Három évszázad és harminc évvel ezelőtt dőlt el Magyarország sorsa, amikor is a bécsi győzelem után Párkányba érkezett a III. Sobieski János lengyel király vezette keresztes had, hogy ellenálljon a török uralom terjedésének. 1683. október 9-én másodszorra (előbb okt. 7-én volt egy lengyelek számára nagy veszteséggel járó ütközet) sikerült a török sereget visszaszorítani, s nagy részét megsemmisíteni Párkánynál.
Sajnos a történelmi könyvek nem sokat emlegetik ezt a győztes csatát, holott az európai történészek egy része nagy jelentőséget tulajdonít az itt zajló eseményeknek.
A párkányi győzelem után került sor október 28-án Esztergom felszabadítására, mely után Buda várának megmentésével végleg sikerült a török kiűzése az országból.
A kisvárosban Párkányban sem igen tudtak a térség, s a városka nagy jelentőségű történelmi eseményéről az 1990-es évekig. A 310. évfordulón már volt egy helyi kezdeményezés egy emlékmű felállítására, Bartusz Gyula mérnök (aki kéméndi születésű, de már akkor rég párkányi lakos volt) és Bartha Gyula a párkányi születésű, de Pozsonyban élő neves festőművész szorgalmazásával. Sőt ez utóbbi kész városközponti tervet (benne az emlékművel) is felajánlott a polgármesternek. Sajnos még válaszra sem méltatta a város vezetése, élén a polgármesterrel.
Ez a kezdeményezés csak a következő nagyobb évforduló előtt „éledt fel”, amikor is a regionális LIMES – ANAVUM civil szervezeten belül ugyanazon személyek ösztönzése által újra indult az emlékmű állítás óhaja. Sajnos sem a város atyja, sem az önkormányzat nem állt az ügy mellé mindaddig, amíg a végső stádiumba nem jutott a közadakozásból összehozott öntött bronz lovas szobor elkészítése. Ez azért is érdemel többszöri megemlegetést, mert ilyen jellegű, összegű lovas szobor az országban is aligha van, nemcsak a régióban.
Öt évvel ezelőtt, nemzetközi részvétellel teljesen a civil szervezet által megszervezett nemzetközi konferencia keretében lett felállítva a püspökladányi szobrász Győrfi Lajos által elkészített mű.
A kezdeményezők és a kivitelezők tudták, hogy ez az emlékmű nemcsak egy történelmi jel a múltra tekintve, de jelképe a múlt és jövő összekacsolásának két nemzet több ezer éves barátságának.
Azóta öt év telt el, de nincs hét, hogy lengyel turisták, vagy magánszemélyek ne tennék tiszteletüket egykori királyuk külhoni emléke előtt. (Vajon mi eljárunk-e királyaink emlékhelyeire?).
Az ez évi kerek évforduló még mozgalmasabbá teszi ezt a templom melletti lengyel emlékparkot (ahová már azóta is került még két lengyel – magyar emlékmű).
Nemcsak lengyel, de bárhonnan érkezett turisták is körüljárják és megcsodálják az emlékművet, s már szeptemberben elkezdődtek a zarándok-, és hazai megemlékezések.
Szeptember 11-én 100 lengyel motoros zuhogó esőben, történelmi emlékezéssel és imával, himnuszuk eléneklésével rótta le kegyeletét, és tette le kis zászlóit, koszorújukat királyuk szobránál, majd tovább robogtak Bécs felé, ugyanis Sobieski nyomában indultak útra hazájukból.
Szeptember utolsó hétvégéjén a párkányi múzeumban megnyílt a Párkányi csatáról szóló kiállítás, mely korabeli metszetek, dokumentumok, harci eszközök bemutatásával idézi a 330 évvel ezelőtti időszakot, eseményeket.
Október 5-én a bécsi Polónia lap szerkesztői tették tiszteletüket a párkányi emlékműnél.
***
Budapesten történészi pódiumbeszélgetéssel összekötött ünnepi ülésen emlékeztek meg október 17-én, csütörtökön a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) II. János Pál Dísztermében a párkányi csata és Esztergom visszafoglalásának 330. évfordulójáról.
