Egy nép életében csakis a kultúra lehet az a habarcs, ami egy közösségből nemzetet építhet!
Ahhoz pedig, hogy ezt a tételt igazoljuk, elég végigpillantani a világ történelmén. Hány nagy nép tűnt el nyomtalanul a történelem nagy színpadáról, amelyik birodalmakat hozott létre – mert képtelen volt rá, vagy pedig nem törődött vele, hogy egy olyan kultúrát hozzon létre, amely megtartotta volna őt a nehéz időkben is. Új hódítók jöttek, és könnyedén leigázták őket, mivel a népnek nem volt közös története, és így könnyedén átvették a hódítók nyelvét, szokásait, isteneit. Akadt azonban arra is példa, hogy a hódítók vették át a leigázottak kultúráját, mert az életerősebb volt, mint az övé.
Mindez pedig annak a kapcsán jutott az eszembe, hogy a kisebbségi léten töprengtem. Hogy hogyan tudnánk magyarnak maradni Szlovákiában, annak ellenére is, hogy minden érv amellett szól, ne ragaszkodjunk rögeszmésen a magyarságunkhoz, válasszuk a könnyebbik utat, az önfeladást.
Az pedig, ami minket megtarthat magyarnak, egyedül a kultúra lehet! Bartók Béla szívbemarkoló zenéje, Arany János szépen hangzó szavai, Jókai Mór örökérvényű meséi. A magyar kultúra azonban sokkal, de sokkal tarkább ezeknél a példáknál. Én is csak azért hoztam fel pont őket, mert ezek a nevek történetesen az én ízlésemet tükrözik, de ebből a kimeríthetetlen kincsből mindenki kedve és ízlése szerint meríthet. Hisz ebben a tóban aranyhalak úszkálnak, és mindegyik gyönyörű a maga nemében.
Mert a kultúra olyan a léleknek, mint földnek a vetőmag, ami kicsirázik, és termést hoz. Ez a „termés” pedig a magyarságtudat, amely ott van ugyanúgy Petőfi, Ady, József Attila verseiben, mint Lackfi Jánoséban vagy Kulcsár Ferencében, hogy kortársakat is említsek.
Ezért aztán szükséges, hogy a gyereket már a legkorábbi életkorban megismertessük a korának és az érdeklődésének megfelelő irodalommal, zenével stb, mert csak így lesz felnőttként is igényük a kultúrára.
A kultúra pedig megőriz. Kivált, érvényes ez ránk, kisebbségben élő magyarokra, akik gyakran vegyes családokban élünk, ahol a többségi kultúra hajlamos elnyomni a kisebbség kultúráját.
Ezért hát, barátaim, őrizzük a kultúránkat, mert az lelkünk egy darabja!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
