Csatlakozásukat követően a visegrádi országok (V4) nagyobb befolyást szerezhettek volna az Európai Unióban, jelentősebb szerepre tehettek volna szert a döntéshozatalban, többet ki lehetett volna hozni ebből az együttműködésből – mondta Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) igazgatója Budapesten.
A VKI és a Friedrich Ebert Alapítvány által közösen szervezett, a V4 és a magyar, valamint a lengyel uniós elnökség összefüggéseit kutató nemzetközi konferencián Inotai András kiemelte: „kuriózum” az EU-ban, hogy mivel a két visegrádi ország, Magyarország és Lengyelország elnöksége után Dánia tölti be a posztot, három olyan tagállam váltja egymást ebben a pozícióban, amely nem tagja az euróövezetnek, holott az unió fő kihívásai az euróhoz kapcsolódnak.
Inotai András szerint az euróövezetben több törésvonal alakult ki, az egyik legjelentősebb Írország, a mediterrán országok és a „fegyelmezett” tagállamok között figyelhető meg. A közeljövőben törésvonal alakulhat ki Németország és Franciaország között is, mivel míg az előbbiben dinamikus a növekedés, az utóbbiban alacsonyabb – fejtette ki. Hozzátette: kérdéses, hogy ezt a problémát miként kezeli majd az EU.
Az unió új tagállamai közül Szlovénia és Csehország már tapasztalatot szerzett az elnökségi feladatokban, ezután Magyarország és Lengyelország következik, amelyek, bár más-más elnökségi triók tagjai, egyformán elkötelezettek az unió fejlődése mellett – mondta. Kitért arra, hogy a soros elnöknek előre nem látható feladatokkal is szembe kell néznie, ilyen jelenleg a japán földrengés és az észak-afrikai helyzet, de véleménye szerint az uniónak az áprilisi kubai pártkongresszus kérdésével is komolyan foglalkoznia kell.
Vladimír Bartovic, a cseh Europeum Intézet kutatója kiemelte: Prágában folyamatosan változik a V4 – Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország együttműködésének – megítélése, általában egyfajta „pragmatikus lelkesedés” a jellemző. Kezdetben Csehszlovákia aktívan támogatta a V4-et – fejtette ki -, de az ország 1993-as kettéválása után Prága „koloncnak” tartotta az együttműködést. Ez az álláspont azt követően változott meg, hogy a V4-et olyan lehetőségként kezdték kezelni, amely segíti, hogy Szlovákia is része lehessen az euroatlanti integrációnak. Az uniós csatlakozás után a csehek nem látták értelmét a V4-nek, de soros elnökségükkel kapcsolatban rájöttek, szövetségesekre van szükségük, ha sikerrel helyt akarnak állni, így a V4 jelentősége ismét megnőtt a szemükben – mutatott rá.
A kutató szerint a visegrádi együttműködés megítélésére az is hatással van, hogy ki irányítja az országot: a jobboldali pártok inkább pragmatikusak, óvatosak, míg a szocialisták lelkesebbek. A V4 a csehek szempontjából kevésbé lényeges, mint a kétoldalú kapcsolataik fontos partnereikkel, Szlovákiával és Lengyelországgal – vélte. Mint emlékeztetett, a Magyarország és Szlovákia közötti konfliktusokban Csehország mindig az utóbbi mellé állt, együttműködése Lengyelországgal pedig egyre erősebb.
A V4 mindazonáltal az elmúlt 20 évben bebizonyította, hogy tagjai képesek együttműködve megoldást találni a problémáikra – jelentette ki. Hozzáfűzte: a V4 azért is fontos, mert „ajtót nyit a Nyugat-Balkánnak az EU felé”.
Szilágyiné Bátorfi Edit, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese hangsúlyozta: a V4 sok kihívásnak sikerrel felelt meg az elmúlt 20 évben, a részt vevő országok megtanulták megtalálni helyüket a világban és azonosítani az érdekeiket. A visegrádi együttműködésben „egészséges versenyszellem” alakult ki a tagok között, emellett konfliktuskezelésre és közös álláspont megteremtésére is alkalmas fórum – vélekedett.
Úgy látta, komoly kihívása az együttműködésnek az észak-déli irányú összeköttetés javítása és a határ menti infrastruktúrák összekapcsolása.
A 2011 második félévében esedékes lengyel soros elnökség céljai Magyarországnak is fontosak – hangoztatta Adam A. Ambroziak, a lengyel külügyminisztérium tanácsadója. Az elnökségi program jelenlegi változata szerint Varsó nagy hangsúlyt helyez majd a növekedés további forrásainak keresésére, a belső piac megerősítésére a versenyképesség növeléséért, a keleti partnerség országaival való együttműködés szorosabbá tételére, valamint az energiabiztonság megteremtésére.
Heinz Albert Huthmacher, a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodájának vezetője szerint a soros elnökséget betöltő tagállamnak az előre meghatározott program elemei mellett foglalkoznia kell az előző elnökségtől „megörökölt” kérdésekkel és az új, váratlan kihívásokkal is, amelyek jelentősége mindig nagyobb, mint az előre tervezett ügyeké.
{iarelatednews articleid=”27343,27012″}
