Ötszázötven éve koronázták meg. Nevét az egész világ ismeri. Egyszerre népmeséink legkisebb fiúja, dicső hadvezér, a nemzet hőse, maga az igazság. Tanító és védelmező – a mondabeli királyok minden tulajdonságával. Hunyadi Mátyás élete maga a legenda, ami nagy szerencsénkre valósággá vált, utat mutatva nekünk.
Évtizedeken át élt az a tanítási gyakorlat, amely kétes eredetű hőseinknek a rendszer számára előnyös származást biztosította. Hunyadi Mátyás ezek szerint a vidéki nemesi család sarjaként, a nép akaratából foglalhatta el a magyar trónt. A Duna jegén megválasztott király a kommunizmus számára maga volt a tökély. Legendái oly mélyen éltek a köztudatban, hogy a gyermekek szinte hamarabb ismerték a jótevő király történetét, mint hogy beszélni megtanuljanak. A szegények között járó, nemeseket büntető uralkodó kitűnően szolgálta a rendszert. Ám ha jobban beleássuk magunkat a történelembe, nyilvánvalóvá válik, hogy Hunyadi Mátyás – bármennyire is el kívánja orozni a hatalom valós jelentőségét – jogosan lépett a trónra, nagy királyok örököseként. Szántai Lajos művészettörténész volt az első, aki nyilvánosan meg merte kérdőjelezni a kommunista dogmákat. A középkori krónikákban ugyanis minden megtalálható. Csak le kell őket porolni.
Az egész Zsigmond királlyal kezdődött. Felesége születendő gyermekével együtt veszítette életét. Ám a királyi vér nem szakadhat meg, erre a magyar uralkodók is megalkották saját szabályrendszerüket. Megvolt tehát a jog, hogy az özvegy király házasságkötés nélkül is szabadon választhat magának asszonyt, de csakis régi nemesi, kipróbált erkölcsű családból származó hajadon lányt. Zsigmond választása nem sokkal felesége halála után Morzsinai Erzsébetre esett. Arra az esetre, ha fiú születne nászukból, egy gyűrűt ajándékozott neki azzal, hogy e gyűrűvel bármikor felkeresheti. Zsigmond és Erzsébet fia, János – a későbbi Hunyadi János – az udvarba került, a gyűrű pedig joggal a Hunyadiak címerébe. Zsigmond király gyermekéről és anyjáról is gondoskodott, az asszonyt kiházasította, majd a hunyadi birtokot adományozta nekik.
Hunyadi Mátyás, ezek szerint Zsigmond király és császár unokája, mindössze tizenöt esztendősen került trónra. A mondák szerint álruhában járta az országot, hogy megismerkedjen népe minden bajával. Oltalmazta a szegényeket, megbüntette a gazdagokat gazdagokat – azonban itt akad egy kis probléma. Magyarországon akkoriban és az utána következő évszázadokban is számtalan dokumentum utal arra, hogy egészen II. József koráig a magyar parasztság helyzete messze az európai átlag fölött volt. Szó sem lehetett a kizsákmányolásukról. Így viszont jogos a kérdés, min alapul Heltai Gáspár megállapítása, miszerint „meghalt Mátyás király, oda az igazság”. Ha sutba dobjuk a mondákat, akkor is csak az előző rendszer történetírása, a krónikák és a mai történelmi kutatások eredményei maradnak fenn. A jól ismert szállóige megfejtéséhez azonban egyik sem a megfelelő. Míg korábban Mátyás király szociális érzékenységét igyekeztek a legprofánabb vonatkozásokig bagatellizálni, az utóbbi időben egyre erősödnek a vele szembeni negatív felhangú történetek. Sorra jelennek meg cikkek történészek tollából, melyek nemcsak érdemeit, személyiségét, de még a történelmi tényeket is igyekeznek félvállról venni, csak hogy megszabadítsák a magyarság egyik utolsó legendáját az őt övező dicsfénytől.
1458. január 24-e nevezetes nap az egész világtörténelemben. Sem azelőtt, sem azóta soha nem fordult elő ugyanis, hogy egy királyt jégen válasszanak meg. A krónikák szerint hajnalban még éppen hogy pár jégtábla úszott a vízen, alkonyatra azonban egybefüggő jégtakaró borította a Dunát. A nemesek számára ez égi jel lehetett, így elhatározták, hogy még a jég zajlása előtt el kell hozniuk a Prágában raboskodó Mátyást. A feljegyzésekből ismerjük, hogy pontban akkor, amikor Esztergommal szemben, a párkányi oldalon megjelent Mátyás, megindult a jégzajlás.
Hunyadi Mátyás tehát a már zajló folyón kelt át hatalmas seregével. Ez volt az igazi bátorságpróba. Előre megismerhették a leendő uralkodó bátorságát és hatalmát, seregének rettenthetetlenségét.
„Nem minden időben születnek ilyen emberek, és vélhetően a természet nagyon sokat fáradozott azon, hogy egy ilyen embert tudott adni nekünk” – írta az uralkodóról Zrínyi Miklós.
Mátyás király minden tekintetben megfelelőnek bizonyult. Ereiben az Árpádok vére, agyában a tudás népe történelméről. Az akkori pápa, Sixtus a következő szavakkal köszöntette az új királyt: „Te vagy a mi szabadítónk, te vagy a keresztény államok reménysége.”
