Amikor március 8-án – hagyományaink szerint – Esterházy Jánosra emlékeztünk az Országházban tartott ünnepséggel, nem gondoltuk volna, hogy hosszú hetekre, hónapokra szüneteltetnünk kell az élet minden területén személyes találkozásainkat, kisebb-nagyobb összejöveteleinket, megemlékezéseinket, amelyekből pedig jó néhányat tartottunk számon naptárunkban. De a szükség találékonnyá teszi az embert, s az élet – ha bizonyos korlátok között is – folytatódik digitális eszközeink segítségével. Hogyan történik ez a Rákóczi Szövetségben, az összetartozás évében, erről kérdeztük Csáky Csongor elnököt – természetesen különböző „kütyük” bekapcsolásával.
Az Esterházy-ünnepség voltaképpen szimbolikus lezárása volt egy időre tevékenységünknek – a hagyományos keretek között. Sokkolóan hatott néhány nap múlva, amikor rádöbbentünk, hogy a közösségépítés, ami a rendeltetésünk, a hivatásunk, nem működhet a megszokott módon. 6000 diák szerette volna március 15-ét valahol külhoni társaival együtt ünnepelni, minden meg volt szervezve, a gyerekek készültek a fogadó iskolák számára műsoraikkal, és mindez elmaradt. Munkatársaink nagy részét arra kellett kérnünk, hogy maradjanak otthon, onnan dolgozzanak, és ehhez kellett megtalálni a feladatokat: például adatbázisaink kezelése, informatikai fejlesztések, amelyekre korábban nem volt idő. Tehát értelmes és fontos feladatokat láthattak el otthonról, viszont ki kellett találnunk, hogy közösségépítő tevékenységünket hogyan tudjuk áttenni az online térbe.
Elég hamar megtalálták az egyik lehetőséget: bekapcsolódtak az oktatásba.
Igen, különös tekintettel a külhoni középiskolás diákokra. Megkértük a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi középiskolai tanár barátainkat, hogy otthon rögzítsék tanóráikat, követve azt a tanmenetet, amelyet egyébként tartanának.
Nekik köszönhetően több mint 200 tanóra anyaga került a Rákóczi Szövetség oldalára, amely országrészenként, évfolyamonként, illetve tantárgyanként megtekinthető egy egyszerű regisztráció segítségével.
Azt látjuk, hogy már ezres nagyságrendben vették igénybe, vagyis visszaigazolták, hogy hasznos kezdeményezés volt.
Milyen tárgyak kerültek fel a honlapra?
Erdélyi vonatkozásban teljes a paletta, a kárpátaljai is szinte teljes, beleértve az ukrán nyelv oktatását is – köszönhetően a tanárok munkája mellett az ungvári tv már korábban rögzített, és most rendelkezésünkre bocsátott anyagának –, míg a Felvidéken a matematika, fizika, a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tárgyakból kerül fel a legtöbb videó, de még magyarországi tanárok is ajánlottak fel hasznos kiegészítő anyagokat.
Ha már oktatásról beszélünk, mi a helyzet a beiratkozási programmal?
Ez is olyan ügy, ami a figyelmünk középpontjában áll. A vírushelyzet beálltakor hat óvodás találkozóra készültünk Somorján, Galántán, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Érsekújváron, Párkányban. Sok száz óvodást szerettünk volna meghívni családjaikkal, nekik szóló műsorral egybekötve. Sajnos le kellett mondanunk, de a beiratkozás ezekben a napokban megvalósul: nemcsak a Felvidéken, de a Kárpát-medence egész területén elsősorban elektronikusan íratják be a gyerekeket. A Felvidéken még február végén 40 óriásplakát került ki a Rákóczi Szövetség megbízásából, rajtuk egyetlen szó állt:
Érvényesülés. Vagyis az a fogalom, amit – főként a Felvidéken – emlegetnek a szülők, hogy azért íratják szlovák iskolába a gyereket, hogy majd jobban érvényesüljön. Ennek éppen az ellenkezőjére utal a plakátunk, és hosszan lehetne taglalni, hogy miért érvényesülhet jobban egy magyar fiatal, ha anyanyelvén végezte tanulmányait.
