Július 10-én tartotta rendkívüli kongresszusát az MKP azt követően, hogy megrendítő ütést kapott egykori választóitól a parlamenti választásokon. Pár napnak el kellett telnie ahhoz, hogy némileg letisztuljon a felszín és elcsituljanak az indulatok. Ebből a nem várt K.O.-ból próbál meg most felállni a maradékpárt, hogy tovább folytassa. De hogyan és kiért? Azokért, akik még mindig bíznak benne? Nem elhanyagolható ez a szám, annyi biztos, mások is így látják, ők is fenik rá fogukat, hogy a pásztor nélkül maradt maradéknyájat megszerezzék.
A maradékpárt azonban már régen elszokott a küzdelemtől. Roggyant térdekkel, támolyogva igyekszik újra talpra állni. Tekintete zavart, homályos, nem érti, mi történt vele, hogyan is került ilyen helyzetbe. Elkényelmesedett, hozzászokott a tuti 10 százalékhoz, a biztos megélhetéshez. Az évek során nem edzett, felesleges konjunktúrakoloncokat szedett magára, a pásztorbot olyan ember kezében volt hosszú ideig, aki nem a nyájjal törődött, hanem egyéni és idegen érdekek kiszolgálója volt, és az igaz nemzeti értékek képviselőit a felszín alá nyomta. Mutyizás folyt itt minden szinten, kormányzati szerepvállalástól kezdve le egészen az önkormányzatokig. Távozása után sem változott jelentősen a helyzet. A bűz, amit maga mögött hagyott, túl erősnek bizonyult. Ezt a mostani kongresszus sem tudta kisöpörni. A megújulás szellemében azokat távolította el, akiket igazán helyzetbe soha nem engedett. Micsoda képtelenség az, hogy a pártnak volt egy stratégiai alelnöke, neki és csapatának jövővel foglalkozó elképzelései még megvitatásra sem kerültek a párt elnökségében. Akkor ki, vagy kik szabták meg a követendő irányt? Az idő majd erre a kérdésre is választ ad. Legkevesebb egy év múlva okosabbak lehetünk. Nekem vannak válaszaim, és úgy gondolom, nem vagyok messze az igazságtól. A fiatalítás jegyében kiütötték a nemzeti aduászt. Nem érdekes, hogy a Most is tele van régi motorosokkal, de az Új Szó nem szorgalmazza a fiatalítást?! BB évekkel ezelőtt már nyugdíjba készült és mégsem ment, most már biztos, hogy blöffölt. Ezek után nem sok minden változott. A régi elnökség munkát bénító megélhetési figurái más szereposztásban ugyan, de megmaradtak. Hiába az új arcok, nekik csak epizódszerep jut. A döntések már máshol hozatnak. A kongresszus elfogadta azt a régóta sulykolt részigazságot, hogy a felvidéki magyarság kettős identitású, ahelyett, hogy minden eszközzel igyekezett volna ezen változtatni. Az örök, másoknak minden áron való megfelelni akarás juttatta oda a pártot, ahol jelenleg támolyog. Az okok keresése során ez a kongresszus sem volt képes erre a végkövetkeztetésre . A múltban ráragasztott bélyeget, hogy feszültségkeltő, kompromisszumokra alkalmatlan, nem moshatta le magáról, mégis erre pocsékolta energiája nagy részét ahelyett, hogy nemzetépítéssel foglalkozott volna.
Nem képes ma sem a helyes konzekvencia levonására, pedig tudhatná, hogy a politikában csak az egyértelmű arculat és az erőviszonyok számítanak.
A túlsó sarokban pedig ott áll gúnyos mosollyal a kihívó, a Most nevű alakulat, hogy beteljesítse azt a szándékot, melyet korábban csaknem elért. Még a kongresszus előtt üzen a maradékpártnak médialakájain keresztül, kiktől kell megszabadítani a pártot, és merre is menni. Mi kerül a hétfői címlapra – kérdi az Új Szó egyik megbízott megmondó embere? Igen, innen a hétfői és a keddi Új Szóból lehetett kiolvasni, hogy milyen irányt is vesz a megrendítő ütésből éppen felállni készülő MKP. Alapjában véve elégedettség volt kiolvasható a kommentátorok szövegéből. Ez pedig számunkra, nemzetben gondolkodóknak, nem jó előjel. Számos küldöttel magam is személyesen találkoztam, és arra a kérdésre: kire fogsz voksolni, a válasz az Új Szó ajánlása volt. Döbbenetes. Nem tudom, hogy egy év alatt, a tisztújító kongresszusig mennyire változhatnak meg az erőviszonyok. Lesz itt még nemzeti egységre való hivatkozás és összeborulás, annyi biztos. Azok fogják majd akkor ezt sürgetni, akik ezt az egységet szétverték. No bravó, szép volt, fiúk.
Borbély József , Felvidék Ma
