Mint ahogy már korábban arról hírt adtunk, Radnóti Miklós magyar költő tragikus halálának 70. évfordulóján, Liberecben is megemlékeznek. A modern magyar költészet kiemelkedő alakjának november 8-án állítanak emléket. Vonatkozó cikket ITT olvashatják el.
Az 1927/28-as tanévet Radnóti Miklós Liberecben (német nevén: Reichenberg) töltötte. Az akkor nemrég érettségizett, tizennyolc éves fiatalember 1927. október 3-án érkezett a csehszlovákiai kisvárosba és nem sokkal érkezése után, megismerkedett egy cseh-német lánnyal: Tinivel, a kis gépíró leánnyal. A magyar irodalom 30 libereci verset „köszönhet” Tininek, köztük olyan költeményeket, mint a Tájkép, a C. Neumann und Söhne, a Nocturno és a Nyár van címűek. Tini édes emlékét idézi az Emlék c. vers és a Pillangó c. novella is 1938-ból. Gyarmati Fanni és a későbbi másik szerető, Beck Judit mellett a legfontosabb nőalak volt a költő életében Klementine Tschiedel, azaz Tini.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én, zsidó családban született Budapesten, Grosz Ilona és Glatter Jakab gyermekeként. Édesanyja még születésekor meghalt, apja halála után /1921/ nagybátyja, Grosz Dezső, a vagyonos és gyermektelen textilgyáros lett a gyámja, aki szerette volna cégét unokaöccsére bízni, ezért kereskedelmi iskolába irányította Radnótit, aki 1927-ben érettségizett. Ezt követően került Radnóti Liberecbe, hogy a cseh Állami Textilipari Szakiskolában az érettségizettek számára létesített egy éves szövőtanfolyamon sajátítsa el annak a mesterségnek alapjait, amelyre gyámja szánta.
Az ekkoriban írt beteljesült szerelmet hirdető költeményei nem élete nagy szerelméhez, az ekkor még szinte gyereklány Gyarmati Fannihoz szólnak, hanem a Reichenbergben megismert, rejtélyes gépírónőhöz, Tinihez. Ezt a Tinivel folytatott kapcsolatot az irodalomtörténet valamilyen oknál fogva sokáig teljesen, vagy részben elhallgatta.
A ma Komáromban élő Egriné T. Szonja pozsonyi származású irodalomtörténésznek 1972-ben sikerült azonosítania a versek modelljét, meg is találta Tinit – vagyis Klementine Tschiedelt -, s megkérte, hogy írja meg emlékeit. Ezekből a levelezésekből kiderült, hogy Tini 1910. december 28-án született a cseh Bulovcén, német nevén Bullendorfban. Apja Franz Tschiedel sörgyári kocsis és anyja Marie Antonie Siegmundová volt, aki Liebig báró posztógyárában dolgozott munkásnőként. A család az első világháború kitörése előtt költözött a Liberec szomszédságában lévő faluba, Nová Rudára. Tini és húga, Elfrida azonban továbbra is Bulovcén maradt, ahol nagymamájuk nevelte őket. Tini később édesanyjához költözött Nová Rudára, ahonnan gyakran bejárt Liberecbe. Itt ismerkedett meg 1927-ben Radnótival. Tini ebben az időszakban gépíró volt.
Idézet Tini leveléből: „1927-28-ban barátok voltunk. Én akkor tizennyolc éves voltam. Azzal szeretném kezdeni, amit nekem Miklós mesélt. Szülei már nem éltek. Nagybátyja nevelte. Ő örökölte volna a vattagyárát, ezért küldte Miklóst textiliskolába. Mindig szomorú volt, szidta helyzetét. Nem akart gyáros lenni. Mindig jól öltözködött… Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Egy barátnőmmel öt és hat óra között sétálni mentünk. Abban az időben ez volt a szokás Reichenbergben. Szél kerekedett, levitte fejemről a kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott, és megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon. Így lettünk azután jóbarátok, egy egész évig. Sokat jártunk moziba és sétálni… Többször táncoltunk egy Adler-Diele nevű szórakozóhelyen… Irodalomról sohasem beszélgettünk.” Radnóti 1928. június 29-én utazott végleg haza.
