Balassa Zoltán Tankönyv-merénylet című cikkével mélyen egyetértek. Nem elsősorban a földrajz problémájáról van itt szó, sokkal inkább egy általános hiányosság egyik elmét boncolgatja a szerző, miközben talán az alapvető problémát kellene orvosolni.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy néhány éves pedagógusi gyakorlatom alatt nem nagyon találkoztam elfogadható fordítású szakszövegekkel, aminek első fő oka tapasztalataim szerint gyakran az eredeti szlovák írás pongyolasága, tartalmi össze-visszasága és sokszor primitív színvonala volt.
Nem kevesebb hiba forrása továbbá az a tény, hogy kevés olyan szakfordításra vállalkozó ember van, aki az adott területen mindkét szakterminológiában jártas, vagyis aktívan alkalmazza a kifejezéseket szakszövegekben az egyik nyelven is és a másikon is. Tapasztalataim szerint a legtöbb fordító megrekedt azon a szinten, hogy szakirányú műveltségét megszerezte az egyik nyelven.
A probléma csak a fordított irányú fordításokkor szokott kiderülni,és ezzel jutok el felháborodásom igazi okához/okaihoz. Tapasztalatom szerint a megboldogult Csehszlovákiában, majd azt követően Szlovákiában a tankönyv fordításban eluralkodott az igénytelenség, aminek fő oka az volt, hogy az így, vagy úgy lefordított tankönyveket sem a Husák mentalitású sem az őt követő többi nacionalista miniszter mentalitásához közeli tankönyvkiadó-vezetés nem lektoráltatta az adott nyelven. Tehát pl. a magyar tannyelvű iskolák számára kiadott földrajz könyvet sosem lektorálta magyar nyelvi műveltségű szaklektor. Esetleg, ha ez mégis megtörtént, akkor csupán egy ál-szaklektor volt az illető. Ezért olyan bődületek születtek/születhettek, amelyek logikus következményei a szakismeret hiányában alkalmazott tükörfordításoknak.
Fizikus létemre egy fizikai példát hozok fel erre. Az egyik tanulmányi versenyre kiadott feladatban a tökéletlen szakfordító pl. a voľná kladka szakkifejezést szabad csigának fordította a magyar megfelelő: mozgócsiga helyett. Én még örülhettem, hogy a lágyító jelet észrevette és nem ökrös csigának fordította a szlovák nevet. Lehet, hogy ez egyeseknek velem együtt humorosnak tűnik, de gondoljunk csak kicsit bele egy ilyen versenyen résztvevő diák helyzetébe, aki életében nem hallott szabad csigáról, illetve élete eddigi tapasztalatai alapján joggal gondolhatta, hogy az összes csiga szabad, mert környékünkön nem szoktak csigák fogva-tartásával foglalkozni, ezért ilyesmiről diákunk sosem hallhatott.
Természetesen a tükörfordítások nem minden esetben ilyen félrevezetőek. Sokszor a másik nyelven kreált új eredmény pl. az ökrös csiga is, annyira egyértelműen hülyeség, hogy az olvasó nem esik abba a hibába, hogy az eredeti nyelvű közlés tartalmát félreértse, csupán némi plusz ráfordítást igényel tőle az ilyen fércművek olvasása és értelmezése.
De visszatérnék az eredeti problémához, vagyis ahhoz, hogy jelen esetünkben nem egy bulvárlap szórakoztató rovatának feladványáról van szó, hanem egy alapműveltséget nyújtó közintézmény számára az állampolgárok adóiból honorált tankönyvről és arról a kiadóról, mely az ilyen fércművek kiadásából garantált jövedelmet zsebel be olyasmiért, amiért egy szabad piacon egy fillér bevétele sem volna.
Ezért korrupt ez az állam, és ezzel a megállapításommal még hízelgő is voltam, mert igazából egy polgáraival szemben ellenséges állam talán közelebb állna a valóságos helyzet leírásához. A felelősöknek nem tűnik-e a pofátlanság maximumának úgy követelni, hogy cserébe szinte semmit sem nyújtanak?
Varga Lajos, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49643″}
