Beke Beáta neve nem ismeretlen az olvasóink számára. Amellett, hogy a Felvidék.ma Eseménynaptárának a szerkesztője írásaiból rendszeresen értesülünk a gömöri régió magyarságának a helyzetéről. Az MKP Lekenyei Helyi Szervezetének az elnöke, az MKP Rozsnyói Járási Elnökségének a tagja.
Széles körű társadalmi tevékenységét az ott élők jól ismerik. Közösségépítésről, elhivatottságról, nyelvhasználatról és a közelgő választásokról beszélgettünk.
– Mióta érdekel a politika?
– Csupán a politika nem mondanám, hogy érdekelt. A közösségépítés a szívügyem. Véleményem szerint a politika összefügg vele, hiszen az a közélet. A politikán kívül kulturális téren és a civil szférában is tevékenykedem. A politika kulcs a létünk irányításához. Ez az egyetlen eszköz a kezünkben a változtatásra, véleménynyilvánításra. Aki nem szavaz, az helyett szavaznak.
Tapaszalom, hogy főleg a fiatalok között divatos, hogy nem mennek el szavazni, de aki nem él a jogával, az egyetlen demokratikus eszközével, hogy változtasson, annak nincs joga nyavalyogni és számon kérni sem. Ez is ragályos, mint a politikától való elfordulás. A csalódottság egy érzés, amit az illető dönthet el, hogy megváltoztat-e. Úgy gondolom, tudatosabban kellene az életünk eme területéhez is hozzáállni.
– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az MKP munkájában?
– Az elődeim ebben a pártban hittek. Biztos nem véletlenül. Azt viszem tovább, amit a felelősségemre bíztak. A Most- Híd megalakulásakor megkerestek a „nagy öregek”, hogy kilépek-e én is az MKP-ból. Csak annyit mondtam, hogy az itthoniaknak én nem fogok csalódást okozni, nem azért bízták rám az elnökséget.
Nem vágyok sem hatalomra, sem politikai posztokra, és nem fogok érdekpolitizálást sem folytatni. Nem fér össze az egyéniségemmel. Az évek azt is megmutatták, hogy az MKP az egyetlen olyan párt Szlovákiában, amely a magyar közösség érdekeit képviseli. Ez pedig nekem fontos. Ezért veszek részt az MKP munkájában immár több mint 10 éve.
– A környezetedben milyen magyarságot érintő probléma megoldásán dolgozol?
– A kultúra és az oktatás megmaradásunk alappillérei. A Csemadokban helyi és járási szinten is tevékenykedem. Több sikeres rendezvényt tudok magam mögött. Legújabban a családi délutánjainkkal a családoknak igyekszünk teret biztosítani a minőségi magyar kultúrához, hiszen a család a nemzet legkisebb egysége.
Amiben csak tudom, segítem az oktatási intézményeket is. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. Néha az embernek elég egy tipp, hol is tud pályázni. A helyi intézmények életében történt nagy változásokat pedig szívügyem, hogy megismertessem az olvasókkal.
Amikor megtehetem pénzbeli támogatást is adok, de van, hogy fizikailag, illetve a segítség megszervezésével tudok segíteni, mint pl. legutóbb, amikor megszépült a rozsnyói óvoda. Többek között például részt vettem az SZMPSZ által készített felmérésekben is a magyar oktatás terén. A gyerekek örömét is jó volt látni, amikor a Kárpát-medencei Családszervezetek meghívására az Életmese pályázat kertén belül egy hétvégét töltöttünk Debrecenben.
Ide sorolnám még a magyar nyelv és névhasználatot is. A Kaufland megnyitásakor Rozsnyón tettünk is ezért. Kisebbségi helyzetben a nyelvhasználatnak egy speciális területe a névhasználat, ezen belül is a személynévhasználat. A névhasználati kampányba is bekapcsolódtam. Nem csak beszélni kell róla, hanem meg is tenni. 
Véleményem szerint van még egy fontos dolog, amit a legtöbb esetben hanyagolunk. A tapasztalatok átadása az utókornak. A fiatalokat időben be kell vonni a közösségépítésbe. Például a kultúra területén ezt már gyermekkorban meg lehet tenni. A gyerek azt viszi tovább, amit otthon lát és tanul. A politikába is belekóstolhat egy fiatal. Ehhez lehetőséget biztosít a Via Nova ICs. 2012-ben ezzel a céllal vettem részt a szervezet megalakításában Rozsnyón. Utánpótlás kell, másképp ki viszi tovább a magyarságot?
Gömörben van még egy probléma, ami nem csak a magyarságot, de az itt élő összes embert érinti, ugyanis egy leszakadt, magas munkanélküliséggel sújtott régióban élünk. Minden elismerésem az itt élő embereké, akik még nem menekültek el a jobb élet reményében. Én is velük együtt élek itt, ismerem a helyzetet. Ahol tudok, segítek. Ezért is vállaltam fel a jótékonysági ruhavásár- sorozat szervezését, amelynek köszönhetően kétszeres segítség érkezett a régióba.
– Melyik az a terület, ahol te a legfontosabbnak látod, hogy a MKP Közös akarat programja megvalósuljon?
– Legideálisabb az volna, ha mindegyik pontja megvalósulna. 2016. március 5-én döntés születik arról, hogy ki és milyen formában fogja képviselni a felvidéki magyarságot. Aki leadja szavazatát részese lesz a döntésnek, ha nem másra bízza a döntést. Kérdés, hogy tetszeni fog-e a megszületett eredmény. A szlovákiai magyarságnak jelenleg nincs képviselete a parlamentben. Nem is arról van most szó, hogy akik bejutnak, azok egy varázsütésre megváltsák a világot. Reálisan nézve a parlamentből kicsit másképpen tekintenek majd az igényeinkre, javaslatainkra, tehát a Közös akaratunkra.
Hideghéthy Andrea, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”59065,58992″}
