A szlovákiai magyarság példája ékesen bizonyítja, hogy a nemzeti kisebbség helyzete önmagától nem oldódik meg, még akkor sem, hogyha a gazdaországaink belépnek az Európai Unióba. Így indokolta Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, európai parlamenti képviselő az általa javasolt nemzeti érdekképviselet megvalósításának ötletét.
Az 1989-es romániai forradalom emblematikus alakja erről akkor beszélt lapunknak, amikor Lenti várossá nyilvánításának harmincadik évfordulóján a Kerka-parti városban járt. A képviselő arról is szólt, hogy mielőbbi összefogás szükséges.
– Trianon óta huzamos módon porlad a határon túli magyarság, és ez a folyamat megállíthatatlannak tűnik – magyarázta Tőkés László. – A 89-es változások idején joggal remélhettük, hogy sikerül véget vetni ennek a sorvadásnak, s új fordulatot vesz a magyar történelem. A rendszerváltás kezdetének huszadik évfordulóján azonban nyilvánvalóvá, hogy sok szempontból rosszabb a helyzet. Romániában körülbelül 250-300 ezer fő közötti a számszerű apadásunk, de ennél is rosszabb a korfában és a nemzedéki összetételben mérhető pusztulás. Nemcsak arról van szó, hogy sokan távoztak Erdélyből, vagy kihaltak, hanem el is öregedett a társadalom. Európában az erdélyi magyarság reprodukciós készsége a legrosszabb. A szerbiai magyarság lélekszáma pedig két évtized alatt felére csökkent. Ha rövid időn belül nem történik gyökeres változás, csak idő kérdése lesz a határon túli részek végső kipusztulása.
Tőkés László szerint napjaink társadalmára mind Magyarországra, mind Romániára mély erkölcsi válság jellemző, amelyet a kommunizmus örökségeként cipelünk tovább. Bár a húsz évvel ezelőtti változások forgatagában megszólalt az emberek jobbik lelkiismerete, ám a hitre, az egyházhoz való visszatérés szalmalángnak bizonyult.
-Egy medréből kilépő folyóhoz hasonlíthatnám az akkori állapotokat – fogalmazta meg a püspök. – A 89-es változások árja átcsapott minden akadályon, utána viszont a folyó visszatért a medrébe, és most éppen olyan gyengén csörgedezik, mint annak előtte. Annak a korszaknak a kártételét csak szívós, következetes, öntudatos építő munkával tudjuk leküzdeni. Ennek egyik eleme a Fidesz-kormány által annak idején meghirdetett határok feletti nemzetegyesítés lehetne. A szlovákiai magyarság sorsa ékesen bizonyítja, hogy önmagától nem oldódik meg a nemzeti kisebbség helyzete, még akkor sem, ha a gazdaországaink belépnek az Európai Unióba. Ma azt tapasztaljuk, hogy Románia vagy Szlovákia a magyarellenes nemzetstratégiája végrehajtása terén annál inkább felbátorodik, minél inkább európai legitimációhoz jut. Szlovákiában mindez már egészen nyilvánvaló. Európa naiv volt, mert nem kérte számon következetesen a kisebbségpolitikai ajánlások és követelmények végrehajtását. A határon túli magyar szervezetek, mint az RMDSZ vagy a Magyar Koalíció Pártja pedig cinkosan asszisztáltak ezen országok uniós csatlakozásához. Már látszik, hogy a román politikumnak éppúgy nincs szüksége Romániai Magyar Demokrata Szövetségre, mint ahogy Szlovákia is ejtette a Magyar Koalíció Pártját. A szlovákok esetében egyenesen vérlázító, ahogy folytatják a magyarság beolvasztását, de a románoknál is tapasztalható a magyar kisebbség háttérbe szorítása, kirekesztése. Az egyetlen elfogadható alternatívát az autonómia jelenthetné, hiszen az határváltoztatás nélkül lehetővé tehetné, hogy a magyarság kezébe vegye a sorsát.
Tőkés László kérdésünkre beszélt annak az erdélyi magyar nemzeti listának az ötletéről is, amelyet az európai parlamenti választásokra szeretne felállítani. Elmondása szerint ezáltal maximalizálni tudnák a magyar szavaza-tokat, mert önmagában sem az RMDSZ, sem a Magyar Nemzeti Párt nem képvisel olyan erőt, ami biztosíthatná a romániai magyarság brüsszeli jelenlétét. A pártpolitika helyett ráadásul így nemzetpolitikai szintre lehetne emelni az erdélyi magyar érdekképviselet ügyét. Ha ráadásul mindez találkozna egy sikeres magyarországi és felvidéki választási győzelemmel, akkor olyan erős Kárpát-medencei magyar képviselő csapat lenne Brüsszelben, amely minőségileg magasabb szinten tudná képviselni az összmagyarság érdekeit.
Zalai Hírlap
