Közeledik a karácsony, az év legmeghittebb ünnepe, amit a szerencsések családi körben tölthetnek. Igen, a szerencsések, mert az emberek a legkülönbözőbb okokból maradhatnak egyedül ezen a szent ünnepen. Van, hogy ők hidegülnek el a szeretteiktől, de megeshet az is, hogy a társadalom taszítja őket ki magából. Ez pedig könnyebben megtörténhet, mint bárki gondolná.
Éppen a napokban láttam a híradóban egy riportot olyan családról, amely nem tudta a hiteleit törleszteni, ezért a bank elárverezte a házat a fejük fölül. A szülők most attól félnek, hogy a gyerekeiket is elveszik tőlük, mert nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani nekik.
Ők azonban még „szerencsés” helyzetben vannak, hiszen a bajban legalább egymásba kapaszkodhatnak. De mit tegyenek azok, akik magányosan élik meg ezt a krízishelyzetet? Akiknek szólni sincs kihez, elpanaszolni sem tudják senkinek, mi nyomja a szívüket, és nincs, aki megértő szóval vigasztalná őket?
Októberben indult útjára a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, ahol anyanyelvükön kaphatnak lelki vigaszt, segítséget, megértést a krízishelyzetben lévők. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a napokban is izzani fognak a szolgálat vonalai, hiszen a kimutatások szerint az évnek ez a legnehezebb időszaka a magányosan élő emberek számára, s ekkor követik el a legtöbb öngyilkosságot.
A minap hallgattam a rádióban egy műsort, ahol a szakértő az „aktív hallgatásról” beszélt. Bevallom, eddig még nem találkoztam ezzel a fogalommal, de a pszichiáter elmagyarázta, hogy mit is jelent. „Aktív hallgatáson”azt értik a szakemberek, amikor érzékeltetjük embertársunkkal, hogy odafigyelünk rá, mert fontos nekünk, amit mond, és nem „bölcs” tanácsainkkal terheljük, hogy így is érzékeltessük vele, milyen okosak vagyunk, ő pedig mennyire szerencsétlen. Ehelyett többet ér, ha meghallgatjuk, és engedjük, hogy kiöntse nekünk a szívét.
Ezek után mit is kívánhatnék mindnyájunknak? Azt, hogy karácsonykor és az év többi napján is aktívan figyeljünk oda egymásra!
