A felvidéki magyar pártok közül elsőként a Magyar Közösség Pártja tette közzé jelöltjeinek listáját, majd később a Most-Híd vegyespárt is előállt a magáéval. Március elején a legújabb felvidéki magyar politikai formáció, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség is bejelentette: indulni kíván az európai parlamenti képviselők május 24-én tartandó választásán.
Szlovákiában egyébként rekordszámú jelölt száll ringbe a nem túlságosan érdeklődő választók voksaiért: a Központi Választási Bizottság 29 párt listáját és összesen 333 jelöltet vett nyilvántartásba. A kiadó helyek száma Szlovákia számára mindeközben 13.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség – amely a Vállalkozók Pártja átnevezésével került a felvidéki politika színpadára – először méreti meg magát nyilvánosan (a sorsoláson a 9-es sorszámot kapta a párt listája).
Ennek kapcsán beszélgettünk a párt európai uniós kapcsolatokért felelős alelnökével, Krivánsky Miklóssal.
– A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség a 2014. március elsején kelt közleményében jelentette be, hogy indulni kíván az EP-választásokon. A tavalyi megyei választásokon azonban nem mérették meg magukat. Mi ennek az oka?
Egyszerű technikai kérdésről van szó, a párt a tevékenységét csak a megyei választásokon való részvételi bejelentés jogvesztő dátuma után kezdte meg.
– Fehér Csaba, a párt elnöke azonban egy 2012-es interjújában még határozottan kijelentette, hogy – idézem – „egyetlen választáson sem szeretnénk külön indulni”…
A Belügyminisztériumi adminisztráció ütemét nem áll senkinek sem módjában megváltoztatni. Máskülönben 2012-ben még nem tudhatta Fehér Csaba elnök úr, hogyan alakul a helyzet 2013 őszén.
– Apropó választások: a köztársaságielnök-választásokon volt a jelöltek között magyar is, kereszténydemokrata is. Az MKDSZ szívéhez melyik jelölt állt legközelebb, kinek a támogatására buzdították híveiket?
Nem tennék olyan különbséget, hogy magyar és kereszténydemokrata, tudtommal az MKP is a Néppárt kereszténydemokrata politikai család tagja. Ami Hrusovský urat illeti, nem láttuk a kifejezett szándékot, hogy a magyarok jogait is képviselni kívánja, kijelentései csak általánosságokban érintették érdekeinket. Bárdos Gyula jelöltetése ugyan azt sugalta, hogy a magyarok jelöltje, de a jelöltetés nem egy konszenzus alapján jött létre. Mi, amikor megkezdtük tevékenységünket levélben értesítettük a pártokat, egyben jeleztük szándékunkat az együttműködésre. Az MKP a mai napig nem válaszolt megkeresésünkre, ezáltal okafogyottá vált a kérdés. Természetesen aláírásommal támogattam Bárdos úr jelölését.
– Tekintve a felvidéki magyar választók passzivitását – amely mérhető volt a legutóbbi elnökválasztásokon is és aligha lesz másként az EP-választások alkalmával – mire alapozták az MKDSZ szervezői, hogy a másik kettő mellé szüksége lesz az itt élő magyar közösségnek egy harmadik pártra? Miben mások Önök, miben tudnak alapvetően újat mondani a választóknak, mivel tudják őket megszólítani?
A magyaroknak nem harmadik pártra van szükségük, hanem pártra! A hatalom túlságosan ugyanannak az érdekcsoportnak a kezében öszpontosul, amely teljes mértékben elzárkózik a megmérettetéstől. A magyar egység fikciója csak arra szolgál, hogy egy kis csoport továbbra is hatalmat gyakoroljon a magyarok fölött. A verseny, az esélyegyenlőség és a teljesítményalapú közélet gátolása a valódi megosztása a magyaroknak, egy szűk kiváltságos rétegre és egy egyre nagyobb nélkülözőre. A korszakváltás igényét biztosítja a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, szociálisan érzékeny tömörülés vagyunk, ezért működtetjük a kezdetektől a Caritas csoportunkat is, eddig idősek otthonába, kórházba, magánszemélyekez juttattunk el tolószékeket, járókereteket, kórházi ágyat. Az önrendelkezéshez való jogot valljuk, amit először is a közösségi önszerveződésben kívánunk láttatni.
– Milyen a kapcsolata az MKDSZ-nek a többi szlovákiai politikai párttal, különösen a magyar pártokkal? Kiket tartanak potenciális szövetségesnek?
Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a magyar pártok nem hallották mega az idők szavát, továbbra is a birtokonbelüliség kényelmébe burkolóznak, tevékenységünk lehetne az az összekötő kapocs, amelynek hiánya a kettészakadt párt két felét egymás ellen feszíti. A merev elzárkózás a közös fellépéstől nem a mi magatartásunk, reméljük nyitottságunk végül megértésre talál. Amennyiben ez továbbra is elmarad, az a magyarokat meggyőződésünk szerint, a hozzánk való csatlakozásra készteti. A visszajelzések ezt bizonyítják.
