Május elseje a múlt rendszerben sokáig a munka ünnepeként élt az emberek tudatában, a falusiak azonban még emlékeztek a májusfa állítás csodálatos szokására.
A májusfa (májfa) állításának tradíciója napjainkban is jelen van több községben, sok helyütt pedig közösségi ünnepként, eseményként élesztették fel a rendszerváltás után.
Dömötör Tekla a Magyar Népszokások című művében így ír a május elsejei népszokásról:
„Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással két apostol: Fülöp és Jakab vértanúságára emlékeznek”. De hozzáteszi azt is: „Inkább azonban abban kell keresnünk a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat…” A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.”
A májusfa állításának, mint olyan sok tavaszi ünnepnek, szokásnak jelentése volt. Szanyi Mária etnográfus szerint a májusfa „az életfát, a tavasz újjáéledését jelképezte, szerelmi ajándék volt ez a fa. A fa felállításának szokása vidékenként változott, volt, ahol május elsején, volt olyan régió, ahol pünkösdkor állították. Ahol elsején állítottak májusfát ott általában nyíltan tették, a lányt kérték fel, hogy díszítse fel az ágakat, és körbe táncolták azt. Ez egy nagy esemény volt. Ahol pünkösdkor állították, ott viszont titokban, az éj leple alatt tették ezt meg. Erről tanúskodik az egyik népdalunk is: Hallottátok-e már hírét, … (Szabó Jóska, Kaszai Sanyi… itt a legény nevét énekelték – a szerk. megj.) legénységét? Fűrészelve vágja a májfát, Hogy ne hallja kopogását.”
Szanyi Mária (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Érdekes az is, hogyan hozták a legények a májusfát. Általában összefogtak négyen-öten és minden lánynak vittek fát, segítettek egymásnak. Ugyanakkor a legény igyekezett a korábban kiválasztott májfát őrizni, hiszen megpróbálták a legszebb, legsudárabb, egyenes fát állítani, és vigyázni kellett, hogy mások el ne lopják” – ismertette Szanyi Mária a régi szokást. A májusfa koronáját színes szalagokkal és üvegekkel is díszítették. Azt is megtudtuk a néprajzkutatótól, hogy szokás volt szerenádot is adni a lányos házaknál, miután a fa elkészült.
Felvidék-szerte többféle fából látni májusfát. Szanyi Mária néprajzkutató a Felvidék.ma kérdésére azt is elmondta, vidékenként változott az is, hogy milyen fát állítottak fel májfaként. „Hegyes vidékeken általában a nagyon magas, vékony fenyőfát választották, amelyikre koszorút tettek, hiszen a lombja kisebb volt. Volt, ahol nyárfát állítottak, ebből is a magasat keresték, de a leggyakoribb – például a Bódva-völgyében – a nyírfa, ez is magas és vékony, hiszen ennek is szép lombja volt már májusra. Igaz, itt pünkösdkor állították fel a fát, nem május elsejére. A május elsején állított nyárfának a későbbi kidöntése szintén közösségi esemény volt, kitáncolták a májfát. Virtusnak számított, hogy pálinkás üveget is tettek a fa koronájára és a legény fel tudott mászni érte és levette az üveget.”
A május elsején felállított fát sok helyütt május végén leszedték, néhány helyen már pünkösdkor eltávolították azt. Marczell Béla Naptár és néphagyomány című könyvében azt írja, ha a lánynak nem tetszett a legény, aki a fát felállította, már hajnalban eltávolította azt. A Csallóközben nemcsak szerelmi ajándék volt a májfa, hanem bajelhárító és betegségek ellen védő szerepe ugyancsak volt a tavaszi életfának.
