Václav Havel kitartása és következetessége példamutató. Sokan meríthetnének példát belőle, magyar politikusok is – véli Duray Miklós felvidéki politikus-író Václav Havel emlékére írt „rendhagyó” nekrológjában:
A huszadik század második felében az életpályájukat befutott kortársaink közül, Václav Havel volt az a férfi, aki a legtöbb értéket felhalmozó és összerabló, Trianon szörnyszülöttjeként, a történelmi Magyarországon az antant hatalmak által végrehajtott sectio cesarea révén létrejött Csehszlovákia államférfiúi panteonjának egyik sajátosan értékes alakja volt, aki 75 éves korában, 2011. december 18-án költözött el híres társai, elődjei körébe, a túlvilági Csehszlovákiába.
Egyéniségét Masarykéval lehet mérni. Mindketten értelmiségiek voltak, tehát erőszakosak és megértők. A nagy előd filozopter volt, ő drámaíró. Az előd azonban dramaturg is volt, mert megrendezte a Prágai Színt – a sohasemvolt ország megszületését. Az utód, íróként csak a zsöllyéből nézhette végig a sok évtizedes előadás bukását.
„Üdvözöljük Csehszlovákia utolsó elnökét” – fogadták őt 1992 nyarán a budmerici szlovák parasztok, amikor a masaryki mű megmentésére érkezett szlovák földre, ahol Cseh-szlovákia állami elnevezése második tagszavának hívei már elutasították az első szótagot.
Václav Havel kiválasztott ember volt. Bölcs cseh emberek döntöttek arról, hogy a cseh arculat megmentésére ő a legalkalmasabb cseh ember. A döntés azt követően született, hogy a cseh lelkekben megtervezett 1968-as Prágai Tavasz őszbe, sőt fagyos télbe csavarodott, a jegek ura pedig egy szlovák ember, Gustáv Husák lett. Elviselhetetlen volt, hogy holmi szlovákok irányítsák a masaryki művet, ráadásul famulusaikkal végigszántsák a cseh értelmiségi réteg színe-javát.
Korábban azt hitték, sőt hittük, hogy 1938 ősze volt a modern cseh politika gyászideje. Annak az évnek október hatodikáján az akkori állám-elnök, Beneš mondott ki egy hihetetlen mondatot, ami arra utalt, hogy az új helyzet, tehát Csehszlovákia egységes államiságának megszűnése talán a megbékélés kezdetét jelentheti. Ma már tudjuk: ez hazugság volt. Mint ahogy ma is az lett volna.
Havel saját küldetését komolyan gondolta, mind 1977-ben, amikor a Charta ’77 első szóvivője lett, mind 1989 szilvesztere előtti napon, amikor a kommunisták által létrehozott Csehszlovák Nemzetgyűlés kézfelemeléssel, egyhangúan választotta meg őt rendszerváltoztató köztársasági elnökké Ez a pillanat volt az 1977-es megbízatásának a beteljesülése, de egyúttal ekkor ért véget a másként gondolkodó értelmiségi pályafutása is. Ezután csupán csehszlovák lehetett.
Václav Havel kettős küldetésű, de nem meghasonlott ember volt.
Mindvégig kitartott értelmiségi függetlensége mellett. De szolgálta a nemzete bölcsei által száz évvel korábban megfogalmazott és rárótt stratégiai feladatot. Masaryk művét csak 1992-ig védhette. Csehszlovákia megszűnésével államférfiúi szerepe elhalványult. Maradt számára a rendszert változtató ellenálló dicsfénye.
Kitartása és következetessége példamutató. Sokan meríthetnének példát belőle, magyar politikusok is.
Duray Miklós
{iarelatednews articleid=”31603″}
