Október 26-án, pénteken a 62 évvel ezelőtti mosonmagyaróvári sortűz áldozataira emlékeztek több helyszínen.
Délután 16 órai kezdettel a magyaróvári temető főbejárata melletti sortűz áldozataira emlékeztető tábla előtt Székely Zoltán, a Hansági Múzeum igazgatója mondott ünnepi beszédet az elesett hősök tiszteletére. Majd a helyszínen Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata Árvai István polgármesterrel az élen, Győr-Moson-Sopron Megye Kormányhivatala és a Piarista Gimnázium diákjai koszorúztak.
Innen fáklyás menet indult gyalogosan a Gyász térre, az 1956-os emlékhelyre, ahol Rieger Tibor szobrászművész alkotása áll, emlékeztetőül a sortűz áldozataira, a forradalmi napok elszenvedőire és a túlélőkre.
Az emlékezés 17 óra után kezdődött Varga Pálma diáklány felvezetésével a Himnusz eléneklésével. Ezt követte Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszéde, amelyben elhangzott, hogy köszönti mások mellett a kommunista idők kegyetlen kiszolgálóit is, arra is utalva, hogy soha nem késő a megbánás. Két éve a Kárpátokon túl emlékeztek részvételével a forradalom és szabadságharc 60 éves évfordulójára, és ott a hideg idő ellenére a fiatalok szintén méltóképpen részt vettek, ami nagyon tetszett neki, ezért meg is dicsérte őket a műsor után.
Soltész Miklós államtitkár beszédet mond az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz 62. évfordulóján tartott megemlékezésen a Gyász téren. (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
Eközben odajött hozzájuk egy idős bácsi, aki elmondta: „60 éve besoroztak engem is az ukrán seregbe, szeretnék ezért ezúton bocsánatot kérni a magyaroktól, Magyarországtól, hogy én is hozzájárultam a magyar forradalom leveréséhez.” Ezután kezet fogtak, megölelték egymást, majd a bácsi elment.
Soltész Miklós elmondta továbbá, sosem szabad elfelejteni Kádár, Münich, Apró Antal és a többi gazember hazaáruló gaztetteit, nem szabad feledni, hogy Dudás István ´56-os laktanyaparancsnok sosem kért bocsánatot és Grátz Endre ´56-os ügyész sem, akinek a lelkén szárad 7 ember felakasztása.
Budapest, Mosonmagyaróvár, Debrecen, Miskolc és Salgótarján bebizonyították, hogy igenis lehet kollaborálás nélkül, becsülettel élni.
Ma is, mint akkor, ´56-ban voltak „moszkoviták”, vannak „brüsszeliták”, akik elárulják a hazát.
Jávor Benedekek, Gyurcsány Ferencek és a többiek fenyegetnek és mindent megtesznek saját országuk, Magyarország ellen áskálódva.
„Tisztelet a hősöknek, tisztelet az áldozatoknak, tisztelet a túlélőknek” – zárta emlékező gondolatait Soltész Miklós államtitkár.
Mészáros József és Tompsich Lajos, egykori túlélők az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz 62. évfordulóján tartott megemlékezésen. (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
Ezt követte a kultúrműsor, amelyben közreműködtek a Győri Műszaki Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákjai Mészáros Éva felkészítő tanár vezetésével. Végezetül az emlékezés virágait helyezték el az emlékmű előtt a Gyász téren, míg két diáklány felváltva olvasta fel a százat is meghaladó áldozatok nevét. A résztvevők a Hernádi Sándor vezényelte Kühne Fúvószenekarral közösen az emlékező est zárásaként, immár besötétedés után elénekelték a Szózatot.
