Hardicsa öt kilométerre fekszik délre Tőketerebestől, a Trnávka folyó partján. A 2011-es népszámláláskor 1154 lakosából 1017 szlovák és 84 magyar magyar élt a községben. A reformátusoknak 368-an vallották magukat, tíz évvel korábban még 443-an voltak. Már a lakosság nemzetiségi összetételéből is kitűnik, hogy a faluban jelentős számban szlovákok élnek. Száz évvel korábban a községben még többségben voltak a magyarok. A település mára már a nyelvhatáron húzódik, feljebb már csak szlovák gyülekezetek vannak. Az egyházközség lelkipásztora tizenkét éve ifj. Demes Tibor.
A népszámlálási adatok szerint a lakosság valamivel több mint a harmada református. A 368 személyből azonban a gyülekezethez kevesebben, mint 250 tartoznak. Húsz évvel ezelőtt még több, mint ötszázan tartották a kapcsolatot a közösséggel. A tények viszont egyértelműen azt bizonyítják, hogy egyre apad a hardicsai reformátusok számra. Nemcsak az elhalálozás, hanem az alacsony szaporulat miatt is. A fiatalok a tanulás miatt elköltöznek, de sokan nem térnek vissza. A munkát keresők is ugyanezt teszik, a megélhetés miatt szintén otthagyják a falujukat, de vissza ők sem térnek. A templomban üres marad a helyük és nincs kivel feltölteni a gyülekezetet az elhunytak után. Így az elöregedés veszélyezteti a gyülekezetet – mondja a lelkipásztor.
A számadatok igazolják ugyan az apadást, de a lelkipásztor ennek ellenére bizakodik, s reméli elérkezik az ideje a növekedésnek is. Azt azonban mégsem lehet teljes mértékben elmondani, hogy nincs gyermekáldás. Van ugyan, de kevesebb, mint amivel pótolni lehetne az elhunytak helyét.
A gyülekezet temploma 1801-ben épült, sokszögletű tornyot 1887-ben emeltek hozzá és akkoriban úgy tervezték, hogy 250 fő kényelmesen elfér benne. Az idősek elbeszélése szerint korábban, úgy ötven éve, még annyian jártak az istentiszteletre, hogy nem volt elég ülőhely, így padokat kellett behozni. Ezek az idők sajnos már elmúltak – mondja a lelkipásztor. A templom már nem telik meg ennyire. Ennek ellenére azonban a hívek ragaszkodnak a hitükhöz és vasárnaponként általában 60-70-en eljönnek az istentiszteletre. Nagyobb ünnepek alkalmával pedig még többen is megjelennek, számuk akár a 130-at is eléri. Karácsonykor pedig szinte majdnem megtelik a templom, mert akkor kétszázan is vannak. Ilyenkor hazajönnek szüleikhez az elköltözöttek és velük együtt így egy szép közösség alakul ki.
A templomba járók számának a bizonyítéka az, hogy a hívek gyakorolják a hitüket és ragaszkodnak a templomhoz és az egyházhoz – mondja a lelkipásztor. Az istentiszteleten azonban itt is az idősebbek és a középgeneráció van jelen. De a hittanosok is eljönnek vasárnaponként a templomba. A konfirmáció után viszont egy részük később elmarad az alkalmakról, bár a lelkipásztor elmondása szerint igyekszik a szülőkkel is beszélni erről a tényről, de nem mindig jár sikerrel, hiszen a hívás megvan, viszont az egyéntől függ, hogy miként reagál erre.
A faluban ugyan nincs iskola, de a hittanosokat így is összefogja és külön foglalkozik velük szombaton. Az istentiszteleteken kívül vannak felnőtt bibliaórák is. A létszám változó 8-14 fő között mozog. A vezérfonal szerint beszélik meg a napi igét és a hívek szeretnek is oda járni, hogy még jobban elmélyüljenek az ige felett, nem pedig azért, hogy valamivel kitöltsék az idejüket.
Mivel sok szlovák él a faluban, akik között bizonyára vannak reformátusok is, felvetődik a kérdés, hogy miként működik a gyakorlatban a kétnyelvűség. A korábbi szokásjog szerint az egyik vasárnap magyarul, a másikon szlovákul tarják az istentiszteletet. A bibliaórák magyarul zajlanak, az alkalmi istentiszteletek, temetések pedig mind a két nyelven. A lelkipásztor szerint a hívek nagy része megérti mindkét nyelvet, de vannak olyanok is, akik csak szlovákul tudnak. Hozzáteszi azt is, hogy sajnos sokan vannak olyanok, akik magyarul beszélnek és értenek is ugyan, de már inkább szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. Így nem is lehet igazán megállapítani, hogy a szlovákok vagy a magyarok vannak-e többségben a gyülekezetben. És a hardicsai gyülekezetről sem lehet elmondani, hogy magyar vagy szlovák, hiszen mind a két nyelv érvényesül a liturgiában és az igehirdetésben is. Igyekszenek is mindenkihez úgy igazodni, hogy a hitét a saját anyanyelvén tudja gyakorolni. Konfliktusok e téren ugyan előfordulnak, de azokat igyekszenek békés úton megoldani.
A gyülekezet adakozó szellemű és adományával biztosítja a lakhatóságot a lelkipásztor és családja számára. Rászánnak az adakozásból a kisebb munkákra is, amelyeket fokozatosan terveznek megvalósítani. A parókia helyiségeit már kifestették, festésre vár viszont még a templom folyosója, valamint a melléképületeket is szükséges lesz majd külsőleg tataroztatni.
Reformata, Felvidék.ma