Augusztus 13-án, Árpád-házi Szent Piroskára (1088. – 1134. augusztus 13.) Szent László magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leányára emlékezik a katolikus-, a görög-katolikus- és az ortodox egyház, akit a Bizánci Birodalom legnagyobb, legszentebb, legtiszteltebb császárnéjaként tart számon a történelem.
Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát a magyar szentek sorában is tisztelet övezi. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 1104-ben nehéz lépésre kényszerítette őt az ország érdeke, amikor eljegyezték a bizánci trónörökössel, Jóannész Komnénosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben a trónörökös feleségeként a bizánci császárnék kedvelt nevét, Eiréne (Béke) vette fel.
Eiréne azonban nem egyszerűen szép női név volt Bizáncban, hanem teológiai fogalom is, mely Isten attribútumaira – Béke (Eiréne), Bölcsesség (Sophia), Hatalom (Dünamisz) – utalt.
A Hagia Sophia bazilika belső tere Kép: Wikipédia
Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára, mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort, mely három templomot: a Mindenható Krisztus-, az Istenszülő (Métér Eleusza)-, és a Szent Mihály-templomokat, valamint két szerzetesi kolostort, idősotthont, kórházat, rokkantmenhelyet és árvaházat foglalt magában.
Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között.
Életrajzírója hangsúlyozza, hogy a császárné „egyenlő számú fiú- és leánygyermeket szült, összesen nyolcat, és ezeket pompásan és császári módon nevelte fel.
Ikon, Szent Piroska császárné
Piroska-Eiréne jámborságával, karitatív és szociális tevékenységével is kitűnt: „az alattvalóknak a császári udvarhoz intézett ügyeiben jó közvetítő volt, a nélkülözőket felkarolta, nekik mindenben kezét nyújtotta, szíves volt az alamizsnálkodásban, az özvegyek és árvák támogatásában, a szerzetesek szállásaira való kiadásokban és adományokban.”
Az életrajzíró cizellált bizánci retorikája mögül egy rokonszenves, jóindulatú, békés lelkű asszony portréja bontakozik ki: „Hogyan tudná valaki elbeszélni erényei többi fajtáját és bájainak raját, lelkületének szelídségét, nyugalmát, alázatosságát, mindenkivel való együttérzését, jóságát, kedvességét, nyájasságát, haragnélküliségét, hogy soha senkivel szemben nem volt indulatos, bántalmazó, gyalázkodó.”
Eiréne császárné aktívan részt vett az épületek tervezésében az építésszel, Nikeforosszal együtt és Xenia (Idegen) néven belépett a kolostor szerzetesnői közé.
A név nem idegen származására utal, hanem a keresztény hit alapvető teológiai tanítására: a keresztények idegenek a földön, mert ők a mennyei haza gyermekei és oda vágyódnak vissza. Ahogyan a Pantokrator-kolostor felavatására készült költemény írja: „Az építtető Xéné császárnét, aki reád, Ige, az idegenre vágyódott és idegennek mutatkozott az egész világgal és minden látszatával szemben, és akit már régen elköltöztettél, sorold be a szentek karába.”
A bizánci építésű hajdani ortodox Hagia Sophia bazilika, mely 2020-ban mecsetté alakult
Eiréné 1134-ben elkísérte a császárt bithüniai hadjáratára, ott halt meg augusztus 13-án.
„Magával vitte lelkem felét” – írta a vigasztalhatatlan férj. A Pantokrator-kolostor Szent Mihály-kápolnájába, a Komnénosz-dinasztia temetőkápolnájába temették. Zöld márványból készült szarkofágját itt találták meg a többi Komnénosz-szarkofággal együtt, jelenleg a Hagia Sophia előcsarnokában áll.
„Az Isztambulba látogató magyarok eddig meghatottan nézték a Hagia Sophia tündöklő aranymozaikját, mely Eiréne császárnét ábrázolja férje, II. Komnénosz János császár és fia, Alexiosz trónörökös között, amint bőkezű adományt nyújtanak át az Isteni Bölcsességnek, a Szűz Mária ölében ülő Jézusnak” – írta beszámolójában Sághy Marianne történész.
A Magyar Nemzeti Bank 2019-ben emlékérmet bocsátott ki Szent Piroska tiszteletére
A török kormány a tavalyi év júliusában kelt rendelete szerint, mecsetté alakították a Hagia Sophia egykori ortodox székesegyházat. A török hatóságok azt az ígéretet tették, hogy nem semmisítik meg az épületben található mozaikokat, hanem letakarják az imádságok alkalmával.
A kevés megmaradt és eddig féltve őrzött mozaik egyike Piroskát, az Árpád-házi magyar királylányt és császári családját ábrázolja adakozás közben.
A török döntéssel nemcsak az egyetemes kultúrtörténet, de a magyar nemzet is sokat veszít. Bízva az ígéretben és a török hatóságok önmérsékletében, remélhető, hogy ha korlátozottan is, de látogatható marad a Hagia Sophia és a még megmaradt mozaikalkotások.
A 2019-ben kibocsátott emlékérem hátlapján a Pantokrátor kolostor látható
A magyar nemzet bizánci kapcsolatai a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza.
„A bizánci irodalom kistükre” című könyvben olvasható, hogy már a délorosz sztyeppen nomadizáló őseink életét is érintik. Az etelközi tartózkodás alatt a magyar törzsek Bizánc szövetségesei az akkori bolgár birodalommal szemben. A kalandozások korának bizánci „kapcsolatait” a Botond-monda örökíti meg.
„Bizánc és a magyar nép történelmének legragyogóbb közös emléke az a mozzanat, mikor a magyar királylány, Piroska-Eiréne kerül Bizánc császári trónjára. A bizánci irodalom – nem kis mértékben – a magyar nemzeté is, aki olvassa, a magyar múlt egy alkotóelemével ismerkedik” – olvasható a könyvben.
Piroska-Eiréne-Xenia sírfeliratát a nagy bizánci költő, Theodórosz Prodromosz írta meg.
Piroska-Eiréne a családjában és a közéletben egyaránt helytálló szelíd és okos asszony példaképe, aki a keresztény lelkiség, az egészségügy, a szegénygondozás, a szociális gondolkodás és az egyetemes művészet számára hihetetlen gazdagságú örökséget hagyott. Olyan örökséget, melynek megismerése és megértése a magyar kultúrtörténet feladata is.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
