A kormány bukása után František Šebej, aki pártjából egyedüliként szavazott az európai mentőalap mellett és ezzel egyúttal a kormány mellet is – kilépett a Polgári Konzervatív Pártból.
A .týždeň riportere döntésének okairól a faggatta képviselőt.
– Tulajdonképpen már jóval azelőtt eldöntöttem, hogy megszavazom a mentőalapot, mielőtt összekötötték volna a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazással. Amíg nem kezdtem mélyebben foglalkozni ezzel a témával, amíg nem folytattam beszélgetéseket erről olyan emberekkel, akiknek adok a gazdasági véleményére, amíg nem beszéltem Robo Žitnanskýval, Martin Bartóval, amíg nem olvastam el a Wall Street Journal, az Economist vezércikkeit, addig számomra ez csupán egyszerű matematika volt: azaz, hogy az adósságokat nem kell újabb adóságokkal megoldani. De ebben a helyzetben egyáltalán nem erről van szó. Fokozatosan ráébredtem, hogy ez az eszköz, amelyet az Európai Unió kigondolt, vagyis az európai stabilitási mechaniznus, lehet, hogy nagyon nehézkes, nagyon költséges kísérlet, de egy megoldási kísérlet. Nem oldani a gondokat, hanem csak ting-tang beszélgetéseket folytatni arról, hogy elsősorban takarékoskodni kell és nem adósságokat felhalmozni, s hagyni kell, hogy csődbe menjenek a dolgok, mert a válság majd megtisztítja a folyamatokat, a valóságban ezek sokkal költségesebbek, összehasonlíthatatlanul költségesebb megoldások. Nekem – ellentétben azokkal, akik részt vettek ezen a beszélgetésen, amelyen mindegyik oldal csak a magáét fújta – olyan érzésem volt, hogy van értelme annak, amit azok mondanak, akik a geopolitikáról, az összefüggésekről beszélnek, nem pedig csak a gazdaságról. Úgy éreztem Szlovákia tényleg nem az az ország, amely olyan gesztusokat engedhet meg magának, amelyek veszélybe sodorják a világ nyugati részeként az ország európai jövőjét. Azok közé tartozom, akik az ellen voltak, hogy Szlovákia elhamarkodottan lépjen be az euróövezetbe, mert az euró egy politikai projekt. De most Szlovákia már bent van, és az euróövezet szétesése sokkal veszélyesebb számunkra, mint amilyen a helyzet akkor lenne, ha nem lennénk bent. Tulajdonkeppen ez volt az oka, ami miatt végül én a mentőalap mellett szavaztam, és amiről a kollégáimat, barátaimat is meg akartam győzni. Sajnos nem sikerült, és az, hogy nem vettek reszt a szavazáson egy olyan helyzetben, amikor egyértelmű volt, hogy nemcsak Sulík, hanem az ő tettüknek is a következménye lesz a kormány bukása, az már teljesen érthetetlen volt számomra. Megmondom őszintén, én nem értem ezt a „szépség megsemmisítése” módszert.
Ezért döntött úgy, hogy kilép az OKS-ből?
– Nemcsak ezért, több oka is volt, de ez volt a fő ok. Úgy gondolom, az én szempontomból sem jó, hogy egy olyan pártnak legyek az alelnöke, amelytől kulcsfontosságú kérdésben eltérő a véleményem. Nem akarok disszidens lenni egy politikai pártban, és végképp nem egy olyan pártban, ahol ennyi barátom van, nem akarok állandó opponens lenni, úgy gondolom, ez a pártnak sem jó, és nekem sem volt az.
Van már valamilyen elképzelése arról, hogyan tovább a politikában.
– Nincs még elképzelésem, az igazat megvallva, erről eddig még nem volt időm gondolkodni. Csak azt szeretnem hangsúlyozni, hogy amit tettem, nem haragból tettem. Az alapján a megfontolás alapján tettem ezt, amely már régóta érett bennem, ismétlem, nem jó egy politikai pártnak, hogyha belül ellenkeznek a vélemények az alapvető kérdésekben. Ez egy alapvető kérdés volt, és nem az egyedüli. Éreztem, hogy kollégáimat zavarja, hogy ellentmondok, hogy több kérdésben másként akartam szavazni, és engem is zavart, hogy konfliktusban vagyok, nem tartottam ezt jó helyzetnek. A jövőt úgy látom, hogy Szlovákia az előrehozott választásokhoz közeledik, hogy ez lehet-e még kihívás számomra, arra ebben a pillanatban nem tudok választ adni.
Felvidek.ma, dé
