A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezvényeként került sor a beszélgetésre Köbölkúton, a helyi könyvtárban Kovács Ferenccel nyugalmazott polgármesterrel, közéleti emberrel.
Kovács Ferenc nevét a térségben még a 70- 80-as években ismerték meg az itt élők, elsősorban a szőgyéni szövetkezet elnökeként. Nevéhez fűződik a kultúrházak megépítése Barton és Szőgyénben, falujában a vasúti átjáró, a szőgyéni akácos szabadtéri színpadának létrehozása, ahol hosszú évekig a Csemadok járási ünnepélye zajlott. Mezőgazdasági vonalon is több érdeme volt, többek közt a hazai egyetlen sikeres kiwi termelés a szőgyéni szövetkezetben vaalówult meg.
Polgármesterként és már korosabb emberként is a legnagyobb támogatója és felélesztője volt a hosszú évekig pangó Csemadok alapszervezetnek. S ami talán mindannyiunk legnagyobb büszkesége lehet a régióban, a nevéhez fűződik az ország legszebb szabadtéri színpada, amit Makovecz Imre tervezett és avatott fel a 90-es évek derekán.
Magánéletéről semmit sem tudott az itt élő közösség, csak miután nyugdíjas éveiben megírta faluja történetét, „Diákok a viharban” címmel, és életrajzának azt a szakaszát, mely történelmi sorsábrázolás az 1940- 45-ös háborús évekről, akkor nemcsak az egykor híres érsekújvári gimnázium életébe enged betekintést, de az azt felborító háborús tragédiák emlékét is leírja, amit megélt, és túlélt.
Főleg életének erről a szakaszáról beszélgetett Kovács Ferenccel Miklósi Péter, a Múzeumi Szalon riportere. A 82 éves kitűnő memóriájú Kovács Ferenc szinte napra visszaemlékezve idézte a levente-életét, s azon tragikus eseményeket, amelyek többször is a halál torkából hozták őt vissza. Megrázó élmény volt mindazt végighallgatni, amit az őt követő generációk már – hál’ Istennek – csak hírből hallanak.
Kovács Ferencnek életét soha nem vezérelte bosszú vagy elfordulás a társadalomtól. Nagy érdemei vannak a múltból, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi és politikai rendszert éltünk meg. Ő volt az egyetlen ebben a térségben, aki magyarságát mindig vállalta, gyermekeit magyar alapiskolába adta, egyetemen kitaníttatta. A Csemadokot a legnagyobb közéleti tisztségei mellett anyagilag, erkölcsileg támogatta a szocialista rendszerben is. Polgármesterként pedig a helyi Csemadok szervezetet nemcsak újjáélesztette (150-180 taggal), de két énekkart működtetve szerepeltette itthon és külföldön, emlékünnepséget szervezett a leventék elhurcolásának évfordulója alkalmából, és a helyi MKP oszlopos tagjaként és Csemadok elnökként idős korában is, minden cselekedete a magyarság érdekében, és a faluja fejlődését segítette.
A Múzeumi Szalon esten ott volt a község polgármestere, MKP vezetője, és sorstársai, akik még életben maradtak. Sajnos az ifjabb korosztály (akár az iskolából is), akiknek igen tanulságos lett volna az est, nem voltak jelen.
DE, Felvidék.ma
