A Szabad Rádióban elhangzott beszélgetések különszámaként most a Menyhárt Józseffel, az MKP újonnan megválasztott elnökével és Őry Péterrel, az MKP Országos Tanácsának elnökével készült beszélgetés kivonatát közöljük.
Mivel foglalkoznak mostanság?
Menyhárt J.: A nyitrai egyetemen vagyok tanár, és mivel vizsgaidőszak van, még végzem az ezzel kapcsolatos teendőket, viszont múlt szombattól átalakult az életem, és próbálok eleget tenni a két lánygyermekem születése mellett életem talán legkomolyabb vállalásának, azaz, hogy a Magyar Közösség Pártjának elnökévé választottak. Nagy öröm ebben, hogy ezt a feladatot nem egyedül látom el, és hogy itt van mellettem Őry Péter, az Országos Tanács elnöke, hiszen ez egy közös vállalás, amelynek minden napja arról szól, hogy a Magyar Közösség Pártját felvirágoztassuk.
Őry P.: Gyakorló polgármester vagyok Csallóközcsütörtökben, persze végzem mellette a ház körüli munkákat is, illetve együtt szurkoltunk a faluval a magyar focisták sikeréért, de emellett huszonnégy órán keresztül folyamatosan keresem azokat a megoldásokat, amelyek a pártot és a közösséget előre tudják vinni.
Pártjuk tagsága számára Önök bizonyára jól ismert személyek, viszont a nagyközönség eddig nem nagyon találkozhatott a nevükkel. Mi az, amit a legfontosabbnak tartanak még elmondani önmagukról?
Őry P.: 1998-ban a Magyar Ifjúsági Közösséget alapítottam, ezt öt évig vezettem, mi szerveztük Madarászon az Orbán–Dzurinda találkozót, ahol a Mária Valéria-híd megállapodása megszületett. A Rákóczi Szövetség munkáját elnökségi tagként már tíz éve próbálom segíteni, és az utóbbi években a nevemmel a szakmában, tehát az önkormányzati körökben mozgó emberek találkozhattak. Pro Civis néven egy olyan háttérintézményt sikerült működtetnünk, amely főképp a hivatali ügyintézésben tud nagyon sok eredményt felmutatni. De ez mind csapatmunka, nem egy személy érdeme.
Hadd kérdezzem még meg Őry úrtól, hogy sokrétű tevékenysége ellenére eddig nem voltak látványos szereplései, mintha mindig az „unterman” pozícióját töltötte volna be, aki alul tartja a rudat, amelyen fent mások mutatják be az akrobata-produkciót. Soha nem érzett késztetést, hogy az első vonalban legyen?
Őry P.: A párt vezetése mindig csapatmunka, de nyilvánvaló, hogy vannak vízhordók és vannak, akik a politika megjelenítői. Egy pártot nehéz húsz emberen keresztül megjeleníteni, a párt arca mindig két-három emberhez köthető. Számomra az volt a leglényegesebb, hogy olyan munkát végezzek, amely előreviszi a közösségünk ügyeit, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. Édesanyám meghatározása szerint én egy sikerorientált ember vagyok, akit az éltet, az tart jó kondícióban, ha egy-egy problémát sikerül megoldania.
Menyhárt J.: Annyit tennék ehhez hozzá, hogy Péter a szakmaiság arca a párton belül. A tavaszi kampányrendezvényeken őt lehetett csak a leghosszabban bemutatni, ha el akartuk mondani, mennyi munkát végzett az elmúlt években. Nagyon örülök, hogy nemcsak a pártunknak, hanem a felvidéki magyar közösségnek!
Maradjunk Menyhárt úrnál. Mit tart még fontosnak önmagáról elmondani?
Két lányt nevelek, Jázmint és Johannát, akik a J-betűs keresztnevet nem a József miatt kapták, ezeket feleségem, Matus Éva választotta, akinek a szeretetére és szerelmére vagyok a két lányom mellett a legbüszkébb. Mert ha van egy család, amely megtart, akkor van hova hazatérni és honnét kiindulni. Az egyetemen nyelvészettel foglalkozom, Pozsonyban, Szegeden és Pesten végeztem a tanulmányaimat.
