Fél évszázaddal Esterházy János halála után derült ki, hogy a szlovákiai magyarok egykori politikai vezetőjének hamvait tartalmazó urna nem veszett el, és nem a morvaországi Mírovban, hanem Prágában egy tömegsírban lett elhantolva. Újabb évtized telt el, míg a prágai sírból származó hamvak és a maréknyi föld elkerültek Felvidékre, az Alsóbodokon emelt és szombaton felszentelt Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnába.
Esterházy Jánost, aki a két világháború között, majd a II. világháború alatt következetesen küzdött a szlovákiai magyarok jogaiért, 1945-ben a korabeli csehszlovák rendszer háborús bűnössé nyilvánította, halálra ítélte és börtönbe zárta. A politikus 1957. március 8-án a mírovi várbörtönben hunyt el. A holttestet Olmützben elhamvasztották, de az urnát nem adták ki a családnak.
„Olyan levéltári dokumentumokat találtunk, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az Esterházy János hamvait tartalmazó urnát abban, a motoli temetőben létrehozott, korábban eltitkolt tömegsírban helyezték el, amely a 90-es évek elejétől a kommunizmus áldozatainak emlékhelye lett” – mondta el már korábban Aleš Kýr, a Cseh Köztársaság börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője.
Aleš Kýr és két munkatársa, Alena Kafková és Ondřej Hladík voltak azok, akiknek az Esterházy család kérése alapján 2007-ben Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter utasítására elrendelt kutatásban sikerült az ügyet feltárniuk. Kutatásuk az olmützi krematóriumban kezdődött, ahol a naplókban megtalálták az Esterházy elhamvasztásáról szóló bejegyzést, és annak azonosító számát: 9181. „Ez a szám minden esetben azonos az urna számával” – hívta fel a figyelmet Kýr. „A kutatást alapvetően az a dokumentum vitte előre, amely már a kilencvenes évektől a kezünkben volt” – mutatott rá Kýr. Kifejtette: egy 1965. május 5-én keltezett dokumentumról van szó, amely annak a 78 urnának a jegyzékét tartalmazza, amelyeket a pankráci börtön küldött Motolba. Megtalálható benne a 9181-es szám is. „Ez újdonság volt, amely alapvetően módosította korábbi ismereteinket” – mondta a történész. Ezek után bizonyítékot kerestek, amely kizárná, hogy Esterházy urnája bármiképpen is Mírovban maradhatott. Ezt Alena Kafková találta meg.
Az iratok között találtam egy levelet, amelyben a mírovi börtönparancsnokság egy prágai kérdésre válaszolt. A kérdés az volt, hogy a 2. világháború után hányan haltak meg és lettek eltemetve Mírovban” – mesélte Kafková. Kiderült: az utolsó temetésre 1955. november 10-én került sor. „Ez perdöntő volt számunkra” – állítja Kafková. Emlékeztetett: a börtönparancsnok azt is megírta, hogy 1955 után a Mírovban elhunyt rabokat Olmützben elhamvasztották és az urnákat a prágai pankráci börtönben lévő központi tárolóban helyezték el, majd 1965-ben a motoli temető közös sírjában titokban elhantolták őket.
Arra a felvetésre, hogy az Esterházy család szeretné a gróf hamvait egyszer majd visszavinni szülőföldjére, Kýr úgy vélte: „A hamvak exhumálása ma már kizárt. Tudatosítani kell, hogy tömegsírról van szó. A több mint négy évtized alatt az urnák szétestek, a hamvak összekeveredtek. Ma már lehetetlen lenne Esterházy hamvait elválasztani a többi áldozat hamvaitól.”
„Úgy vélem, hogy ezen a téren Esterházynál is hasonlóan lehetne eljárni, mint az Milada Horáková (a csehországi koncepciós perek egyik neves áldozata) esetében történt. A motoli tömegsírból el lehetne vinni egy marék földet a szülőföldre, vagy oda, ahol Esterházynak jelképes sírja van, vagy esetleg lesz” – vélte Alena Kafková.
Az urna helyének azonosítása után kegyeleti okokra hivatkozva az Esterházy család, és a magyar külügyminisztérium is kérte a cseh hatóságokat, tegyék lehetővé, hogy Esterházy János földi maradványait (annak végakarata szerint) szülőföldjén temethessék el. Prága teljesítette a kérést, és a felnyitott motoli tömegsírból az Esterházy család kapott egy urnát, amely tartalmának eredetét a motoli krematórium által kiadott hivatalos irat is bizonyítja. Ezt az urnát ajánlotta fel később az Esterházy család az alsóbodoki kápolna részére – tájékoztatta a szerzőt Molnár Imre, Esterházy-kutató, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
A kápolna felépítését eredetileg Esterházy szülőfalujában Nyitraújlakon képzelték el, de az ottani önkormányzat ezt nem szavazta meg. Ezután ajánlotta fel Paulisz Boldizsár alsóbodoki vállalkozó, hogy az Esterházy-kápolnát az ő magántelkén építsék fel.
A kegyhely felavatása előtt egy héttel a temetést szervező bizottság felnyitotta a Prágából kapott urnát, és annak tartalma nagy meglepetést okozott. „Az urnában nem csak a sírgödörből vett földet, hanem hamut és elégett emberi csontok maradványait találták” – mondta Molnár Imre. Kifejtette: ez azt bizonyítja, hogy bár az urnák (valójában pléh dobozok) több mint 50 év után a földben szétmállottak, bizonyos elemek, pl. a hamu, a keményebb csontszilánkok fennmaradtak, mert az ötvenes évekbeli hamvasztási technika még nem volt olyan tökéletes, mint a mai. „Jelképnek is vehetjük, hogy Esterházy és sorstársai földi maradványai összekeveredtek, hiszen szenvedéseikben is egyek voltak, s lám, haláluk után is együtt vannak” – mutatott rá Molnár Imre.
A kápolnában elhelyezett urnán a 7832 szám látható. „Ez Esterházy János fogolyszáma, amelyet a lipótvári börtönben kapott, és később is ez alatt tartották nyilván. Ez a szám mára jelképpé vált, s ezért került az alsóbodoki urnára is az olmützi krematóriumban használt 9181-es szám helyett – magyarázta a kutató.
Esterházy János leánya, Esterházy-Malfatti Alice is úgy véli, édesapja hamvai az Alsóbodokon emelt kápolnában gondozott és őrzött magántelken biztonságban vannak. Ezzel teljesült Esterházy János végakarata, hogy hamvai a felvidéki szülőföldben nyugodhassanak. Reménye szerint az alsóbodoki kegyhely a jövőben Esterházy zarándokhellyé változik majd .