Egész élete során egy dolog volt, ami bizton állandóan mellette állt. A hadiszerencse forgandó, az utódlása nem úgy sikerült, ahogy azt korábban eltervezte, a történelem vonakodik elismerni tetteit. De felismerte a történelmünkben rejlő nagyságokat, példaként állította őket maga elé.
Mátyás király életének legfontosabb szereplője a hit volt. A pápai áldással útnak indított keresztény király mozgatórugója nem is lehetett volna más. És ez volt az, amely a kor által elé állított akadályokon mindig szerencsésen átvezette. Számtalan szerzetesrend működött ekkoriban Magyarországon, ő azonban mindig csak egynek szentelte a figyelmét. A pálosok, az egyetlen magyar rendtartomány élete minden pillanatában mellette állt.
Már a legelső uralkodói tett, amikor magát először nevezi választott királynak, január 24-ére, Szent Pál ünnepének előnapjára esik. Ettől a perctől fogva a pálosok és az uralkodó élete egymásba fonódik. A pálos rend egyik későbbi vezetőjének, Gyöngyösi Gergelynek visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy Mátyás uralkodása alatt a pálos rend vezetője maga a király volt, míg az ország ügyeinek intézésében mindig az adott pálos generális segítette a királyt.
De miért is lehetett fontos a külföldi érdekek ellenére pont a pálosokra, a világi hatalommal szemben a hit védelmezőire bízni magát a királynak? A pálos rend, mint az aszkézis, az önmegtartóztatás valódi követője méltó párjaként szolgálhatott egy olyan korban, amikor a műveltség szinte feltételeként támasztotta az élvezeteket mindenki számára. Mátyás reneszánsz király volt, a szó minden tekintetében. A magyar reneszánsz pedig – hála mértéktartó uralkodójának – egyedülállóvá vált szinte egész Európában. A már korábban is ingatag talajon álló országnak a reneszánsz fényűzése a visszatartó erő nélkül egyenlő lett volna a pusztulással, elég, ha csak a szintén hasonló problémákkal küszködő Franciaországra és a Napkirályra gondolunk.
Ebben kapott segítséget a pálos rendtől, melynek a kutatások és visszaemlékezések szerint maga a király is aktív résztvevője, sőt szellemi vezetője volt. A pálos hagyományok, mint a magyar ősvallás, az ősi kereszténység átmenekítői, az egyetlen lehetőséget nyújtották az uralkodó számára, hogy alattvalóiban megszilárdítsa a hitet Isten és a hagyományok iránt. A pálos rend és az ország sorsa a történelem során mindig összefonódott, három évszázados legális fennállása során ekkor élte fénykorát. Az ország csillaga messze Európa felett ragyogott, az ünnepelt, művelt uralkodó, mely egyszerre áldoz a hagyományoknak, mégis európai… A modern értelemben vett, magyarországi reneszánsz kultúra meghódította egész Európát. Németalföldön magyar származású művészek hirdették a pálosok egyetemességét.
De Hunyadi Mátyás másik oldala sem kevésbé fontos. Hollós Mátyás a népmesék főszereplője, az emberközeli király. A holló a címerében – csőrében a származás megkérdőjelezhetetlen jelképével – a Zsigmondtól származó gyűrűvel az Árpádok utolsó felemelkedésnek jelképes alakja. 1490. április 5-én, Mátyás halálakor az akkori pálos évkönyvbe csak ennyit jegyeztek fel: „Az egyik hollós siratja a másik hollóst”. Ez mindent megmagyaráz.
Minden cselekedete, minden lépése előre kiszámított, az isteni elrendelésnek megfelelően alakult, hogy átvezethesse népét a következő évezredbe. A magyarok történelmi királyságát éppen ekkor érte a millennium. Ezer esztendővel azelőtt egyesítette Attila a hunokat a Kárpát-medencében. Jól tudta ezt Mátyás is, mint ahogy Európa többi uralkodója is tudta. Sok helyen a magyarság második Attilájaként említik. Nagy tetteket vártak tőle. Attila sólyma felemelkedett, Mátyás hollója azonban alászállt.
A kezdet és a vég két megtestesítőjének életpályáját figyelve meglepően sok a hasonlóság. Szántai Lajos úgy véli, míg Attila elindította a magyarság Kárpát-medencei küldetését, Mátyás pontosan ezer esztendővel utána lezárja azt. De a vég mellett valamit el is indított a jövő felé, és ez a valódi igazságos Mátyás. Ő fog ránk várni az utolsó ítéletnél: a déli végeken még ma is él a hagyomány, miszerint Mátyás egy hegy mélyén alszik, arra várakozva, hogy a végítélet napján az emberek utolsó kiáltása felébressze. A legendák szerint akkor majd seregével együtt elindul a világ megmentésére. Csaba királyfi mondabeli serege a csillagösvényen, Mátyás fekete hadai és Szent Mihály arkangyal vitézei – a magyar történelem csak az igazán nagy szellemi vezetőit ruházza fel világmentő hatalommal.
Lénye a mai napig az emberek között él, mintha a magyarság testesülne meg benne, minden tökéletességével és minden hibájával együtt. Talán nem véletlen, hogy éppen most kell rá emlékeznünk. Mert ez Heltai mondásának valódi értelme. Amíg nem felejtjük el hagyományainkat, nemzetmentő királyunkat, amíg él bennünk a tudat, honnan is származunk és mi dolgunk van, nem halhat meg az igazság.
Gerhát Petra, Demokrata
Kapcsolódó cikkek:
550 éve választották királlyá Hunyadi Mátyást
Gútán emléknapot szerveznek Mátyás királynak
