December 3-án került sor Tóth László A szövegember című új kötetének bemutatójára Dunaszerdahelyen, a Vállalkozók Házában található Arthe Cafében. A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent interjúkötetet Kocur László publicista méltatta, a szerzővel Kulcsár Ferenc költő beszélgetett.
Az est sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a reflektorok fényében ülők két teljes óra hosszat képesek voltak lekötni a szép számú közönség figyelmét. Meg aztán az is igaz, hogy nem akármilyen kötetről folyt itt a diskurzus, hiszen a szövegember szövege interjúkból áll össze, egészen pontosan 47-ből. Az elmúlt idő nyomában alcímet viselő kötet előszavában azt írja Tóth László: „sosem voltam újságok, egyéb médiumok, illetve riporterek sztároltja, és senki nem versengett nyilatkozataimért, interjúimért, az elmúlt közel négy és fél évtized alatt így is összejött vagy száz interjúm.” „A 47 interjú tehát az összes interjú megközelítőleg fele, viszonylag nagy számnak mondható. A kötet azonban nem negyvenhét interjút tartalmaz, hanem egyet, amelyet DJ Tóth remixelt” – állapította meg a kötetet bemutató Kocur László.
A szövegemberben a szövegember – újságírói kérdésre válaszolva – így vall az interjúról: „Számomra az interjú is egyenrangú műfaj a többivel, s ha komolyan vesszük, ugyanúgy képesek lehetünk vele a saját látomásunkat (is) megfogalmazni a világról, mint például a verssel, s nemcsak a magunkét, hanem a megkérdezettünkét is. Kérdés és válasz ugyanis együtt alkot egészet benne; valószínűleg a beszélgetőtársaim válaszai sem léteznének a közreműködésem nélkül, vagy ha igen, semmiképpen nem úgy, mint a velük együtt készített interjúmban: hiszen valamiképpen a válaszaikban is benne vagyok, nemcsak a kérdéseimben. Miként benne vagytok a most általam mondottakban ti is: a kérdezőim, akik nélkül nem sok létezne mindabból, ami – s ahogy – ebben a beszélgetésben testet ölt. Kérdező és kérdezett az igényes interjúban mindig szerzőtársak kell legyenek; ha nem így van, összecsapott – s csapnivaló – lesz az egész, vagy napi penzumot teljesítettünk. A kérdezőnek ugyanis legalább annyit kell tudnia a megkérdezettről, mint ő magamagáról, sőt nem árt, ha időnként olyanra is ráhibázik beszéltetettjével kapcsolatban, ami neki is új, ami számára is csak ettől kezd megnyílni. Ilyenkor a megkérdezett számára is érdekessé kezd válni a kérdező, s ettől kezdve az interjúnak nyert ügye van.”
Ha úgy tetszik, mi is egy másfél órás interjúnak lehettünk szem- és fültanúi. Hatalmas sétát tehettünk térben és időben, a „Tóth László univerzum” legrejtettebb szegleteibe is bepillantást nyerve. Megint Kocur Lászlót idézem: „47 interjút egymás mögé lapátolni megfelelő beállításokkal egy számítógép is képes. Azonban 47, reklámmagazinban, családi magazinban, tévémagazinban, napilapban, hetilapban, irodalomi folyóiratokban, rádióban, pódiumbeszélgetésen vagy éppen könyvben megjelent vagy elhangzott, mondanom sem kell, homogénnek jóindulattal sem nevezhető interjúszöveg-tenger összerendezéséhez olyan invenciózus szerkesztői tudásra van szükség, amelyet csak az egész életében ceruzával kezében élő, a lélegzetvételhez is íróeszközt használó ember birtokol. Egy öngyűjtő.”
Kicsoda tehát Tóth László? A kötet fülszövege erre is rákérdez: „Író? Költő? Művelődéstörténész? Irodalomtörténész? Színháztörténész? Szerkesztő? Műfordító? Mindegyik. Valószínűleg akkor tudjuk lefedni szövegekkel való foglalatoskodásának teljes spektrumát, ha a (csehszlovákiai) magyar irodalom mindenesének nevezzük. Szövegember.”
Az est végén Tóth László legújabb versét olvasta fel. Mint mondta, a most megjelent interjúkötetet valójában egy készülőben lévő önéletrajzi regény előfutárának tartja. Mert ugye, amikor nem dolgozik, akkor is dolgozik. További munkájához ezúton kívánunk erőt és egészséget az idén 65 éves Tóth Lászlónak.
Tekintse meg Képgalériánkat ITT>>.
Z. Németh István/Felvidék.ma
Fotó: A szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”48833,47525,46538″}
