Horthy Miklós kormányzó háborúból való kilépési kísérlete és annak kudarca egyedülálló módon szemlélteti, hogy a ránk nehezedő nyomásnak milyen nehéz ellenállni! – jegyezte meg Hegedűs Loránt, a Hazatérés Templomának vezető lelkésze Budapesten, a Szabó Dezső Katakomba Színházban október 11-én megtartott megemlékezésen. Kitért arra is, hogy határozottan fel kell lépni az egyoldalúságokkal szemben.
A Horthy Miklós Társaság részéről, a kormányzóról szóló album szerzője: Zetényi Csukás Ferenc elmondta, hogy a kormányzó proklamációja a rádióban hangzott el, amelyet hamarosan követett a németek és a nyilasok hatalomátvétele.
Máig nem méltattuk kellően azoknak a magatartását, akik hűek maradtak az államfőhöz és fegyveres ellenállást tanúsítottak a megszállókkal, illetve a nyilasokkal szemben.
A kormányzó budai királyi palotában kialakított rezidenciáját egy elit alakulat védte, a Magyar Királyi Testőrség, amelyet 1943 folyamán egy harcoló alakulattal, a testőrlövész-század felállításával 300 körüli létszámúra bővítettek.
Erről készített dokumentumfilmet Monostoriné Szeleczky Gabriella történész, szerkesztő-riporter és Ditzendy Attila Arisztid rendező, akik e testület még akkor élő négy tagjával 2012-ben egy kétszer harminc perces dokumentumfilmet forgattak. A nekik nyilatkozó testőrök ma már valamennyien halottak.
A szerkesztő hangsúlyozta, hogy fontos közös múltunk valamennyi árnyalatával megismertetni a szélesebb közvéleményt is.
A testőrlövész-század filmben megszólaló tagjai, név szerint: Sáfrán Mihály, Mojzer Antal, Farkas Ernő és Szalai József valamennyien 1920-ban, illetve 1921-ben születtek. A velük készült dokumentumfilm bemutatásával az egybegyűltek a nyolcvan évvel ezelőtti kormányzói proklamációra, illetve annak körülményeire emlékeztek.
A túlerővel szemben nem tudták ugyan sokáig tartani a budai királyi palotát, így a tűzharcot követően a németek lefegyverezték őket, majd a frontra vezényeltették valamennyiőjüket.
Így aztán a Vörös Hadsereg ellen harcoltak és a háborút követően valamennyien szovjet hadifogságba kerültek. Volt, aki csak 1950-ben térhetett haza.
Hegedűs Loránt, Monostoriné Szeleczky Gabriella és Zetényi Csukás Ferenc (Fotó: Gecse Géza)
Nem kellően tisztázottak és nem is igazán közismertek a proklamációt előkészítő Szent-Iványi Domokos moszkvai útjának részletei. Jóllehet, az emlékiratait az 1970-es években nyugat-németországi emigrációban megíró diplomata 1944. március 19-ét követően a legerősebb magyar ellenállási szervezet, a Magyar Függetlenségi Mozgalom vezetője volt és Horthy Miklós őt bízta meg az oroszokkal való fegyverszüneti delegáció vezetőjének. Szent-Iványi visszaemlékezései már néhány éve megjelentek. Őt egyébként Rákosiék börtönbe záratták, ahonnan csak 1956-ban a forradalom idején szabadult.
Ezek az emberek kellemetlenek voltak a magyar kommunista vezetés számára, hiszen Rákosiék és utódaik abból indultak ki, hogy csak a kommunisták lehetnek antifasiszták, a németellenes polgári ellenálló csoportok tulajdonképpen ugyanúgy fasiszták, mint a nyilasok.
Pintér István dedikál (Fotó: Gecse Géza)
Sőt, az 1980-as években is volt még olyan vezető magyarországi publicista, aki magát Horthy Miklóst és az általa fémjelzett konzervatív rendszert fasizmusként ábrázolta, bár ez akkor már kivételesnek számított. Tisztességes történész a késő Kádár-korban nem használta már ezt a kifejezést a két világháború közötti rendszerre.
A vetítést követően Pintér István dedikálta a proklamáció előzményeiről, magáról a proklamációról és annak utóéletéről szóló könyvét.
(Gecse Géza/Felvidék.ma)
