„A legkisebb az apostolok között” – így ír magáról Pál, mivel megtérése után nem találta méltónak magát az apostoli címre a korábbi élete miatt, amikor vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében.
Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment, az úton hirtelen nagy fényesség vette körül.
Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”
Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (ApCsel 9,1–31).
Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta.
A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny.
A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában ezért mondta a legkisebbnek magát.
Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között.
A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.
Bartolomeo Montagna: Pál apostol, 1582, részlet (Fotó: Wikipédia)
Pál életéről a levelei és az Apostolok cselekedetei tesznek tanúbizonyságot.
Az apostol levelei az evangéliumok közt a legérdekesebb dokumentumként vannak jelen, amelyeket az irodalmi alkotások legszemélyesebb formájaként olvashatunk.
„Kevés kivételtől eltekintve a páli levelek egy konkrét szituációban születtek. Nem íróasztal mellett, hanem a gyülekezetet fenyegető veszélyt maga előtt látva, írta azokat. Nem az utókornak szánta, arra se gondolt, hogy Bibliát ír, hanem kifejezetten azokhoz fordult, akikre mondanivalója vonatkozott. Mivel a gyülekezetek veszélyben vagy szükségben voltak, levelei aktuálisak maradnak, mert ezek a körülmények máig sem változtak. Így Isten ma is szól hozzánk a páli levelek által. Azt is meg kell jegyezni, hogy abban az időben a levélírók általában diktálták levelüket, és a hitelesség kedvéért saját kezűleg aláírták.” – írja Nagy István (1904-1977) erdélyi egyházi író.
A leveleket az apostol sajátkezűleg írta a missziója során, majd a fogságból, gyülekezetekhez és személyekhez, melyekben „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel foglalta el helyét az Újszövetségben.
Január 25-ét a néphagyományban is jeles napként tartották számon.
Időjárási és csillagászati tartalmat is tulajdonítottak az ünnepnek. A népi kalendáriumban a Fergeteg havaként ismert január még a telet mutatja, mégis ez a nap arra utal, hogy elmúlt a tél fele és enyhülés várható az időjárásban.
„A Pálforduló napjának időjárásáról az eljövendő termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. A jó idő jó termést, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút, háborúságot jelentett.” – írta Molnár V. József néprajzkutató.
Szent Pál szobra az egri bazilika előtt, Marco Casagrande (1804-1880) alkotása (Fotó: Wikipédia)
A népi jóslások bár tájegységekként változtak, mégis egyforma jelentésük volt.
Néhány ezek közül:
„Ha fényes szent Pál, minden termés szépen áll.”
„Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel.”
A hajdani járványokra való jóslás így szólt: „Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel.”
A szélvihar háborút, háborúságot jelentett: „Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.”
„Pál, fordítsd meg a rostát!” –így könyörögtek az időjárás jóra fordulásáért.
„Pál fordulása, fél tél elmúlása” – a mondás a közelgő tavasz érkezését jelzi.
„Pál, fele kenyér, fele bor” – a régi paraszti gazdaságban ez a nap volt a tél fordulópontja, az év termésének fele már elfogyott, és ha jól osztották be a télirevalót, hitték, hogy a másik fele kitart a megújulást hozó tavaszig.
Forrás: Magyar Kurír, Nagy István: Az Újszövetség könyvei, Néprajzi lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
