Október 7-én a Szlovák Tanárok Kezdeményezése menetet szervez a pénzügyminisztériumhoz. Így akarnak tiltakozni az ellen, hogy a pedagógusi szakma leértékelődik, a tanárok fizetése alacsony, s az iskolákban sem minden működik úgy, ahogy az elvárható lenne.
A pedagógusok tehát, úgy tűnik, nem adják fel. Különösen most, hogy úgy fest, jövőre nem sok „pluszpénz” esik le nekik, eget verő fizetésemelésre, s főleg olyanra, amit követelnek, nem számíthatnak. A médiában is folyton azt szajkózzák, ha ez így megy tovább és ennyire alulfizetettek lesznek, pár év múlva nem lesz, aki a gyermekeket tanítsa.
De mi van, ha pár év múlva nem is lesz kit tanítani? Ha nem lesz szükség annyi tanítóra és tanárra, mint most? A lakosság ugyanis vészesen fogy, alig születnek gyermekek. A falusi kisiskolák egyre-másra zárnak be, a városiakat is többnyire a faluról beutazók töltik meg. Már igenis létezik pedagógus munkanélküliség. Ennek bizonyítéka, hogy az iskolák igazgatói egyre hosszabb listával rendelkeznek, már ami a munkát kereső tanítók kérvényeit illeti.
A főiskolákról, egyetemekről kikerült fiatalok már régóta nem kapnak automatikus „belépőt” valamelyik iskolába, ahol elkezdhetik pályájukat. Legtöbbször csak a nyugdíjazott pedagógus helyére tudnak újat felvenni. De az sem ritkaság, hogy nem vesznek fel helyette senkit. Így csökkentik az állományt, főleg a kis létszámú iskolákban. Így takarékoskodnak, mert muszáj, mert a csekély diáklétszám nem engedi…
Szóval a jövőben a mostaninál kevesebb pedagógusra lesz szükség. Ezért sem ártana, ha ezt az egyetemek és főiskolák is felismernék, s nem ontanák ezerszámra a pályakezdőket, akik közül sokan lehet, hogy csak bolti eladók lesznek. Ezért pedig igazán nem volt érdemes öt évet tanulni.
Kevesebb, de sokkal jobban képzett, s remélhetőleg ezzel arányosan jobban fizetett pedagógusra lesz szükség a jövőben. Ha eljutnánk oda, hogy a valóban pedagógusi pályára termett, gyermekeket szerető és motiválni tudó fiatalok választanák ezt a szép hivatást életpályául, akkor sokkal többet nyernénk, mint ahol most tartunk. Ideje volna pályaalkalmassági tesztet is végeztetni az egyetemre jelentkező fiatalokkal, ami néhány nálunk jóval fejlettebb országban már rég bevett gyakorlat.
Mert letanítani az órákat már réges-rég nem elég. Unott, fásult pedagógusoktól nem várhatunk csodát. Aki a gyermekben nyűgöt lát, és alig várja, hogy elhagyja az iskola épületét délután, pályatévesztett ember. Sok ilyen pedagógus tanít még iskoláinkban, akiknek valójában nem sok keresnivalójuk lenne a katedrán.
