A Szentszék hivatalos sajtóforrása, a www.vaticannews.va nemrég kiadta XVI. Benedek emeritus pápa 2006. augusztus 29-i keltezésű Lelki testamentumát. Ezt a 16 évvel ezelőtti, az akkor 79 éves egyházfő által megírt végrendeletet teljes egészében közzé tesszük, tiszteletadásunk és a gyászban történő együttérzésünk jeleként.
„Amikor életemnek ebben a késői órájában visszatekintek azokra az évtizedekre, amelyeket átéltem, először is azt látom, mennyi, de mennyi okom van hálát adni és köszönetet mondani. Mindenekelőtt magának Istennek mondok köszönetet, aki annyi jó ajándékot adományozott, s életet adott nekem, átvezetett mindenféle zűrzavaron. Ő volt az, aki mindig elkapott, amikor csúszni kezdtem, aki mindig újra megadta számomra orcájának fényét.
Visszatekintve látom és értem meg, hogy élet-ösvényemnek a sötét és fáradságos szakaszai is üdvösségemet szolgálták. Ő jól vezetett minden életszakaszban.
Hálát adok szüleimért, akik életet adtak nekem a nehéz időkben, és csodálatos otthont készítettek szeretetükkel, amely ragyogó fényként volt jelen minden napomon, el egészen mindmáig. Apám tisztán látó hite megtanított minket, fivéreimet és nővéreimet hinni. Ő szilárdan állt, mint útmutató, minden tudományos ismeretem közepette. Anyám szívből jövő jámborsága és nagy kedvessége olyan örökség, amelyet nem tudok eléggé megköszönni neki. Nővérem évtizedeken át önzetlenül és kedves aggodalommal segített nekem. Bátyám mindig kikövezte számomra az utat ítéleteinek tisztánlátásával, erőteljes elszántságával és szíve vidámságával. Ha ez az egyre újabb felfele és előre tartó út nem így alakul, nem tudtam volna rátalálni a helyes útra.
Szívem mélyéből hálát adok Istennek sok barátomért, férfiakért és nőkért, akiket Ő mindig mellém helyezett. Munkatársaimért utam minden szakaszában. Hálát adok azokért a tanítókért és hallgatóimért, akiket szintén Ő adott nekem. Hálásan bízlak mindnyájatokat az Ő jóságára.
Szeretnék köszönetet mondani az Úrnak az Alpok bajor lábánál fekvő gyönyörű otthonomért, amelyben oly sokszor megláthattam magának a Teremtőnek a ragyogását. Köszönöm hazám népének, hogy rajtuk keresztül is megtapasztaltam a hit szépségét. Azért imádkozom, hogy országunk a hit országa maradjon. Arra kérlek Titeket, kedves honfitársaim, ne hagyjátok, hogy bárki vagy bármi a hitről elterelje a figyelmeteket. Végül köszönetet mondok Istennek mindazért a szépségért, amit utazásaim különböző szakaszaiban átélhettem, különösen Rómában és Olaszországban, amely a második otthonom lett.
Szívem mélyéből kérek bocsánatot mindazoktól, akiket valamilyen módon megbántottam.
Amit korábban honfitársaimról mondtam, most azt mondom mindazoknak, akiket az egyházban szolgálatomra bíztak: Álljatok szilárdan a hitben! Ne tévesszen meg titeket senki!
Gyakran úgy tűnik, mintha a tudomány – egyrészt a természettudományok, másrészt a történelmi kutatás (különösen a Szentírás exegézise) – megcáfolhatatlan felismeréseket kínálna, amelyek pedig ellentétesek a katolikus hittel. Régóta tanúja vagyok a természettudomány változásainak. Láttam, hogy a hittel szembeni látszólagos bizonyosságok hogyan tűntek el, bizonyítva, hogy csak filozófiai magyarázgatások voltak, látszólag tartoztak a tudományhoz. A természettudományokkal folytatott párbeszéd során a hit is megtanulta megérteni saját állításainak korlátait és határait, így felismerte egyedi jellegzetességeit. Már 60 éve járom a teológia, különösen a bibliai tanulmányok útját. Láttam, hogy a megingathatatlannak tűnő tézisek összeomlanak a generációk váltakozásával. Vannak, melyek üres feltevéseknek bizonyultak: a liberális generáció (Harnack, Jülicher…), az egzisztencialista generáció (Bultmann…), a marxista generáció feltevései. Láttam és látom, hogy a hipotézisek, képzelgések kuszaságából mégis hogyan bontakozott ki és jelent meg újra a hit észszerűsége. Jézus Krisztus valóban az Út, az Igazság és az Élet. Az Egyház pedig, minden hiányosságával együtt, valóban az Ő Teste.
Végül alázatosan kérem: imádkozzatok értem, hogy az Úr minden bűnöm és hiányosságom ellenére engedjen be örök hajlékába. Mindazokért, akiket rám bíztak, szívből jövő imám napról napra szól.
Benedictus PP XVI.”– XVI. Benedek pápa”
(Dr. Békefy Lajos/Vatican New/Felvidék.ma)
