A schengeni határnyitás karácsonyi ajándékként érkezett a csatlakozó uniós országokba, ám Szlovákiában egyben derült égből villámcsapásként is érte az ukrán határ mentén lakó polgárokat. A szlovák törvényhozásnak köszönhetően ugyanis, nekik meglepetést is hoztak az ünnepek.
Tudniillik december 21-ével párhuzamosan a szlovák hatóságok egy fura, diszkriminációval felérő törvényt kreáltak a szlovák-ukrán határ mentén élőknek. Olyat, amit a köztudatba bekerült szlovák szlogennel lehet leginkább érzékeltetni, miszerint: „na Slovensku je to tak“, azaz, „Szlovákiában ez így van“.
A szlovák kormány, – ki tudja kinek a sugallatára hozta össze az új vámtörvényt – úgy döntött, hogy megfékezi és kordában tartja a dinamikusan felfutott kishatár menti bevásárlóturizmust, hogy ne járjanak naponta kárpátaljai bevásárlásra a közeli régióban élő szlovákiai polgárok. Általában cigarettáért és alkoholos flaskóért ingáztak naponta az átlagnál többet szipózók és ivogatók, az asszonyok pedig apró háztartási cikkeket vásároltak jóval olcsóbban mint idehaza. Ez borította ki a határ menti községek érintett és érdekelt lakóit. Az első kategóriába tartozók joggal háborodtak fel, akik egyenesen diszkrimánációnak tartják a határt szabó jogszabályt, mondván, miért másodrangú polgárok a tizenöt kilométeren belüliek, és miért nem a tizenöt kilométeren kívül lakók? Amint a SITA hírügynökség megtudta Nadežda Sirková ublai polgármester asszonytól, a polgármesterek a panaszlevelet a polgárok kezdeményezésére fogalmazták meg, akik az utóbbi napokban elárasztották panaszaikkal a községi hivatalokat.
Hasonlóan berzenkednek az ung-vidéki Nagyszelmencen keresztül Kisszelmencbe ingázók is, akiknek meggyőződése, hogy a diszkriminációs törvény csupán táptalajul szolgál a fokozottabb korrupciócsábításra. Tudniillik nem kevés az olyan vámtisztviselő, aki nem bír ellenállni a csúsztató csábításnak…
Ezért a kormány úgy döntött, amit a parlamenttel már megszavaztatott, hogy határt szab a határon: ez gyakorlatban annyit jelent, hogy 15 kilométeres légvonalbeli körzetben csupán egy doboz cigarettát hozhatnak a rászorultak, tizenöt kilométeren kívül viszont egy kartonnal, illetve két és fél deci tömény szeszt.
Nemtetszésüknek az északon lakó ruszinok nyomatékosabban adtak hangot, ahonnan az ublai térségből tizennégy község polgármestere tiltakozó panaszlevelet küldött a köztársasági elnöknek, a kormányelnöknek és a parlameni képviselőknek, bírálják felül döntésüket a frissen hozott diszkriminációs törvénnyel kapcsolatban. Tudniillik ők ugyanolyan polgárai Szlovákiának mint bárki más, érveltek. A levélben tehát felpanaszolják jogsérelmüket az ublai (határátkelő) völgyben lakók, akiket a vámtörvény becserkészett. Nem tehetnek róla, hogy ott laknak, ahol laknak, mondják, amint azok sem – a privilegizáltak -, akik elődei a tizenhatos kilomterkőnél ütöttek sátrat.
A törvény érvénybe lépése után a kitartó dohányosok, italosok és személykocsival közlekedők, merthogy olcsó benzinre is Ukrajnába jártak, úgy döntöttek, megváltoztatják lakóhelyeiket, hogy kívül essenek a tizenöt kilométeres zónán. Ettől viszont a polgármesterek tartanak, mivel ebben az esetben elesnének az aprócska lakossági adóforrástól, miután más (legalábbis papíron) lakóhelyet választanak törzslakóik, érvelt az ublai polgármesternő.
D. Varga László, FelvidékMa
