A Komáromi Önkéntesek Csoportja 2011 júliusában alakult és az egyik közösségi oldalon szerveződik, ma már közel félezer taggal. Az első önkéntes rendezvény alkalmával a révkomáromi Öregvárban végeztek állagmegóvó munkálatokat. Ezt követően az ötletek szépen szaporodtak: köztéri takarításokat szerveztek, a kórház udvarában munkálkodtak, majd a városban rendezvényeket is lebonyolítottak. A civil összefogásnak köszönhetően 2014 adventi időszakában vasárnapi programokat szerveztek, majd 2015 májusában a nemzetközi gyermeknap alkalmából már közel 3000 ember látogatott ki a „Komálom Gyerkőcfesztivál” elnevezésű rendezvényükre a komáromi Klapka térre és a közeli Angol-parkba.
Az elmúlt adventi időszakban négy héten át tartó rendezvénysorozattal tették meghittebbé a komáromiak karácsonyát vasárnapi gyertyagyújtásokkal, Mikulás-napi meglepetésekkel és Luca-napi forgataggal. A „Mi Karácsonyunk”eseménysorozat kicsúcsosodását a december 20-ai nap jelentette: a Klapka téren helyi előadóművészek adtak koncertet, a Tiszti pavilon épületében pedig kézműves foglalkozásokat tartottak, színjátszó sarokkal és egyéb családi programokkal várták a helyieket és a környékbelieket is. A csoport – munkájuknak, érdemeiknek köszönhetően – meghatározó tényező lett a Duna parti városban.
Kiss Rékát, a Komáromi Önkéntesek Csoportja mögött álló Villa Camarum polgári társulás ügyvivőjét kértük meg, magánemberként és mint a komáromi önkéntesek „motorja” értékelje az elmúlt 2015-ös évet. Meglepően őszinte, egyszerű gondolatok egy hiteles embertől, aki helyett eddig csak a tettei beszéltek.
„Az elmúlt esztendő magánéleti és szakmai szempontból is jelentős fordulópont volt az életemben. A legjelentősebb tanulság számomra, hogy az elmúlt évben valahogy jobban felfigyeltem az élet kiszámíthatatlanságára. Arra, hogy gyakorlatilag semmiről sem lehetünk teljesen bizonyosak; a lehető legváratlanabb pillanatban köszönthet be a szerelem, vagy boríthat el a gyász” – kezdi a beszélgetést Kiss Réka, majd egy régi történetet mesél el, mely életére máig meghatározó szemlélettel bír. „Egyszer, amikor egy Bécsben élő székely barátomnak az éppen aktuális gondjaimról beszéltem, ő türelmesen végighallgatott. Néha megvonta a szemöldökét, amolyan „székelyesen”, majd a hosszas monológom után arról érdeklődött, hogy befejeztem-e a panaszkodást. „Be!” – feleltem halkan, sértődötten. Elszomorított, hogy a számomra egyik legkedvesebb embert ennyire nem érdekli az, hogy mi van velem, vagy mi az éppen aktuális gondom. Majd pár másodperc után, s mint aki végképp nem szeretné bő lére ereszteni a csevejt, csak ennyit mondott: „Egy életed van. Egy. Nincs több. Dönts, s ne húzzad az időt a kételyeiddel!” – idézi fel a baráti beszélgetés tanulságát.
„Ez a mondat még mindig belém hasít – nap, mint nap. Mindig, minden pillanatban, amikor döntés előtt állok. S amióta határozottabb vagyok, s nem hezitálok a döntés meghozatalán, bizony, boldogabb az életem. Igyekszem úgy tölteni a napokat, hogy nem élem bele magam a következőbe, mert nem biztos, hogy lesz következő” – mondja. „Ez persze nagyon patetikusan hangzik, de tény. Bármikor, bármi kizökkenthet bennünket a komfortzónánkból. Lehet az egy rosszindulatú ember, vagy egy gátlástalanul hatalomra törő ember irigysége. Ha van új nap, megköszönöm Istennek, de soha nem tudhatom, hogy az mit tartogat számomra. Nem túlélni, hanem megélni próbálok mindent, ami körülvesz”- árulja el Kiss Réka a mindennapjait meghatározó életfilozófiát.
„Még mindig rengeteg tanulni valóm van, de elindultam egy úton, vannak céljaim. A célom pedig nem más, mint az, hogy „rémesen unalmas” életet éljek. Szerethessem a családomat, a páromat, a barátaimat, s ezt ne feledjem nekik minden nap elmondani”- vall őszintén az emberi kapcsolatairól.
A civil összefogásról, az önkéntességről, amelyet fertőző vírusként szórt el a városban, így fogalmaz: „Nagyon örülök annak, hogy Komáromban egyre többen szeretnének önkéntes munkát vállalni. Az a cél, amit a kezdők naivitásával, öt évvel ezelőtt a zászlónkra tűztünk, egyre több mindenkinek fontos. Egyre többen látják azt, hogy nem elég az elvárás és a szűnni nem akaró követelőzés. Mi, mint a társadalom sejtjei, alkotunk. Ha pedig képesek vagyunk az alkotás „művészetére”, alkossunk jót és értékeset!”
Rendezvényeik sikeréről, közösségépítő jelentőségéről elmondja, hogy hatalmas örömmel tölti el őket az, hogy egyre többen figyelik, szeretik és látogatják a Villa Camarum Polgári Társulás rendezvényeit. „Szívből remélem, hogy a jövőben a pályázati lehetőségek terén is hasonló örömökről tudunk beszámolni. Egyelőre tesszük a dolgunkat. Sok az az ember, akinek örömet szerzünk a ténykedéseinkkel”.
Természetesen nem fenékig tejfel az önkéntes munka. Többen is bírálják tevékenységüket, a közvéleményt már többször is megosztotta egy-egy kitűzött céljuk megvalósításának módja, illetve annak a tárgya. „Akadékoskodók is akadnak, akik valami perverz módon úgy véleményezik a rendezvényeinket, hogy még soha az életben nem vállaltak semmit önkéntes alapon, s nem is jártak a házunk táján. Sajnos az önkéntesség fogalmával sincs mindenki tisztában. De persze ezt már igyekszünk sportosan kezelni. Bevallom, még mindig nem megy tökéletesen. Szívből remélem, hogy összefogva, boldog egyetértésben folytathatjuk tovább a munkánkat azért, hogy jó hely legyen Komárom. Mert egy életünk van. Nincs több!” – fogalmazza meg a prózai tényt Kiss Réka, mely megváltoztathatatlanul igaz és örök.
Az önkéntesség és a civil összefogás egyre szélesebb körben terjed nemcsak Komáromban. Az önkéntesek azok a személyek, akik önként és szabadon, belső indíttatásból, ellenszolgáltatás nélkül tesznek a közjóért. Névtelenül áldozzák fel szabadidejüket: fizikai vagy szellemi munkát végezve állják a sarat melegben vagy épp hidegben. Nem várnak kitüntetést és nem várnak elismerést sem. Köszönet azonban jár valamennyi önkéntesnek, amiért önzetlen munkájukkal teszik szebbé környezetünket és egyben az életünket is.
És ha már újév: tettekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánunk minden önkéntesnek!
Szalai Erika, Felvidék.ma
Képgalériánkban megtekinthetik a Mi Karácsonyunk c. rendezvénysorozat utolsó adventi vasárnapján készített felvételeket.
