Európában a 2011-es év az önkéntesség éve. Sokan vannak, akik társadalmi szervezetekben végzik minden ellenszolgáltatás nélkül, szabadidejük rovására a közösséget szolgáló munkájukat, amely nélkül gyakorlatilag nem működnének helyi sportklubok, kórusok, tánccsoportok, színjátszó körök.
Nem lenne segítsége az elesetteknek és rászorulóknak, de nem létezne önkéntes tűzoltó testület és elképzelhetetlen lenne a Vöröskereszt szó szerint életmentő, a legmesszebbmenőkig humánus tevékenysége, az ingyenes véradás.
Mindennek tudatában megdöbbentő, hogy éppen a napokban tudatta a Vöröskereszt dunaszerdahelyi csoportja a járás helyi szervezeteivel a pozsonyi Nemzeti Transzfúziós Szolgálat június 1-jével életbe lépett döntését, amely szerint az önkéntes véradók csoportos véradásra nem vehetnek igénybe autóbuszt, mert a bérleti díjat nincs módjukban visszatéríteni a Vöröskereszt helyi szervezeteinek. Ezzel szemben arra kérik a helyi szervezeteket, illetve az önkéntes véradókat, hogy saját gépkocsijukkal vagy tömegközlekedéssel menjenek vért adni. Az útiköltséget a buszjegy leadásával kifizetetik, illetve gépkocsi használata esetében ennek értékét térítik. Ezer kérdés vetődik fel az emberben a hír hallatán, például hogy nem balesetveszélyes-e, ha a véradó autót vezet. Vagy hogy ezzel az önkéntes véradót pluszkiadásokra készteti az illetékes szerv, amit adott esetben sokan nem tudnak felvállalni? De talán nem is ezek a legfontosabb kérdések, hanem az, hogy az önkéntes véradók toborzása helyett miért törekszik az egészségügy állami irányítása arra, hogy a költségtakarékosság nevében visszavegye a véradási kedvet. Szinte elképzelni sem merem, hogy emberéletek múlhatnak ezen a döntésen, hogy egy emberről csak azért kell lemondaniuk az orvosoknak, mert kevés vér áll rendelkezésükre.
A sok kérdés között felmerül az is, mennyit érhet egy-egy adag vér, mennyi az emberi élet értéke. Nézetem szerint mindkét esetben egyértelmű a válasz: megfizethetetlen! De akkor felmerül az a kérdés is – ismerve az országban uralkodó viszonyokat -, hogy véletlenül nem vérhiány elérése a cél? Hogy valaki majd valahonnan jó pénzért vért importálhasson, amit hatalmas nyereséggel értékesít, hiszen a szlovákiai egészségügyi biztosítók – közpénzen – kénytelenek lesznek megvenni a külföldi „árut”?
Nem akarok elhamarkodott véleményt mondani, várjuk inkább meg, mi az igazi célja a döntésnek! De ha komoly lesz a gond, ha emberi élettel kell fizetni a rossz és – egyelőre – érthetetlen lépésért, a döntéshozóknak mindenképpen vállalniuk kell a felelősséget! Ha másként nem, az önkéntes véradók nyomására, akik a megdöbbentő döntés miatt nem tudnak eleget tenni önkéntesen vállalt humánus feladatuknak.
Őry Péter MKP-alelnök