Hazaérkezése után Radnóti váltott néhány levelet Tinivel, a kapcsolat azonban csakhamar megszakadt. Levelezésük intenzitását jól mutatja, hogy Tininek 23 darab Radnótihoz írt levele maradt fenn, melyeket Gyarmati Fanni, Radnóti özvegye őrzött meg (Radnóti beszámolt Fanninak is a viszonyról). Tini először 1936 tavaszán levélben kereste meg Radnótit. A költő ekkor már házasember volt, de erről Tini nem tudott, minthogy arról sem, hogy nevét megváltoztatta (Az 1930-as években a költő fel szerette volna venni a Radnóti nevet, mivel Radnóton, a felvidéki Gömör vármegyében született a nagyapja – ma Nemesradnót. Végül, a Belügyminisztérium a költő családi nevét egy határozattal „Glatter”ről „Radnóczi”-ra való magyarosítását engedélyezte. Ez mérhetetlenül sértette a költőt, ezért ezt a nevet csak a legszükségesebb esetben, hivatalos alkalmakkor használta). Tini Egriné T. Szonjához írt leveleiből kiderül, hogy Tini 1937-ben Budapesten járt és felkereste Radnótit. Radnóti személyesen utoljára 1937 októberében találkozott Tinivel, aki ekkor még hajadon volt, Radnóti azonban már 1935-től házas. A találkozás nyilván felzaklatta Radnótit. Ekkoriban írta a Pillangó c. novelláját, majd két hónappal később, 1937 decemberében az Emlék c. versét. Ebben név nélkül ugyan, de Tinire emlékezik. A libereci szerelem után 10 évvel is kiderül, hogy puszta kalandnál mégis mélyebb érzelmekről, szenvedélyes szerelemről volt szó kettejük között, mely emlék már csupán.
Tini végül 1939-ben férjhez ment egy német rendőrhöz, így lett belőle Clementine Müller. 2002. december 10-én került a Waldkreiburg közelében lévő kraiburgi öregek otthonába, ahol 2003. június 8-án halt meg. Egriné T. Szonjával való levelezéséből kiderül, hogy mélyen megrázta Radnóti halálának híre 1944-ben.
November 8-án méltó tisztelettel emlékeznek meg Csehországban a magyar költőről. 15 órakor emléktáblát avatnak a Textilipari Középiskola falán, ahol Radnóti tanult az 1927-28-as iskolai évben. (Tyršova 1). Libereci verseiből, szerelmes zsengéiből ez alkalomra kiadott „Szerelem gyöngyei – Perly lásky” könyvének bemutatójára is sor kerül, mely könyvet Lőrincz Zsuzsa illusztrációi díszítenek. A kétnyelvű kiadvány, a magyar és cseh nyelven megjelenő kötet szerkesztője, Rónai Katalin a Felvidek.ma-nak elmondta, hogy a könyv fejezetei tartalmazzák a Liberec-Reichenbergben írt, vagy ahhoz fűződő „általánosabb” verseket, az ismert, Tini ihlette szerelmi ciklust és harmadik fejezetként – ezen szerelem lecsengését – az 1937. évi budapesti találkozás hatására született Emlék c. verset illetve az 1937-es megjelenésű Pillangó c. novellát. A nyersfordításokat Honti Eszter és Precek Tamara készítette, a költői fátyol egy libereci ifjú költő, Marek Sekyra érdeme. Az előszóban Rónai Katalin tömören összefoglalta mindazt, amit a cseh közönségnek – köztük is elsősorban a helyi, libereci embereknek – a kötet kapcsán érdemes Radnótiról tudniuk ahhoz, hogy ténylegesen tartalommal tudják megtölteni a libereci textilipari iskola tábláján idézett költő ifjúkori alakját. A libereci könyvtár kiállító tereiben sor kerül továbbá Lőrincz Zsuzsa, pozsonyi származású, de Prágában élő képzőművész „Radnóti” című kiállításának megnyitójára is. Az ünnepélyes programot Magyarország Prágai Nagykövetsége, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége rendezi a Libereci Megyei Tudományos Könyvtárral együttműködve.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49687,49147,18878,14282″}