A közösségi munkában számomra a kiindulási pont a cserkészmozgalom volt, a nyékvárkonyi 5-ös számú Szent Jakab csapatnak 1991 óta vagyok a tagja. Táborokat, különböző rendezvényeket szervezve szólítottak meg, hogy a helyi önkormányzati munkába bekapcsolódnék-e? Két ciklusban voltam önkormányzati képviselő és ehhez jött a pártmunka. A Dunaszerdahelyi járás MKP elnöke lettem, és immár harmadik éve vagyok megyei képviselő.
A pártbeli pozíciójukban, munkájukban mi Önök között a különbség?
Őry P.: Az elnök a párt ügyvezetője, megjelenítője, minden hatáskör az ő kezében van. Az én feladatom az Országos Tanács működtetése, összehívása. Az Alapszabályunk szerint helyettesi tisztségem is van, tehát ha nincs a pártnak elnöke, akkor az OT elnöke veszi át az elnöki jogköröket.
Tehát nem az alelnökök közül valaki?
Őry P.: Az alelnökök a szakmai munkáért felelnek. Mivel az Országos Tanács a két kongresszus közötti legmagasabb választott testület, ezért kapta az Alapszabályban az OT elnöke ezt a jogkört.
Menyhárt J.: Kettőnk kapcsolatára a magyarság történetéből tudnék párhuzamot felhozni, amikor az egykori gyula és kende kettős vezetett, ahol az előbbi hadvezérként, míg a másik egy szakrálisabb vezetőként volt jelen.
Elég sokat megtudtunk az Önök hátteréről, indíttatásaikról. Térjünk át a legfontosabb kérdésre. Hogyan lehet visszaszerezni legalább egy jelentős részét azoknak a szavazóknak, akik egykoron az MKP-t támogatták?
Őry P.: Való igaz, hogy háromszázezer feletti szavazatot kapott egykor a magyarság képviselete. Időközben óriási változások zajlottak le. A legnagyobb hit és támogatás a rendszerváltás után és a Mečiar leváltására indult kezdeményezés során volt. Az EU-s csatlakozás után viszont mintha „leült” volna a társadalom, így amikor a pártszakadás megtörtént, akkor már két párt próbált meg szinte ugyanarra a szavazói bázisra építkezni. Sőt, a magyar választók „megtanultak” szlovák pártokra is szavazni, mi több a szélsőségesekre is.
Menyhárt J.: Annyit tennék még hozzá, hogy az 1991 és 2011 közötti adatok hatalmas fogyásról adnak számot. A közösségünk sajnos, a nyelv- és nemzetiségcserén kívül még az elöregedéssel is küzd. A valamikori háromszázezres szám nagyon nehezen képzelhető el újra.
Akkor fordítva kérdezem, miképpen próbálják érdekeltté tenni a választópolgárt, hogy valami pluszhoz jut azzal, ha az MKP listáját dobja be az urnába?
Őry P.: Tanulság az elmúlt időszakból, hogy a bulvár, a mediálisan könnyen kezelhető témák kerülnek előtérbe. Nekünk elsősorban a közgondolkodást kell megváltoztatnunk.
Nem túl nagy fába vágják a fejszét, ha a közgondolkodást kívánják megváltoztatni?
Őry P.: Saját polgármesteri tapasztalatomból tudom, hogy ha kitartunk a jó, hasznos, de nem annyira látványos megoldások mellett, akkor egy idő után a közvélemény meggyőződik róla, hogy nem okvetlenül a gyors megoldások hoznak hosszútávon is megmaradó eredményt. Például, a mi falunkban, bár nagy igény volt rá, nem igyekeztünk mindenáron új utcákat, új negyedeket nyitni, inkább a meglevőket akartuk komfortosabbá tenni. Most, pár év múltán látjuk, hogy a szomszéd településeken a felduzzasztott lakosságnál megjelennek az első problémák, nincs megoldva a közüzemi ellátás, a gyerek iskolába járása.
Igen, úgy gondolom, hogy óriási fába vágtuk a fejszénket, de ha meg vagyunk győződve arról, hogy jó úton haladunk, akkor nem szabad sajnálkoznunk.
Menyhárt J.: Az elindulás témáinkban folyamatosságot is jelent. Ez jelenti az iskoláinkat, a nyelvhasználati színtereket, a leszakadó gazdasági térségeket. Nekünk a témákat nem kell kiválogatnunk, ezek a kisebbségi politizálásban adottak.
