A huszár fajtáról és annak konyhájáról alcímmel a szerző így ajánlja könyvét:
„A huszár jelkép. Jelképe a legjobb katonának, harci leleménynek, bátorságnak s a nehézségből a kiúttalálásnak. Szablyája félelmetes fegyver, jaj, de nem jó ellenségnek! Szíve a legérzőbből való. Ez a gyengéje, de ebben rejlik ereje is. A huszár fáklya, hogy világítson, fény, hogy láttasson s őserő, hogy hitet adjon. Kedveli az életet, a jó bort és az éneket. Szereti az ellent ütni, akad, aki szeret jókat sütni, főzni. A huszár, tehát, mint látjuk, forgat kanalat, nem csak kardot, mert ő a konyhában is állja a harcot.”
A fülszövegben Somogyi Győző, Kossuth-díjas magyar grafikus és festő, kiváló művész, a magyar történelmi viseletek és a népi építészet kutatója, többek között így mutatja be a könyvet: „Riportkönyv, szakácskönyv, krónika egyszerre. Bepillantás a hagyományőrzésbe. Emberek és közösségek, akik hazaszeretetből, a történelem iránti lelkesedésből öltenek egyenruhát, vállalnak anyagi és fizikai nehézségeket.
Miközben habzsolják a valódi, nagybetűs Életet. Korunk műanyag kultúrájával nem törődve énekelnek, táncolnak, alkotnak, játszanak és főznek.”
A szerző a katonai hagyományőrző csapatok bemutatásával párhuzamosan ismerteti a hagyományos népi ételek receptjeit, elkészítéseinek módját.
A Huszárkonyha című könyv borítója, a fotón Fülöp Tibor Zoltán, a könyv szerzője (Kép: Berényi Kornélia)
A római kortól kezdődően bemutatja a lovagkor, a török kor, a kuruc kor, a ’48-as időszak, a betyárvilág hagyományőrzőinek főzési technikáit, felsorakoztatja az ételek sokaságát, egészen a mesevilágig s a tündérvilágig bezáróan.
Színes fotók kísérik a hagyományőrző csapatok, kézművesek munkásságát és az általuk elkészített ételek bemutatását.
„A Huszárkonyha olyan sütő-főző ágazat az ételkészítési műveltségen belül, amely eredendően a magyar ízvilág kereteiben igyekszik új összeállítású és új elnevezésű ételeket megalkotni, hagyományőrző külsőségek között.
Kép: Berényi Kornélia
Fontos, hogy az étel alapanyagai a Kárpát-medencéből valók legyenek és hogy az ételek új, jól hangzó, magyar elnevezéseket kapjanak”
– írja a szerző, Fülöp Tibor Zoltán, aki maga is hagyományőrző. Nevéhez fűződik a két legnagyobb katonai hagyományőrzéssel foglalkozó anyaországi szervezetnek, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek, valamint a Magyar Hagyományőr Világszövetségnek a megszervezése, megalapítása és meghatározott időszakokban való működtetése is.
A 321 oldalas könyv a Magyar Ház Könyvek gondozásában látott napvilágot.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