A budapesti Lengyel Nagykövetség, a Lengyel Intézet és a PPKE közös rendezvényén, amely fölött tiszteletbeli védnökséget vállalt Radoslaw Sikorski lengyel, Miroslav Lajcák szlovák és Martonyi János magyar külügyminiszter, köszöntőt mondott Szuromi Szabolcs, az egyetem rektora és Roman Kowalski, budapesti lengyel nagykövet.
A nagykövet hangsúlyozta: a törökök felett aratott diadallal végződő párkányi csatában, amelyben a keresztény seregeket Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly osztrák herceg vezette, a tét az Európához való tartozás volt.
„Végre egyszer győzelmet ünneplünk” – mondta Roman Kowalski, aki párhuzamot vont az 1683-as párkányi és az 1920-as varsói csata között. Ez utóbbiban a lengyelek a Vörös Hadsereg felett arattak világraszóló diadalt. Mindkét ütközetben fontos szerep jutott a magyaroknak, akik Párkánynál fegyveresen harcoltak, Varsó mellett pedig jelentős lőszerszállítmánnyal segítették elő a győzelmet – emelte ki a nagykövet. A párkányi csata fontos nyitó eseménye volt annak az egy évtizednél is tovább tartó háborúnak, amely az Oszmán Birodalmat kiszorította a Kárpát-medencéből. A háború Bécs felmentésével kezdődött, amely Sobieski segítségének volt köszönhető: a császári haderő és a lengyel segélycsapatok Kahlenbergnél úgy szétverték a Kara Musztafa vezette török főerőt, hogy annak teljes felszerelése a keresztény sereg zsákmánya lett. Ezután Sobieski János és Lotharingiai Károly vezetésével a keresztény csapatok folytatták az előnyomulást, előbb Párkánynál mértek súlyos vereséget a törökökre, majd visszafoglalták Esztergomot. E három nagy győzelem nyomán jött létre 1684-ben – XI. Ince pápa diplomáciai erőfeszítésének és jelentős pénzügyi támogatásának köszönhetően – a Szent Liga, amelyhez csatlakozott a Habsburg-birodalom, Lengyelország, a Velencei Köztársaság, majd Oroszország, Bajorország, a szász és a brandenburgi választófejedelem. Így a keresztény seregek egyesült erővel mintegy 150 év után képesek voltak kiszorítani Magyarországról az Oszmán Birodalmat. A pódiumbeszélgetésen részt vevő történészek – köztük egy lengyel szakértő – elsősorban arra keresték a választ, hogyan sikerült az addig franciabarát és az oroszokkal szemben álló lengyel királyt egy olyan törökellenes koalícióba bevonni, amelynek a német-római császár és az orosz cár is tagja lett.
Kidomborították XI. Ince pápa szerepét, akinek sikerült semlegesítenie a Habsburgokkal ellenséges, a háttérben a törökökkel egyezkedő XIV. Lajos francia királyt. A pápa diplomáciai ügyessége, pénzügyi és lelki támogatása nélkül a törökellenes szövetség nem jöhetett volna létre – hangsúlyozták. A felszabadító hadjárat Magyarország számára elhozta egy új korszak nyitányát: az addig ütközőállamként, hadseregek felvonulási terepeként pusztuló ország – már a Habsburg-birodalom részeként – megkezdhette az újjáépítést. (mti)
***
Az ünnepségek október 18-án, pénteken Esztergomban folytatódnak, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában emlékkiállítást nyitnak meg, majd pedig az Erzsébet-parkban történelmi hadijátékkal emlékeznek a párkányi csata és Esztergom visszafoglalásának 330. évfordulójára.
Majd Párkányban a lengyel-magyar-szlovák külügyminisztérium helyettes államtitkárai teszik le Sobieski szobránál a megemlékezés koszorúit.
A LIMES – ANAVUM Regionális Honismereti Társulás október 19-én a párkányi római katolikus templomban hálaadó szentmise keretében emlékezik a győzelmes csatára. A misét Kiss-Rigó László szeged- csanádi megyés püspök és egy lengyel plébános celebrálja. Ünnepi beszédet Völner Pál államtitkár, és Szesztay Ádám a Magyar Külügyminisztérium stratégiai főosztályvezetője (aki az emlékmű bölcsőjénél is ott volt) mond. A szentmise után a szobornál koszorúzással ér véget a megemlékezés.
DE, Felvidék.ma