Ha előrehozott választásokra kerülne sor, egy–másfél év múlva mi olyant tudna az MKP mutatni az embereknek, hogy azáltal még kedvezőbb színben tűnjön fel a választópolgárok előtt?
Menyhárt J.: Előrehozott választások lehetőségéről beszélhetünk, de ami biztos, hogy jövőre megyei választások lesznek. Erre készülve már mutatni fogjuk, hogy a Magyar Közösség Pártja egy aktív kommunikációt folytató, a kérdésekre reagáló, objektív, higgadt, szakmai kritikát megfogalmazó, és a mi közösségünkért szóló pártként lesz jelen.
Önök deklarálták egy új közigazgatási egység, egy új megye kialakításának a szükségességét. Van-e jobb helyzet egy ilyen terv propagálására, mint egy megyei választás? Mennyire lesz ezen a hangsúly?
Őry P.: Olyan megyerendszer alakult ki, amely nekünk, a magyar kisebbségnek, de a szlovákoknak sem jó. Ezt már ők maguk is tudják. Vajon létre tudunk-e hozni egy valós, a régiókat alapul vevő rendszert? Ebben a magyar kisebbség igénye csak egy rész. De ennél is fontosabb, hogy a megyék milyen jogokkal és mennyi pénzzel rendelkezzenek? Tehát nem elég, hogy kialakul egy új megye, a jogkörök meghatározása az elsődleges, amihez a mi esetünkben jönnek még a kisebbségeket érintő ügyek.
Ez többé-kevésbé ismert kérdéskör. Tudjuk, hogy az önigazgatás jó megoldás. De vajon mennyire fog ez hangsúlyt kapni az Önök politikájában a megyei választások előtt?
Menyhárt J.: Csak egy idézet a mostani kongresszusi nyilatkozatunkból: „A modern jogállam megteremtésének egyik alapkövét a természetes régiókon alapuló közigazgatási rendszerben látjuk”. Ez egy kulcsmondat.
Ezt így nem lehet felírni egy választási plakátra.
Menyhárt J.: Nyilván így nem. De nem is így fogjuk felírni. Általában véve most a legfontosabb, hogy elkezdjük a munkát. Ennek első lépése lesz kedden, huszonegyedikén, az új elnökség első ülése Rimaszombatban.
Önöknek figyelembe kell venniük, hogy a tagságuk egy nagyon hosszú régióban helyezkedik el. Nem gondolkodtak el azon, hogy a párt központja inkább leköltözne ebbe a régióba?
Menyhárt J.: A regionalizmusra építünk, de egy olyan pártnak, amelyik parlamenti szerepet tervez, annak azért Pozsonyt figyelembe kell vennie. Viszont minden egyes régiónak erős központja lesz. A járások szintjén a tisztújítások már megvoltak, és ehhez szeretnénk hozzátenni egy friss erőt, olyan titkári rendszert, aktív struktúrát, amely a láttatást elősegíti.
Önöknek egy pár százezres választói rétegből kell elérniük a parlamenti 5%-os küszöböt, míg a többi pártnak az egész ország választói közül kell ugyanezt teljesítenie. Nem aránytalan, sőt igazságtalan ez?
Őry P.: Ahogy mondtam, a közgondolkodás megváltoztatása több mindent hoz magával. Jelenleg ez egy számunkra hátrányos helyzet, de mégis részt veszünk benne, miközben például Finnországban a svéd kisebbségnek alanyi jogon jár a parlamenti képviselet. De ugyanígy a közgondolkodást kell megváltoztatnunk egy köznapibb, de aktuális kérdésben, a televíziós díjak kérdésében is. A lakosság majd 9%-a magyar, ennyien fizetnek koncessziós díjat, a közszolgálati tévében ezért kb. napi 4 óra magyar műsoridő járna, és helyette van napi 20 perc.
Menyhárt J.: Ez konkrét célkitűzésünk, hiszen nem elégedhetünk meg azzal, hogy az anyanyelvi nyelvhasználatunk visszaszoruljon a családi, vagy a hitélet szűk körébe. A szlovák nyelv megtanulása egy alapvető követelmény, de ez nem jelentheti azt, hogy a saját nyelvünk használata a minimálisra szűküljön.
Menyhárt Józsefet, az MKP elnökét és Őry Pétert, az MKP Országos Tanácsának elnökét Somogyi Szilárd kérdezte. Ez a rádióbeszélgetés szerkesztett, kivonatos változata. A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.
