90 éve született Makovecz Imre

Makovecz Imre Kossuth – és Ybl Miklós-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet megteremtője, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke, 1935. november 20-án született Budapesten.

Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt.

Első közösségi emlékéről így ír:

„Talán nem róható fel nekem, mint építésznek, hogy első közösségi emlékem egy vörös téglás épület. A Németvölgyi úti óvoda és iskola intézményei a mai napig egymás mellett állnak, az immáron legendává vált Mackós szoborcsoporttal az előtérben. A szemüveges, könyvet lapozgató Mackó urat azóta is a tanulás szimbólumának tartom. Oda jártam oviba, és onnét ültem át az elemi iskola első négy évének padjaiba is. Ez a történet pontosan a második világháború éveiről szól, 1939 és ’45 között…”

Makovecz-emlékkiállítás a Pesti Vigadóban, 2014 tavaszán (Fotó: MMA)

A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban tett érettségi vizsgát. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folytatta.

„A Műegyetem sajátos konglomerátum, megtisztelő csodálatos palota volt. Boldog és büszke voltam, hogy bekerülhettem oda. Nagyon érdekes volt másodéves koromban felfedezni a Műegyetem dokumentációs irodáját, amelyre a mai napig is hálával gondolok vissza. Weichinger professzor egyetemi tanár ajánlására megismerhettem Frank Lloyd Wright (amerikai építész) személyét, gondolatait és munkáit” – írta visszaemlékezésében.

1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, miközben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében.

Sárospatakon a panel típusú házaknál jóval költségkímélőbb lakóházakat is építeni kezdtek, de akkoriban ezt az állami vezetés nem nézte jó szemmel, így ő önkéntes száműzetésbe vonult, és 1977–81 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott. Ezen időszakában, 1979-ben tervezte nemzetközi hírnevét megalapozó egyik első épületét, a dobogókői Zsindelyes Vendégházat.

A piliscsabai Stephaneum déli oldala (Fotó: Wikipédia)

Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított, és a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett, mely jelenleg Makona Építész Tervező és Vállalkozó Kft. néven működik. Számos középületet, templomot, művelődési házat tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtőjeként.

Első figyelemreméltó munkájának a paksi templomot tartotta, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének.

Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a néhány évvel előbb épült siófoki evangélikus templom is. Ennél is korábbi munkája a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere. De az ő hírnevét öregbíti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a középkori hangulatot keltő Stephaneumon is. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri Bitskey Aladár Uszoda.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét.

A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van,

így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetkén használta. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá. Építészete organikus, mivel szándéka az, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba.

A Milleneumi-templom Csíkszeredán (Fotó: Wikipédia)

2003-ban épült fel a csíkszeredai Milleneumi templom, melyet 2003. október 18-án szenteltek fel Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.

1981-től a BME, az Iparművészeti Főiskola és a MÉSZ Mesteriskola, 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára lett, 1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója volt, később örökös tagjává választották. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója, később elnöke lett és soraiban tudhatta a Nemzetközi Építészeti Akadémia is.

Konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt, ez a tevékenysége a rendszerváltás után lett intenzívebb. Különböző közéleti civil egyesületeket alapított.

A konzervatív politikusok tanácsadóként véleményét gyakran kikérték. Az Országépítő Alapítvány egyik alapítója, majd kuratóriumának elnöke volt. 1993–98 között a Herendi Porcelángyár Rt. Igazgatótanácsának elnöke, 1996–98 között a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt, valamint a Balassi Bálint-emlékkard díjazást odaítélő Balassi Kuratórium elnöke. A konzervatív, jobboldali közéleti személyiségeket, tudósokat, művészeket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetőjeként is munkálkodott. 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában.

Makovecz Imre sírja a Farkasréti temetőben (Fotó: Wikipédia)

2011. szeptember 27-én életének 76. évében érte a halál. Ezrek kísérték el utolsó útjára, október 8-án a Farkasréti temetőben. A neves építészt saját halottjának tekintette a Kós Károly Egyesülés, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium.

A temetésen Turi Attila, Makovecz Imre egyik legkedvesebb tanítványa, a Kós Károly Egyesülés tagja visszaemlékezésében azt emelte ki,

hogy mestere sajátja egy olyan egyedi, olyan erejű látásmód és gondolkodásmód volt, amelynek csak egyik – kétségtelenül legkarakteresebb, legerősebb – kifejeződése az építészet. Ezt a szemléletmódot tanulta meg Makovecz Imrétől, aki mindig azt mondta tanítványainak, hogy találják meg a saját kifejezésmódjukat.

Makovecz Imre legkedvesebb tanítványával, Turi Attilával röviddel halála előtt (Fotó: Wikipédia)

Pályatársa, Finta József, Kossuth-díjas építész, akadémikus búcsúbeszédében azt emelte ki, hogy az elhunyt építész a magyar kultúra egyik vezéregyénisége volt, s nemcsak az építészet, hanem az egész magyar kultúra területén hatott.

„Nagyon régóta ismertük egymást, sok évvel ezelőtt együtt alapítottuk azt a Magyar Művészeti Akadémiát, amely most végre köztestületi rangra jutott. Már az, hogy ott, az alapításnál összejöttünk, mutatja, az építészetről, az épített világról vallott felfogásunk különbözősége ellenére sohasem tudtuk kikerülni egymást. Minden vitánk mellett tudtam és máig vallom, hogy ő az elmúlt fél évszázad egyetlen igazi magyar építész mestere volt.”

Forrás: galamus.hu, Wikipédia

Berényi Kornélia/Felvidék.ma