„Sok van a rovásán” – szoktuk mondani, ha valakinek tartozása van, de átvitt értelemben is használhatjuk, ha valakit valamilyen bűn terhel. A „ró” ige eredeti jelentése „vág”, „metsz” volt, ebből alakult ki a 15. századtól az adózáshoz fűződő jelentése.
Az írástudatlan paraszti rétegekre kivetett adót, dézsmát vagy robotot egyszerű számolóeszközökön, fából készült botokon – rovásbotokon – tartották nyilván, melyekre a kötelezettségeket „felrótták”, felvésték. A „rovás” az adót, a „megrovás” az adószedés gyakorlatát, a „rovó” az adószedő személyét jelentette.
Az Árpád-kortól törvények, rendeletek szabályozták az adó kivetését és behajtását, amit az állami adószedő, a megyei esküdt és a községi bíró végzett. Az írástudatlan bíró és esküdtek a négyszögletes rovásbot egyik lapjára felvésték a házra kivetett forintokat, másik lapjára pedig a krajcárokat. A páros rovásoknál a pálcát a rovás befejezése után kettéhasították, így a hasadás a számjegyeket is kettéosztotta. A rovás kibocsátójánál maradt felen egy keresztmetszéssel megakasztották a hasítást, így kialakítva egy „fejet”, ami megkönnyítette a két pálca összeillesztését. Miután az adózó „lerótta” tartozását, a fejes rész a bírónál vagy az adó- és tizedszedőknél maradt, a párját „nyugta” gyanánt az adózó kapta. Gyűjteményünkben több páros rovás is található, melyek közül a Megérkeztünk időszaki kiállításban látható a 19. század végéből származó, Rugyinóc román községben gyűjtött, egybefűzött 76 db fejes adórováspálca. A tárgyak 2014 januárjában a hónap műtárgyaként is szerepeltek.
Adórovás pálcák
Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
Rugyinóc (Ruginosu), Krassó-Szörény megye, Románia
Leltári szám: NM 43082
Fotó: Garai Edit
(Szöveg: Tihanyi Anna/ Néprajzi Múzeum/Felvidék.ma)
