Bizonyára mások is hiányát érzik olyasminek, ami a szűnni nem akaró zsarnoksággal szemben ellenállást indíthatna meg közösségünkben.
Cocteau azt mondta: „Csak az igazságnak lehet megindító ereje.” Esetünkben mi lehet a megindító erejű igazság?
Először is azt kell belátnunk, hogy homokvárat építettünk, amit könnyűszerrel szétrúgott egy Bogaras Bandita.
De nem érdemes azon rágódni, hogy mit kellett volna vagy nem kellett volna tenni, mert a jelenlegi viszonyok alapján kell tervezni a jövőbeni teendőket.
Erős várat csak úgy építhetünk, ha (Illyés Gyula szavai szerint) „valami egységbe, valami hitet és megnyugvást adó eszmébe való tartozás” érzését támogatjuk közösségünk tagjaiban.
A kérdés az, hogy mi lehet ez az eszme. Az eszmeiség a közös érzületbeli vonzalom éltette szellemi egyetértést jelenti. A közös érzületbeli vonzalom a magyar nyelv szeretete által táplált rokonszenv egymás iránt.
A mondás szerint: Nyelvében él a nemzet. Hozzátehetjük, hogy a nyelv szeretetében él csak igazán. Maga az egyesítő eszme nem más, mint a megértés szellemi térfoglalása közösségben.
Egy másik mondás szerint: Szóból ért a magyar ember. Ennek viszont feltétele, hogy értsünk szót, vagyis a megértést küldetésként fogjuk fel. Hiszem, hogy az emberek igazságvágyának újjáélesztése és táplálása az az út, amely a megértés általi egymásra találáshoz vezet.
