Kisvárosunk lakosainak száma több mint 80%-a magyar nemzetiségű, a Felvidék egyik legmagyarabb városának mondhatja magát. Szokása az embernek, hogy a Felvidék védőbástyájának is nevezze és ha belegondolunk joggal is teszi azt.
A kétnyelvűség, amely egy többszínű nemzetiségekkel tarkított társadalomban alapvetőnek kellene, hogy legyen nem érvényesül minden szinten még a jelentős többségében magyarok által lakott Dunaszerdahelyen sem.
A városban egy bevásárlói körút alkalmával mi magunk is rájöhetünk arra a tényre, hogy a kétnyelvűséget nem mindenki tartja be. Van, akinek nyűg, aki drágálja és akad olyan is, akit egyszerűen nem érdekel a téma. Az üzletek, a boltok vannak a vásárlókért alapon közelítettem meg a témát. Gondolom mindannyian úgy vagyunk vele, hogy a pénzünket ott költjük el, ahol szívesen kiszolgálnak bennünket, kedvesek az eladók és nem utolsósorban anyanyelvünkön jutunk az információkhoz. Jómagam előnyben részesítem a kis- és középvállalkozókat bevásárlás alkalmával, de bizony bevallom sok esetben elkerülhetetlen, hogy a nagyobb üzletláncok valamelyikét is meglátogassam.
Dunaszerdahelyen lassan már majdnem mindegyik nagyobb üzletlánc jelen van, úgy tűnik a csallóközi vásárló pénzét megszerették és megkedvelték.
Mindannyian voltunk már a nagyobb áruházakban Kaufland, Hypernova, Tesco, Lidl, Jednota. A különböző akciók alkalmával minden egyes üzletlánc, de még a legkisebb bolt is igyekszik megszólítani a vásárlót. Nincs ez másként itt nálunk sem. Itt viszont máris kezdődik a problémakör első része. Milyen módon és hogyan? A postaládáinkat elárasztó reklámújságok mellett, óriásplakátokkal és az áruházban hangosbemondó segítségével is naponta biztatják a vásárlót, hogy nála költse el a pénzét. Viszont szándékosan vagy egyszerűen csak passzív magatartásból nem gondolnak magára a vásárlóra, a célközönségre. Dunaszerdahelyen és környékén többségében magyar nemzetiségű lakosok élnek, akik véleményem szerint joggal elvárják, hogy anyanyelvükön is megszólítsák őket. A kivitelezés ennek ellenére eléggé gyérre sikerült.
Nézzük csak meg, hogy állnak a kétnyelvűséggel az egyes üzletláncok:
Jednota
Hirdetési újságjuk egynyelvű, plakátjaik egynyelvűek. Az üzletekben az egyes termékmegnevezések kétnyelven is fel vannak tüntetve. Hangosbemondó nem szól az üzletben.
Lidl
Hirdetési újságjuk egynyelvű, óriásplakátjaik szintén. Hangosbemondóval az üzletben nem hirdetnek.
Tesco
A multicég hirdetési újságja is egynyelvű, ahogyan óriásplakátjaik is. Viszont a hangosbemondóba magyarul is hirdetnek az áruházban. Igaz ez néha attól is függ, hogy az információs pultnál van-e olyan szolgálatban, aki tud magyarul.
Hypernova
Hasonló a helyzet az előző üzletláncéval. Hirdetési újságjuk, plakátjaik egynyelvűek. A hangosbemondóban azonban szoktak magyarul is hirdetni.
Kaufland
Végezetül a dunaszerdahelyi üzletláncok közül a Kaufland is belesimul az egynyelvűség tengerébe. Itt sem a hirdetési újság, sem a plakátok, sem az áruházban bemondott szöveg nem kétnyelvű csupán az államnyelven szólítják meg a vásárlókat. Információim szerint hiába érkezik naponta, illetve hetente panasz az áruház vezetőjéhez, azokat ő figyelmen kívül hagyja. Hogy milyen okból, arra keressük a választ.
Bevásárlói körutazásunkkor azt tapasztaltuk, hogy az érintett áruházakban az eladók többsége beszél magyarul, bár akad azért olyan eset is, amikor csak az államnyelven hajlandó velünk kommunikálni az eladó vagy a pénztáros. Ez főleg a Tesco, Kaufland, Hypernova üzletláncokra érvényes. Volt már rá példa, hogy amikor szóvá tette a vásárló az eladónak ezt a hozzáállást ő nemes egyszerűséggel azt válaszolta: „Szlovákiában szlovákul!”
Vajon nem érdemlik meg az itteni emberek, hogy anyanyelvükön szólítsák meg őket az áruházak és kínálják portékáikat? Véleményem szerint nagyon is, hiszen elvégre a mi pénzünkért állnak sorban és szeretnék eladni polcaikról az árut. Ebben az esetben válogathatunk az üzletláncok közül és odamehetünk, ahol szívesen látnak bennünket és anyanyelvünkön is kiszolgálnak. A választás a mi kezünkben van!
Kis- és középvállalkozó rétegünk a kétnyelvűséggel már más helyzetben van. Míg a multiknál a kétnyelvű felirat, az újság, a hirdetés kifizetése csekély összegnek számít és egyszerűen kivitelezhető lenne, addig vállalkozóink egy része abszolút feleslegesnek tartja, másik része pedig betartva a kétnyelvűség írott és íratlan szabályait kihasználja ennek lehetőségét. Ez viszont már egy következő írásom elemzése lesz.
Addig is gondolkodjunk el azon, kik azok, akik megtisztelnek bennünket a kétnyelvűség betartásával. Szülőföldünkön jogunk van hozzá! Nekem is, Önnek is!
Karaffa Attila, Felvidék.ma
