Helytörténeti-néprajzi kutatásaim során gyakran találkoztam a jeles magyar tudós, Pávai Vajna Ferenc nevével. Bár elsősorban geológus volt: a magyar kőolaj- és földgázkutatás úttörője, de sok egyéb mással is foglalkozott. A neves szakember, aki a Felvidékhez is kötődött, 135 éve, 1886. március 6-án született a Nagyenyed melletti Csongván.
Középiskolai tanulmányai után a Pázmány Péter Tudományegyetemre került természetrajz–földrajz–kémia szakos hallgatónak. Itt nagy hatással volt rá Koch Antal professzor, aki a geológia felé irányította. De már fiatalon egyaránt érdekelte az állattan, az őstörténet, a néprajz, a hidrogeológia és a barlangkutatás is.
A későbbiek során sokoldalú munkássága lényegileg a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területén teljesedett ki. A fiatal tudós már 1909-ben tagja lett a Földtani Társulatnak, 1910-ben pedig a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori címet szerzett.
A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia épületei (Fotó: Csáky Károly repr.)
1911-ben került a selmeci Bányászati és Erdészeti Főiskolára, ahol a híres geológus, Böckh Hugó mellett az ásványtan-földtan-teleptan tanszékének tanársegédje lett. Több külföldi kutatóúton vett részt, de a Földtani Intézet főgeológusaként itthon is fontos és alapvető munkálatokat végzett.
Részt vett az Ipoly és a Garam mente földtani térképezésében, a Máramarosi-medence kőolaj-kutatásában, a komlói kőszénterület feltárásában, a barlang- és hévíz-kutatásokban stb.
Csiky Gábor írja, hogy Pávai Vajna Ferenc „szegényes eszközökkel, de annál nagyobb lelkesedéssel harcolt a Magyar Alföld ismeretlen mélységeinek és kincseinek felkutatásáért.(…) Nem egészen rajta múlott, hogy erőfeszítéseit nem kísérte teljes siker, hogy nem tudta energiaszegény hazáját kőolajjal és földgázzal megajándékozni. Pedig ez volt leghőbb vágya. Feldolgozása mégsem volt eredménytelen. Az ő térképező módszerével kimutatott alföldi szerkezetek közül megfúrt hajdúszoboszlói, karcagi és debreceni földgázas hévizek a hőenergiában szegény Alföldnek igen komoly és ma már nélkülözhetetlen gyógytényezői.” (Csiky G., 1965. 277–278. l.)
Csiky Gábor szerint ő volt a magyar földtani tudomány és irodalom „szabódezsői epigonja”.
Már Selmecbányán olyan fontos írásai jelentek meg rövid különnyomatokban a Joerges Nyomdánál, mint A magyar földtani gáz és petróleum előfordulásairól, vagy A hasznosítható ásványok kutatásának nemzetgazdasági jelentősége (1914).
1950-ben még visszakerült a Földtani Intézetbe, idős korára mégis magára maradt. 1957-től a komlói kőszénterület egy kis bányászházában töltötte utolsó éveit 1964. január 13-án bekövetkezett haláláig. Mint egyik életrajzírója megjegyezte: „Hite, fanatizmusa, kitartása megdöbbentő, áldozatvállalása, magára maradottsága tragikus.” (Csiky G., 1965. 280. l.)
Pávai Vajna Ferencet a néprajztudomány is csaknem elfelejtette
Neve hiányzik a Magyar Néprajzi Lexikonból is. Pedig egy ideig szoros kapcsolatban állt a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályával, név szerint Györffy Istvánnal és Bátky Zsigmonddal.
1905 és 1909 között Nagyenyed környéki gyűjtései alapján hat néprajzi cikket és tanulmányt publikált, többek közt az Ethnographiában és a Néprajzi Értesítőben.
Emléktáblája Szolnokon (Fotó: Csáky K. repr.)
Számos írása kéziratban maradt, fotóit pedig (mintegy 60 darabot) a Néprajzi Múzeum fényképtára őrzi.
A kutatásokból tudjuk, hogy írásai elsősorban nem értéktelenségük miatt maradtak az asztalfiókban.
Nemrégiben Hála József közölt hosszabb tanulmányt Pávairól, közzétéve több eredeti fotóját s a tárgyi néprajz körébe eső néhány kéziratát is. Kutatónk munkái alapján megállapítja, hogy Pávai „kitűnően ismerte a természeti környezetet és az ember kapcsolatát”.
Gunda Bélát idézi, aki szerint Pávai Vajna Ferenc „írásai előfutárai annak a néprajzi irányzatnak, melyet ma kulturális ökológiának nevezünk”. (Hála J., 1991. 175–195. l.)
A tudós sírja (Fotó: Csáky K. repr.)
Feltétlen említést kell itt tennünk Pávai tájainkkal kapcsolatos tanulmányáról, mely az alábbi címmel jelent meg: Jelentés az 1939. évi Középső-Ipoly menti geológiai felvételeimről.
Rendkívül fontos alapanyag az e vidék földtanával ismerkedők számára. Érdekes adatokat közöl például az Olvár-völgyet (Olvári völgy) illetően; említést téve a kristályos palának itteni előfordulásáról.
Azt hiszem, az e völgy rejtette csodákat a mai napig nem fedeztük fel kellőképp, s nem egészen világos, mi mindent rejteget az itteni természet, a föld mélye.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