– Az MKDSZ lényegében a Vállalkozók Pártjának átnevezésével jött létre, amely párt már korában is tagja volt az Európai Szabad Szövetségnek (EFA). Ez sokakban azt a gyanút keltheti, hogy itt tulajdonképpen egyesek brüsszeli vonzalmainak kielégítéséről van szó és nem felvidéki magyar érdekképviseletről…
A kérdésfelvetése téves, az EFA kapcsolat még a Magyar Föderalista Párt megalakulása idejére vezethetők vissza, mely tagja lett az Európai Szabad Szövetségnek. Miután az MFP az ellehetetlenítés és akadályozások folytán feladta a magyarok érdekében kifejtett erőfeszítéseit, az EFA szlovákiai jelenlétét más tömörülés, melynek magyar tagjai is voltak, biztosította. Jómagam is ezt a folytonosságot képviselem több mint tíz éve, így „brüsszeli vonzalmak kielégítéséről” beszélni nem lehet. Napi tevékenységem része az uniós intézményekben a magyarok érdekeinek képviselete. Elkerülte a magyar sajtó figyelmét az EP-ben nemrégiben lezajlott fontos esemény.
A szlovák külügyminiszter levélben kérte az EP Petíciós bizottságát, hogy a Benes-dekrétumok elleni petíciót a bizottság zárja le. Ennek elérését a PETI koordinátori ülésén kívánta megszervezni. Adott dolog, hogy minden pártcsaládnak egy koordinátora van, amennyiben kettő-három összefog és jól időzít, úgy gyakran sikerrel járhat. A mi ügyünkben csak a Zöldek/EFA ébersége mentette meg a helyzetet, jelezték mi készül, így sikerült mozgósítanom a petíció egyik aláíróját, tájékoztassa a magyar képviselőket, hogy álljanak a Zöldek/EFA koordinátora mellé. A petíció lezárását megakadályoztuk.
Megjegyzem a csehországi kényszermunkára hurcolt magyarok kárpótlásának ügyében az elmúlt tíz évben mintegy harminc EP képviselő kérte levélben a cseh és szlovák kormányokat, hogy méltó módon rendezzék az ügyet. Értetlenségük annál nagyobb volt amikor tapasztalták, hogy a szlovák kormányban jelenlévő magyar politikusok nem teszik kötelességüket ebben az ügyben.
– Mivel az MKDSZ ebben a formában még nagyon fiatal formáció, mely eddig még nem mérette meg magát egyetlen választáson sem, így nyilván nem lehet még a tettei alapján megítélni. Ilyenkor nézi meg az ember, hogy kik az ajtón kopogtató ismeretlen barátai. Önök annak az EFA-nak a tagjai, melynek soraiban a Zöldek révén ott ül a Magyarországot megszállottan üldöző és gyalázó Daniel Cohn-Bendit, vagy éppen Rui Tavares. Előbbi ráadásul az EFA társelnöke. Milyen érzés ezekkel az úriemberekkel kezet rázni? Nem gondolják, hogy ez a kapcsolatrendszer az itt élő magyarok körében nem éppen a legjobb hívószó?
Nem akarom elkedvetleníteni, de a valóság másképpen fest. Az EFA és a Zöldek közös frakciója a történelem kényszeréből született kényszerházasság. Annak idejében, hogy frakciót tudjanak a kis pártok alakítani, szövetségre kellett lépniük, mivel a nagyok a kirekesztősdi politikát alkalmazták. Míg a zöld pártok Európa szerte az azonos ideólógia mentén szerveződnek, addik az EFA-t alkotó negyven párt megoszlik jobbközép és balközép pártokra, a közös nevező a regionalista, autonómista vagy az önrendelkezés elvét valló politikai irányzat. Az EFA-nak nincs társelnöke, csak a Zöldek/EFA frakciónak, így Cohn Bendit úr nem tagja az Európai Szabad Szövetségnek. Téves az a beállítás, hogy Cohn Bendit és Tavares urak Magyarországot marasztalják el, kritikájuk a magyar kormányt érinti, elég visszahallgatni vagy tüzetesen elolvasni a két említett politikus véleményét. Rui Tavaressel készítettem nemrégiben egy beszélgetést mely megjelent a Kassai Figyelőben és az Erdélyi Naplóban, határozottan elutasítja a magyarellenes vádakat. Mi több, Tavares úr kérésemre levélben szorgalmazta a Csehországba hurcolt magyarok kárpótlását Fico szlovák kormányfőnél. Ezt eddig a magyar kormány nem tette meg.