A beíratási programhoz kapcsolódóan elindítottunk egy sorozatot „Hívogat az iskola” címmel, amelyben tanító nénik, tanító bácsik küldenek rövid videoüzeneteket a szülőknek, tanácsokat adva: mit meséljenek, mit tanítsanak meg az iskolába készülő óvodásnak a cipőfűzéstől a mondókákig, számolásig. Szerencsére, még a járvány kitörése előtt sikerült megvásárolnunk azokat a jó minőségű iskolatáskákat is, amelyeket majd át fogunk adni a gyerekeknek, amint erre lehetőség nyílik. Bízunk abban, hogy az iskolakezdés napján már kézbe vehetik az új táskát.
Ha a vírus így átalakította hagyományos programjaikat, akkor még inkább beleszólhatott a századik évfordulóval kapcsolatos elképzeléseikbe.
Nagy terveink voltak, hogy június 4-éről a nemzeti összetartozás évében valamilyen egészen kivételes rendezvénnyel emlékezzünk meg. Sok ezer emberre gondoltunk, elsősorban fiatalokra, de idősebbekre is, nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem a nagyvilágból is, akikkel együtt akartunk lenni.
Optimista ünnepre készültünk: noha egyrészt gyászolva Trianont, de örülve, hogy megmaradtunk, itt vagyunk, és van okunk az optimizmusra.
A kialakult helyzet miatt egy olyan gondolat született, hogy létrehozunk egy időkapszulát – www.Magyar vagyok 2020.hu az elérhetősége – ami azt jelenti, hogy bárki bárhonnan üzenhet szóban, képben, hangban a jövőnek. Fontos, hogy az üzenet úgy kezdődjék: „Magyar vagyok…,” s azután következhet, amit az illető gondol a máról, magyarságunkról.
A kapszula 20 év múlva, 2040-ben nyílik meg. Mi bízunk abban, hogy most, amikor kicsit több idő jut rá, hogy a számítógép előtt üljünk, sokan éreznek kedvet arra, hogy üzenjenek az akkori nemzedékeknek.
A következő hetekben ismert személyiségek részvételével is buzdítunk arra, hogy minél többen regisztráljanak erre az oldalra, és osszák meg gondolataikat egymással is, hiszen aki jelentkezik, megismerheti a többiek üzenetét is.
Tehát a jelennek is szólnak az üzenetek, nemcsak a húsz évvel későbbieknek?
Június 4-ig lehet olvasni, hallgatni, nézni, akkor lezárjuk az időkapszulát, elindul egy visszaszámlálás, és majd 2040-ben nyitható ki.
Gondolom, hogy a mostani tapasztalataikat az online térből hasznosítani fogják „békeidőben” is.
Minden rosszban van valami jó, most talán az, hogy kényszerű fordulásunkkal az online tér felé, informatikai fejlesztéseinkkel ez a fajta kapcsolattartásunk is erősödik, megmarad a jövőben is, és beépül a Rákóczi Szövetség hagyományos működésébe.
Június negyedike messze van még, addig lecsenghet a járvány, többé-kevésbé beindulhat az élet, alakíthat is a programokon. Pillanatnyilag mit remél a Rákóczi Szövetség nyári táboraival kapcsolatban?
Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy az idei nyáron 5000 fiatalnak és tanáraiknak teremtünk lehetőséget a táborozásra. Optimisták szeretnénk lenni, de nyilvánvalóan nem lesz olyan az idei nyarunk, mint szeretnénk, ám azért abban reménykedünk, hogy ha nem is a nyár első felében, de a másodikban már fogadni tudunk diákokat. Megőrizzük optimizmusunkat, és reméljük, hogy a helyzet alakulása és a Gondviselés is segít bennünket abban, hogy minél inkább úgy alakíthassuk programjainkat, ahogyan az eredeti terveinkben szerepeltek.
