Igor Matovič megpecsételt szövetsége Peter Zajaccal és Vladimír Palkóval tényleg bizarr dolog, ennek ellenére van a némi alapja. Matovič elmélete a független személyiségekről, aminek szellemében az OKS és a KDS képviselői is a párt listáján indulnak, s amelyet az Egyszerű Emberek négyese zár majd, alapjában véve hamis.
Az ugyanis, hogy Matovič azt állítja, a lista utolsó helyéről indulva akar becsületesen, a szerzett karikáknak köszönhetően bejutni a parlamentbe, nem túl becsületes dolog tőle: hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy ő a listavezető, amit a 150. hely csak egy hangyányit hangsúlyoz kevésbé, mintha a lista első helyezettjeként indult volna. Magyarul, ha az Egyszerű Emberek listája bejut a parlamentbe, teljesen egyértelmű, hogy Matovič lekarikázza az előtte lévőket, s ilyen esetben semmiféle veszélynek nincs kitéve.
De nem csupán ezért hamis Matovič elmélete. A politikában ugyanis nem léteznek független személyiségek, akik valahol ég és föld között lebegnek. Klasszikussal szólva, csak a holtak függetlenek. A rendes parlamentáris demokrácia úgy működik, hogy különböző emberek csoportosulnak benne, akik bizonyos értékeket, célokat és érdekeket képviselnek. Persze, ezek a csoportok gyakran korcsosulnak – lásd a KDH-t 20 év után, amely ma már csak a jövőbeli egyetlen szerepkörének örül, amelyet a németek szépen szólva csak „Mehrheitsbeschaffer”-nek neveznek (vagyis aki a többséget adja – mindegy, hogy jobboldal vagy baloldal).
Csakhogy az emberi tervek eme tökéletlensége sem ok arra, hogy a pártok rendszerét túlhaladottnak nevezzük és hogy a függetlenségből istenséget csinájunk. Igor Matovič elég értelmes ahhoz, hogy ezt megértse – csak hát különbözni akart a rendszertől, begyűjteni az ellenkezőket és elégedetlenkedőket, és természetesen „menő” lenni. Ezért ez az énközpontú játék a függetlenekkel.
Elárulták tehát Peter Zajac és Vladimír Palko az alapelveiket, amikor elfogadták az ajánlatot, hogy ehhez a projekthez adják a nevüket, amelynek a függetlenségről szóló fő eszméjében valószínűleg maguk sem hisznek? Ők is tényleg előnyben részesítenék a listás helyeket azokkal az eszmékkel szemben, amelyeket eddig hirdettek, ahogyan ezt néhány média állítja?
Elsősorban is le kell szögezni, hogy ha az OKS politikai pártként túl akarta mindezt élni, a KDS meg vissza akart térni a politikába, akkor nem nagyon volt más lehetőségük, mint elfogadni Matovič ajánlatát a függetlenek listáján. Másodsorban, Zajac és Palko nem függetlenekként indulnak, hanem saját kis pártjaik elnökeiként, miáltal Matovič elgondolása – szerencsére – egy kicsit magától viszonylagossá válik. Harmadsorban pedig mindegyikük a pártja hagyományos eszméivel indul a választásokba, egy kicsit az időszerű igényekhez igazítva azt (nem az európai mentőalapra és az EU központosítására, nem a Ficóval való kormányzásra), amiben Matovičcsal is egyetértenek.
Röviden és érthetően: Radičová kormányának bukása után a jobboldali politikai térfélen olyan vihar tört ki, amely következtében – a március választási éjszaka után – valószínűleg semmi sem marad pontosan a helyén. Ezért természetes, hogy a politika perifériájára kiszorított Zajac és Palko körüli emberek, megragadták ezt a talán utolsó lehetőséget. Még ha ez Igor Matovič és az ő függetlenekre épülő téves játékának segítségével is történik.
Felvidek.ma, .tyždeň.sk, Martin Hanus (ford. dé)
