A felvidéki magyarság a demokratikus átmenet időszakában nemcsak szemlélője, de aktív formálója is volt a történelmi folyamatoknak. Volt, aki a vállalati dolgozók közt szervezkedett, más a nemzetközi kapcsolatokban vállalt szerepet – de mindenki, aki tett a közösségért, része lett a történelemnek. Flórián László személyes története jól példázza ezt a kettős elköteleződést: a nemzeti közösség és a demokratikus átalakulás iránti felelősségvállalást.
Flórián László a rendszerváltás idején – hosszabb közel-keleti munka után – a Technopol nevű külkereskedelmi vállalatnál dolgozott Pozsonyban. Itt érte el az 1989-es fordulat szele. Természete szerint nem maradt passzív: aktívan bekapcsolódott a VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) vállalati szervezetének munkájába, ahol később a szervezet elnökévé választották.
„Többekkel együtt követeltük a demokratikus változások bevezetését, a vezérigazgató szabad megválasztását. Soha nem felejtem el, amikor az egyik tárgyalás után a vezér az asztalt verte, és azt kiabálta: A Szovjetunióval örök időkre!” – emlékezett vissza. Pár nap múlva már új vezetője volt a cégnek – az új korszak szellemében, szabad választással – idézte fel Flórián László a kezdeteket az Együttélés megalakulására emlékező losonci találkozón.
Losonci tisztelgés Duray Miklós és az Együttélés alapítói előtt – képeken
Flórián László közélet felé fordulása ezzel párhuzamosan gyorsan folytatódott: előbb az FMK-hoz (Független Magyar Kezdeményezés) csatlakozott, majd – Duray Miklós hívására – részt vett az Együttélés politikai mozgalom megalakításában. Mivel angol szakosként jól beszélt nyelveket és érdeklődött a nemzetközi kapcsolatok iránt, külügyi feladatokat bíztak rá.
Bár hivatalos alkalmazott nem volt, szabadidejében elkötelezetten segítette a külügyi munkát – többek között Gyurcsík Iván oldalán, akivel azóta is baráti viszonyt ápol.
Felidézte, az Együttélés külpolitikai tevékenységének csúcspontja egy nyugat-európai körút volt, amelyet feleségeikkel közösen, saját Skoda Rapidjával jártak végig. Salzburg, Bolzano, Zürich, Strasbourg, London – mindenütt a mozgalom céljait ismertették, tapasztalatokat gyűjtöttek, kapcsolatokat építettek. Londonban a BBC magyar adásába is bekerültek, ahol a hallgatók számára is bemutathatták a felvidéki magyar közösség céljait és az Együttélés programját.
Később képviselte a mozgalmat a FUEN és a Liberális Internacionálé nemzetközi fórumain, részt vett az Együttélés kongresszusain, a komáromi nagygyűlésen, sőt, 1992-ben parlamenti képviselőjelöltként is indult.
2001-ben Brüsszelbe került, ahol a szlovák EU-képviselet munkatársaként dolgozott, az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium jelöltjeként. Külföldi szolgálata után, 2015-ben tért vissza szülőföldjére, azóta pedig a Magyar Szövetség helyi szervezetében tevékenykedik, segítve a közösség érdekében végzett munkát.
Az Együttélés sikereiről és kudarcairól így vélekedik:
„A legnagyobb sikernek a társnemzet koncepciójának és az autonómia-tervezet kidolgozását, valamint a komáromi nagygyűlés megszervezését tartom. A kudarc pedig ezek meg nem valósítása.”
A felvidéki magyar közélet egyik csendes, de elkötelezett szereplőjének története mindannyiunk számára üzenet: a nemzetért végzett munka sosem vész el, még akkor sem, ha nem mindig hoz gyors eredményt.
A közösségi cselekvés értelme nemcsak a sikerben, hanem a szolgálatban rejlik.
HE/Felvidék.ma
