A közös ima célja az, hogy a gyermeki szívekben elültesse a vágyat, hogy imádkozzanak minden ember lelki békéjéért, a családok, az országok és az egész világ egységéért és békéjéért. A Szűzanya biztosan meghallja, ha ennyi gyermek tiszta szívvel hozzá fohászkodik. Szent II. János Pál pápa ajánlja a rózsafüzért, mint a béke imádságát: „Hiszek ezen ima hatásában, mint a családokban és a világon meglévő béke forrásában.”
Ez jutott eszembe azon az Erzsébet nap előtti kora reggeli szentmisén Esztergomban, melyen az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Alapiskola közel ezer kis és nagy diákja tanítóikkal, nevelőikkel együtt imádkozott az ország, sőt Európa harmadik legnagyobb székesegyházában.
Nemcsak minden év Erzsébet napján, de a város több egyházi iskolájából tanév kezdéskor, ballagáskor és egyéb nagy ünnepen jönnek ide a diákok, könyörgésre, áldásra, hálára. A legkisebbeket is, akik még ugyan alig értik a liturgia tartalmát, szépségét megdöbbenti a csend, az orgona, vagy kórus hangja. Ha nem is értik a szentmise menetét, tartalmát, de a végtelen tiszteletet itt már megismerik, a papok megjelenésében, a szentek számukra döbbenetes ábrázolásában, a fegyelemben, melyet meg kell ismerniük, s aztán már visszatérve, egyre többet értenek meg a liturgia szóhasználatában, a szeretet szóban, mint az isteni üzenet ismétlésében.
Török Csaba az ünnepi misét celebráló plébános, Szent Erzsébet életét tárta a diákok elé, aki rangját elhagyva, rövid életét a szegényeknek, és a betegeknek szentelte.
Az isteni szeretet legméltóságosabb képviselője volt, külön kihangsúlyozva a felebaráti szeretetet, az ellenség szeretetét.
Mert kevés az, ha imádkozunk, s nem tiszteljük, szeretjük embertársainkat, ellenségeinket, felebarátainkat. Ezért dúl a háború a világban, s ezért rossz ez a világ, amit most élünk. Mert ha az emberekben nagyobb lenne a szeretet, a megbocsátás, akkor nem lenne háború.
A tanulók a nyakkendő, és jelvény szentelése után (melyen ott van a iskola logója, pecsétje), melyet minden ünnepen viselnek – letették a fogadalmi esküt, meghallgatták Szent Erzsébet imáját.
Szent Erzsébet!
Te Krisztus szemével néztél,
Krisztus kezével adtál,
Krisztus szívével szerettél…
Segíts, hogy mi is
Krisztus szemével lássunk,
Krisztus kezével adjunk,
Az Ő szeretetével szeressünk.
Remélünk benned,
Bízunk benned,
Isten munkatársát látjuk benned,
Krisztus szemével néző,
Krisztus kezével adó,
Krisztus szívével szerető
Szent Erzsébet!
Amen
Esztergomban, az ősi királyi városban több egyházi iskola és óvoda is működik, több ezer diákkal. Ez azt is jelzi, hogy egyre nagyobb igény van a keresztény, erkölcsi nevelésre.
Viszont azt meg az egyházi iskolák alkalmazottai, pedagógusai is jelzik, hogy nem elég csak az iskolára bízni a nevelést. Ez érvényes a hazai állami iskoláinkra, értve itt a nemzeti – keresztény konzervatív értékrend szerinti nevelést.
Hazai viszonylatban igen kevés az egyházi iskola, óvoda, s talán többen ezért is élnek az anyaországi – főleg határokhoz közeli – egyházi alap-, és középiskolákba íratás lehetőségével, ahol normálisabb értékrendet biztosítanak a gyerekeknek.
Viszont a mi feladatunk a magyar állam segítségével, hogy szülőföldünkön maradva tartsuk meg iskoláinkat, s pedagógusaink értékrendje is a nemzeti, keresztény erkölcsi értékrend legyen.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
