Kezd tragikomédiába torkollani a parlamenti választás után kialakult kormányalakítási „keringő”. Szinte alig van olyan bejutó párt, aki feltétel nélkül el tudja fogadni a többi hetet (vagy inkább tízet).
A parlament valóban a szivárvány ezernyi színében tündököl. E „színesség” a képzőművészeti alkotások előnyére válhat, a politikában azonban nem (mindig) szerencsés.
Mindennek a legatipikusabb eleme a Szlovák Nemzeti Párt, amely előtt jelen pillanatban a lehetőségek tárháza áll, mert bárhonnan is közelítjük meg, egy esetleges jobb- és baloldali kormánykoalícióból is kihagyhatatlanok.
Az új elnököt öltő párt azonban a kezdeti konszolidált modorát levetve lassan ismét régi önmagára emlékeztet. A múlt hét elején talán még úgy tűnhetett, hogy mindkét oldal irányába készek bizonyos kompromisszumokra, ám a hétvégére kezd világossá válni a miniszterelnöki babérokra törő Sulík számára is: jobboldali kormány aligha alakul a közeljövőben.
Előbb Bugár Béla kötötte az ebet a karóhoz, hogy képtelen pártja értékrendjét az SNS-ével „összefésülni”, majd Danko sem maradhatott adós, és elutasította, hogy bármilyen szinten is szövetkezzen a „magyarokkal”, indokként az autonómiát felhozva.
Richard Sulíknak már ekkor főhetett a feje, pedig még nem is tudta, hogy az SNS tisztújító közgyűlésén Dankóék úgy határoznak, nem hajlandók egy „hibrid” kormánykoalícióban részt venni, hiszen az – érveltek – káoszt szülne.
Danko szerint Sulík nem lesz képes garantálni egy stabil kormánytöbbséget, értékrendjük és programjuk pedig amúgy is közelebb áll a Smerhez, mint a liberálisokhoz. Danko elmondta, ha az egyes pártok nem lesznek képesek megegyezni egymással, az SNS azzal fog az államfőhöz fordulni, hogy inkább nevezzen ki egy szakértői kormányt.
tsák, Felvidék.ma
