A volt Csehszlovákia területén „ideiglenesen“ tartózkodó szovjet csapatok 23 éven keresztül maradtak az országban az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó szomorú emlékű éjszakától, amikor a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erőivel együtt megszállták az országot.
Ez a nap idén első alkalommal emléknap, nevezetesen a megszálló szovjet csapatok 1991-es kivonulásának emléknapja.
A szovjet csapatok „ideiglenes“ csehszlovákiai tartózkodását az 1968. október 16-án kelt szerződés tette hivatalossá, melyet két nappal később, október 16-án hagyott jóvá a Nemzetgyűlés. A szavazás során 228 képviselő támogatta, tízen tartózkodtak és négyen ellene szavaztak, nevezetesen: František Kriegel, František Vodsloň, Gertruda Sekaninová-Čakrtová és Božena Fuková.
Az 1968. október 18-tól november 4-ig terjedő időszakban kivonultak Csehszlovákia területéről a bolgár, magyar, kelet-német és lengyel katonák, a szovjetek azonban hosszú időre berendezkedtek itt.
A szovjet csapatok kivonulását rögtön a bársonyos, 1989-es forradalom után kezdeményezte a csehszlovák külpolitika. A két ország külügyminiszterei, Jiří Dienstbier és Eduard Sevardnadze 1990. február 26-án írták alá a szovjet csapatok Csehszlovákia területéről való kivonásáról szóló egyezményt. A csapatkivonás első szakasza 1990. február 26-tól 1990. május 31-ig tartott, melynek keretén belül a szovjet Közép Hadseregcsoport 25 800 katonája távozott Csehszlovákia területéről, konkrétan a bruntáli harckocsihadosztály, a Vysoké Mýto-i gépesített lövészhadosztály, valamint a turnovi és hvězdovi rakétaegységek.
Szlovákia területén a legismertebb szovjet katonai helyőrségek Szliácson, Zólyomban és a lesti katonai körzetben voltak. Az utolsó szovjet katonák, a Rozsnyón állomásozó tüzérezred tagjai 1990. december 22-én hagyták el Szlovákia területét.
A Csehszlovákiából történő csapatkivonások három szakaszban valósultak meg. A második, 1990. június elsejétől 1990. december 31-ig tartó szakaszra a két ország közötti politikai tárgyalások voltak jellemzők, melyek a környező országokban állomásozó számos fiatal katona és családjaik hazatérésére vonatkoztak. A harmadik, egyben utolsó fázisban négy prioritás szerepelt: a vadászrepülőgépek kivonása, a tankok kivonása, az egyik legnagyobb lőszerraktár felszámolása, valamint a szovjet csapatok által okozott tetemes környezeti károk felszámolása.
A 16 hónap alatt Csehszlovákia területéről 925 transzportban 73 500 szovjet tiszt és közkatona, csaknem 40 ezer családtag, 1220 tank, 2500 gyalogsági harcjármű, több mint 100 repülőgép, csaknem kétszáz helikopter és 95 ezer tonnányi lőszer hagyta el az ország területét.
Az utolsó transzport 1991. június 21-én lépte át Szlovákia keleti határát, mely június 19-én indult Milovicéről. A szovjet csapatok kivonását de jure a kivonás befejezéséről szóló jegyzék tette hivatalossá, melyet 1991. június 25-én írt alá Rudolf Ducháček tábornok és a Csehszlovákia területén állomásozó szovjet fegyveres erők parancsnoka, Eduard Vorobjev. De facto erre két nappal később került sor, azaz 1991. június 27-én, amikor a Prága-Kbely katonai reptérről repülőn elhagyta az ország területét a szovjet hadsereg utolsó képviselője, az említett Vorobjev tábornok.
(NZS/Felvidék.ma/TASR)
