéssel” most és a közeljövőben kivitelezhető (félreértés ne essék, valóban otthon kellene megoldani – de nem így!). Ez akkor volna lehetséges, ha véletlenül találtatna egy együttműködni akaró, releváns és szeriózus (szlovák) politikai erő vagy társadalmi réteg. Ilyen pedig Szlovákiában jelenleg – tisztelet a gyér kivételnek – nem található. És nem is lesz addig, amíg a szlovákok nemzetté válása be nem fejeződik. Addig folyamatosan alkalmazzák a szupremácia elvét változó keménységgel és következetességgel. Egyedül együttműködni a szlovákok között nem lehet, ahhoz legalább még egy (szlovák) meghatározó politikai erő kellene, amely képes elfogadni az együttműködés programját pl. nemzetiségi téren is és van politikai akarata a megvalósítására is. De lássuk az elmúlt öt évet! Még oda se jutottunk vissza, ahol a szlovák-magyar kapcsolatok voltak a második Dzurinda kormány végén. Egyértelmű, hogy ha a demokratikusnak mondott szlovák pártok egyenesen nem is ártanak, segíteni nekünk, a szlovákiai magyar közösségnek nem fognak és hallgatólagosan elmennek a diszkriminatív döntések mellett, tettetvén mély sajnálkozásukat. A többiek pedig egyenesen melegebb vidékre küldenek bennünket.
Bélára talán nagy hatással volt a Most-Híd udvari pszichiátere és ideológusa, aki elhitethette vele, hogy ez az együttműködés mindezek ellenére a jelen helyzetben lehetséges és eredményes lehet. Pedig a társadalmi jelek-jelenségek mást mutatnak. Véleményem szerint erre még várni kell vagy száz-százötven évet. A szlovákok nemzetébresztői által a közel kétszáz évig hamisan beléjük sulykolt ellenségképet nem lehet egy-két év alatt eltüntetni. Ehhez csoda kellene – azok pedig nincsenek. Csak azt kapjuk meg, amit ésszel és erővel, kitartással és kellő, de nem túlságos türelemmel szerzünk meg magunknak.
Remélem a Most-Híd is tudatosítja ezt Bélával az élén és ehhez mérten fog hozzáállni a választási együttműködéshez. Mert „együtt kell működni” és nem „együttműködni”! A szlovákság nemzetté válásáig csak közös kisebbségi politizálás és az ehhez illeszkedő taktika és stratégia segíthet (és nem csak ez!). Mert bizony nagy a veszélye annak, hogy a kisebbségi szlovákiai magyar, látván ezt a testvérgyilkosságnak is beillő cirkuszt, nem megy el szavazni – elege van belőle! Akkor pedig megnézhetjük magunkat! Az így kialakult helyzetért pedig – ha nem változik érdemben a helyzet, a Most – Híd, az „együttműködés” pártja lesz elsősorban a felelős – hiszen elutasította az „együtt-működést”! Persze, meg van ebben az MKP felelőssége is mint parlamenten kívüli pártnak. Jó volna, ha Béla belátná ezt a fogalomzavart – most az egyszer igazán segíthetne nem csak a Most-Hídon, hanem a nemzeti kisebbsége(ke)n.
Írom ezt azért is, mert nem közömbös számomra az itteni kisebbség(ek) helyzete, meg írom annak ellenére is, hogy éppen a Most-Híd létrejötte, a testvérgyilkos politizálás meg a személyi ellentétek szinte kezelhetetlen mértéke a Most-Híd és az MKP politikusai között késztetett engem arra, hogy megváljak az aktív politizálástól – nem az én stílusom.
Agárdy Gábor, Felvidék.ma
