16 napig borzolta az Egyesült Államok lakosságát az adósságplafon körüli politikai huzavona. Szlovákiában vagy 3,5 milliárddal kevesebből gazdálkodhat a kormány, vagy jelentősen megnöveli az adókulcsokat, vagy a két intézkedés kombinációját alkalmazza.
Európában pedig aggódva figyeltük, meddig húzódhat el a kálvária, az esetleges államcsőd vajon mennyire sújthatja az Európai Unió gazdaságát. Egyenes adásban tapasztalhattuk meg, milyen borzalmakat okozhat az adósságplafonhoz közeli állapot. Az alkotmány-törvényben rögzített, az utóbbi tíz évben tizennégy alkalommal kiigazított – megnövelt adósságplafon az idén ugyan 16,7 billió dollárban maximalizálja az államadósságot, ám a feszültséggel teli 16 nap 24 milliárdos kárt okozott. S messze sincs még vége, az elfogadott megoldás, politikai kompromisszum ideiglenes.
Itthon a helyzet…
Evezzünk ezek után hazai vizekre. 2012-ben a kormány tehetetlenségének következtében a szlovák államadósság majdnem 9 százalékkal, több, mint 43-ról 52 százalékra növekedett meg. Döbbenetes ez, ennek ellenére a témának nem szenteltek a szakpolitikában és a sajtóban kellő figyelmet. Nyilván, hogy ezzel ne okozzanak pánikot. Struccpolitika a javából! A szlovák adósságplafonról 2011-ben elfogadott alkotmánytörvény a hazai össztermék (HÖT) 60 százalékában határozta meg az adósságplafont, amelyet semmiképpen sem szabad túlszárnyalni. Év végén amennyiben eléri az 57 százalékos szintet, komoly szigorítást kell alkalmazni a pénzügyminisztériumban, majd az összes költségvetési fejezetben (minisztériumban). A szigor következtében fog jövőre lecsökkenni számos fontos szaktárca költségvetése, mint pl. az egészségügyi, szociális, oktatásügyi, mezőgazdasági és további tárcák költségvetése. Miközben tiltakoznak, magasabb bért követelnek a pedagógusok, tűzoltók, közalkalmazottak, nővérek, sőt tiltakozik az egész egészségügy. Ennek következtében az államháztartás hiánya lecsökken ugyan, ám ezzel együtt az államadósság tovább növekszik majd, igaz, kisebb ütemben. Ez utóbbi érdemben akkor csökkenhetne le, ha az adott évet nem államháztartási hiánnyal, hanem töblettel zárná a kormány. Egyenes adásban láthattuk az Egyesült Államokban, milyen pánikot okozhat az adósságplafonhoz közeli állapot. Szlovákiában a hasonló állapot nyilván nem lenne ennyire drasztikus, egyik pillanatról a másikra nem állna le az államigazgatás jelentős része. Nálunk az adósságplafonról szóló alkotmánytörvény úgy rendelkezik, hogy a plafon elérését követő gazdasági évben kell kiegyenlített államháztartással gazdálkodnia a kormánynak és a közszférának. Ami a mai körülmények között azt jelenti, hogy vagy 3,5 milliárddal kevesebből gazdálkodhat a kormány, vagy jelentősen megnöveli az adókulcsokat, vagy a két intézkedés kombinációját alkalmazza. Ez utóbbi lenne a legvalószínűbb. Csupán az arányok kérdésesek.
A kormányfő próbálkozása
A kormányfő egy éve megpróbálta módosítani az adósságplafonról szóló alkotmánytörvény rendelkezéseit, megnövelni az adósságplafon magasságát, ehhez azonban a törvényhozás ellenzéki padsoraiban nem lelt szövetségesekre. Két dolog mindeközben biztos: az államadósság tovább növekszik, június végéhez elérte a HÖT 58 százalékát. Ha az év végén túlszárnyalja az 57 százalékot, jövőre rendesen meg kell majd húzni a kéziféket. A pénzügyminiszternek lesz mit csinálnia, hogy az év végéhez 57 százalék alá tornázza az államadósságot. Hiszen rendszerint az év utolsó hónapjaiban szokott látványosan megnövekedni a hiány. A másik: hasonlóan az Egyesült Államokbeli republikánusokhoz, akik sokáig mereven ellenálltak (főleg a Tea Party frakció), nem nyújtottak segítő jobbot a kormánynak, Szlovákiában sem járulhat hozzá az ellenzék az adósságplafon megnöveléséhez, máskülönben elveszíti politikai arculatát. Kérdés, hogy az USA-belihez hasonló kiélezett helyzetben hogyan viselkedne a mai ellenzék.
A Fico-kormány számára a bőséges évek után tehát nem marad más, mint a nadrágszíj lassú, ám egyre erősödő összehúzása. Eközben az egyes társadalmi és szakmai csoportok tiltakozása fokozódni fog. Nagyon rosszkor jött a kormány számára az egyszínű, politikailag kényelmes kormányzás. Politikai szemszögből ezek után csak a lejtmenet következhet. Ezért menekül a kormányfő a még kényelmesebb karosszékbe, az államfő bársonyszékébe.
Farkas Iván, Felvidék.ma