Ami a kapcsolatrendszer kárára van az inkább az a tény, hogy az EFA politikusainak érdeklődését a magyarok gondjairól sajtónk mellőzi. A minap járt meghívásunkra Komáromban és környékén Inaki Irazabalbeitia Fernandez baszk EP képviselő, akit a Čaplovič féle kisiskolákat felszámoló törvény hatásai érdekeltek. Sajtónk elmulasztotta ennek a fontos tényfeltáró útnak az alapos ismertetését. Nyugodt szível állíthatom, hogy ez a kapcsolatrendszer, mely több mint tíz éves múlttal dicsekedhet, bevált és számos esetben amikor a sajátjaink mulasztottak az EFA politikusai védelmeztek meg bennünket.
– Sajnos a kelleténél valamivel többször állt módjában a magyarságnak hallgatni Tavares és Cohn-Bendit urak „érvelését” az EP-ben – ahogy Ön mondja – , a magyar kormány ellen, úgyhogy talán szükségtelen ezeket itt most idézni. Viszont a Tavares-jelentés mögött teljes mellszélességgel ott állt az egész bukott magyar baloldal, annak elkészítésében pedig olyan „nagyságok” vettek részt, mint Göncz Kinga vagy Tabajdi Csaba. De ha már ez felmerült: egyetértenek önök Tavaresék Magyarország kormányával szemben megfogalmazott kritikájával?
Aktívan mintegy tizenöt éve mozgok az EP-ben, értelemszerűen az embernek alkalma van rá és a hatékony lobizáshoz elmaradhatatlan a különböző pártok képviselőivel való érintkezés. Tabajdi úr tagja az EP-ben működő Intergroup csoportnak, mely a kisebbségek jogainak védelmére jött létre. Bauer Edit és Mészáros Alajos képviselők kivédhetetlenül kapcsolatban kell, hogy legyenek Tabajdi Csaba képviselőtársukkal. Amennnyiben az Ön által említett okok miatt elzárkóznának mindennemű érintkezéstől, ez természetesen az Intergroup hatékonyságát gyöngítené. A Tavares-jelentés egy szomszéd ország kormányával foglalkozik és jóval pártunk tevékenységének kezdete előtt született, nem tisztünk a magyar belpolitika azon részeivel foglalkozni mely nem közvetlen a határon túli magyarokat érintil.
– Ismerve a politika természetét, nagy merészség lenne elvárni, hogy morális szempontok döntsék a kapcsolatépítés mikéntjét. Mindazonáltal – megismételve korábbi kérdésem – milyen érzés kereszténydemokrataként olyan emberrel kezet rázni, aki már 1976-ban megjelent beszámolójában imigyen szól a gyerekekhez fűződő sajátos kapcsolatairól: „Gyakran előfordult, hogy néhány gyerek kinyitotta a sliccemet, és elkezdett simogatni.”? (Daniel Cohn-Bendit) Túl lehet ezen lépni?
Soha nem ráztam kezet ilyen emberekkel.
– A párt megalakulását követően a magyarországi kereszténydemokraták sietve határolódtak el önöktől, sérelmezve a párt megnevezését is, mivel ilyen néven már működik egy szervezet Magyarországon. Ők a Magyar Közösség Pártját tekintik a felvidéki magyar közösség hiteles érdekképviseletének. Szövetségesek nélkül azonban a politizálás nehezen képzelhető el, különösen a magyar-magyar viszonyokban. Ilyen előzmények után kiket tartanak potenciális magyarországi partnereiknek? Sor került esetleg már találkozókra, vannak tapogatózások valamilyen irányban?
A felvidéki magyar közösség hiteles érdekképviseletét nem magyarországiak választják, az MKP kétszeri megmérettetés után pedig parlamenten kívüli párt, ha a magyarországi kereszténydemokraták nem tisztelik a határon túli magyarok többségi döntését, ajánlom számukra, hogy legközelebb ne a Fidesszel, hanem önállóan jussanak a parlamentbe.
Tapasztalataim szerint az EFA-szövetségeseink eddig is hatékonyabban képviselték az itteni magyarok érdekeit, mint a magyarországi politikusok. Tájékoztattuk az összes magyarországi parlamenti pártot tevékenységünkről, amennyiben megkeresnek fontolóra vesszük a kapcsolatfelvételt. Személy szerint még a 90-es évek elején MKDM-es koromban figyelmeztettem, hogy a Brüsszelbe vezető út nem Budapesten és Pozsonyon keresztül vezet, hanem önállóan, nyílegyenesen.
– Mire számítanak az EP-választásokon, milyen eredménnyel lennének elégedettek?
Legyünk realisták, kérjük a „lehetetlent”! Természetesen mindent megteszünk, hogy a legjobban szerepeljünk és bejussunk az EP-be.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45120,45109,44942,44839,44734″}
