Portálunkon már közöltünk egy interjút Sipos Lászlóval, akit régóta ismerek, s akivel gyakran járunk együtt terepre, amikor arra adjuk a fejünket, hogy környezetszennyezés-gyanús ügyekben vizsgálódjunk. Lacit becsületes embernek ismerem, akit két dolgot tart szem előtt: az igazságot és a törvényt. A hétvégén az aktuális környezetvédelmi miniszter kijelentése került szóba, s a hallottak után azt gondoltam, hogy a kedves olvasót is bevonjuk a téma megtárgyalásába. Sipos Lászlóval beszélgettünk.
Jan Budaj környezetvédelmi miniszter tegnap sajtótájékoztatón ismertette a Pozsony Megyei Környezetvédelmi Hivatal határozatát. Ebben az áll, hogy Somorja és környéke ivóvízkészlete végre biztonságban van. Mit gondolsz, ez az a döntés, amivel megvédjük a csallóközi ivóvizet? Tényleg biztonságban van most már?
Két dolgot látok. Az egyik, hogy mivel Budaj a hivatal határozatát ismertette, ő és a Környezetvédelmi Minisztérium gyakorlatilag ki akar bújni a lehetséges későbbi felelősség alól. A másik pedig, hogy ezt a döntést próbálják úgy feltüntetni, mintha az teljes védelmet nyújtana a csallóközi ivóvízkészlet számára.
Sajnos ez nem az a döntés, amire sokan vártak. Kivéve persze a beruházókat, hiszen a határozat az ő érdekeiket védi.
Tehát én úgy látom, hogy nem az ivóvízkészlet jövője és védelme volt az elsődleges cél.
Miből következtetsz erre?
Elsősorban értetlenül állok a Pozsonyi Vízgazdálkodási Vállalat (BVS) eredeti, szigorított követelményeinek megváltoztatása, majd ezek enyhítése, végül azok visszavonása láttán. Azt mondanám, hogy csalódtam, de sajnos ennyi év indokolatlan tétlenség, halasztgatás után várható volt egy ilyen alibista határozat, ami látszólag jónak tűnik, de ha valaki veszi a fáradságot és áttanulmányozza, rájön, hogy
az abban szereplő szigorítások, illetve tilalmak nagyon könnyen megkerülhetők, betartásuk a gyakorlatban nem ellenőrizhető, felügyelhető kellőképpen, így a kívánt cél nem elérhető.
Tehát a válaszom az, hogy a csallóközi ivóvíz nincs nagyobb biztonságban, mint ahogy korábban volt, s ezt a döntést nem lehet sikertörténetként elkönyvelni.
Kifejtenéd ezt bővebben?
Lapozzunk a szóban forgó határozat 13. oldalára, miszerint a II. fokozatú védőkörzetben tilos: „épületek építése, ideértve a családi házakat és az apartmanházakat is, kivéve azokat, amelyekre érvényes építési engedélyt adtak ki és megkezdték az építkezést, és a meglévő épületek közötti családi házak kivételével, amelyek esetében hidrogeológiai értékelések bizonyítják, hogy nem veszélyeztetik a vízforrás hozamát, minőségét vagy egészségbiztonságát, és a létesítményeket csatlakoztatják az ivóvíz- és csatornahálózatra.”
Szóval ezek után is építhet egy beruházó?
IGEN! Mindezek alapján továbbra is lehetőség lesz a meglévő épületek között új családi házak építésére, a régi befejezésére, illetve elég lesz egy új családi ház építéséhez egy hidrogeológiai értékelés, amely bizonyítja, hogy nem veszélyezteti a vízforrás minőségét. Gyakorlatban nagyon egyszerű lesz majd bizonyítani, mivel semmilyen hidrogeológiai értékelés nem fogja tudni előre meghatározni ezeket a lehetséges negatív hatásokat a vízforrás minőségére.
Így továbbra is korlátlanul szabad utat kapnak a beruházók a családi házak építéséhez, tehát korlátozásról nem beszélhetünk, esetlegesen csak adminisztratív szempontból vált az építkezési engedély megszerzése bonyolultabbá.
Továbbá annak ellenére, hogy a határozat április 28-án érvénybe lépett, senki nem ismeri és mérte fel az aktuális helyzetet, tudomásom sincs arról, hogy ezt valaki ellenőrizné.
Szóval akkor összegezzük: azt mondod, hogy a legnagyobb veszélyt a családi házak jelentik az ivóvízkészletre, melyek építését ez a határozat nem gátolja meg?
Így van. A családi házak nagyobb veszély jelentenek bármi másnál. Az adott területre több ezer családi házat akarnak építeni. Egy családi ház udvarán az ember autót most, permetszert, műtrágyát használ, de bizony hallottunk már olyanról, hogy a kertbe önti a fáradt olajat, vagy a medence klóros vizét engedi ki a fűre. Persze nem kell azt gondolni, hogy ezt megteszi mind a kétezer család, de elég, ha pár tucatnyian teszik rendszeresen. Tényleges szigorításról akkor beszélhetnénk, ha a családi ház tulajdonosai nem rendelkezhetnének medencékkel, műtrágyákat igénylő pázsittal és nem szabadna autót mosniuk.
Szóval ez nem játék, ez nem vicc. A gyerekeink, unokáink ivóvizével játszunk. Aki itt a beruházókat részesíti előnyben, a gyerekei jövőjét kockáztatja…
(Méry János/Felvidék.ma)
