A MartFeszt pénteken a Széchenyi-emléknappal vette kezdetét. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára a Széchenyi-emlékév kapcsán elmondta, több rendezvényt szerveztek a Felvidéken is. Ennek keretén belül vannak jelen Martoson is. Örömmel jelentette be, hogy a pozsonyi régi vármegyeházára sikerül egy Széchenyi-emléktáblát elhelyezni.
A magyar kormány is ápolja a legnagyobb magyar emlékét, a kormány a nagycenki emlékparkot nemzeti emlékhellyé nyilvánította. Az ott lévő kápolnát pedig teljesen felújították.
Pelyach István, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja, kiemelte: Széchenyi Istvánt a kíváncsiság hajtotta, ezt akarta hasznosítani Magyarország javára. A megszerzett tapasztalatokat analizálta. A példákat a családjában találta meg: Széchényi Ferenc könyvtár-alapító, a Ludovika támogatója, édesanyja testvére pedig iskolát alapított.
Széchenyi az 1830-as években fogalmazta meg programját. Nyugat-európai típusú fejlődésen kívánta végigvezetni Magyarországot. Sok olyan törekvése volt, amely csak egy rétegnek, csoportnak segített, például a Lánchíd, míg a jobbágykérdés az ország kilencven százalékát befolyásolta. Erre a kérdésre azonban neki sem volt megoldási javaslata. Azt gondolta, hogy a jobbágyok felszabadításával olyan jogokat akar majd ez a népcsoport, amelyeket nem kívánt megadni, például a politikai életbe való belépést, ettől ugyanis a francia forradalomban történtek miatt elriadt.
Azt gondolta, hogy a reformokat a nemességnek kell levezényelni, de Magyarország nem volt független állam, a Habsburg uralom alatt állt, akik nem kívánták Magyarországot kiemelni, ezért az udvar nem támogatta törekvéseit. Az európai eseményeket tudta elemezni, de a magyarországi eseményeket nem tudta jól analizálni – mondta Pelyach. Széchenyi az 1850-es években lett igazi gondolkodó. Minden életszakaszában képes volt fejlődni.
A Széchenyi életéről szóló előadás után Sudár Annamária Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen címmel irodalmi összeállítást adott elő.
Cserháti László Széchenyi egy olyan oldaláról szólt, amelyet kevesen ismernek. Kiemelte: Széchenyi nagyságát az is jelzi, hogy több ezer mű született róla. Ő a testnevelés hazai apostola. Előtte a testnevelést senki nem foglalta össze. Fontosnak tartotta a fiatalok testi egészségét. Széchenyi szerint az embert gyermekkorában kell szellemben és fizikumában megerősíteni. Fontos a testmozgás számára: a lovaglás, a vadászat, a vívás, az agyaggalamb-lövészet, az úszás, az evezés, a vitorlázás, a korcsolyázás, az ökölvívás, a sakkozás.
Papp Éva Széchenyi pálinkáról szóló írását ismertette. A pálinka, kis mértékben, Széchenyi szerint jó az egészségre. Eredetileg A selyemről című könyvben akart szólni a pálinkáról, de egy olvasói levél hatására külön kötetben írt róla. Ebben összefoglalja a pálinka pozitív és negatív hatásait.
Buday Miklós, a Széchenyi Társaság elnökségi tagja szerint kevesen ismerik Széchenyi életművét. A könyvei ma már nem kaphatóak. Nézete szerint nem Széchenyiről szóló könyveket kellene olvasni, hanem az ő műveit. Meg kell őt szerettetni, de arra csak akkor vagyunk képesek, ha ismerjük őt.
Műveiből ma is meríthetnénk, ezért is fontos a Széchenyi ismeret. Az a gond, hogy nem ismerjük a gondolatiságát, pedig sok mindent köszönhetünk neki, a 19. századi magyar csoda is neki köszönhető. Széchenyi István szellemi hagyatéka hungarikum lett, annak ellenére, hogy a szakmai bizottság azt nem támogatta. Ahhoz, hogy megértsék műveit, lefordították a Hitel című művét mai magyar nyelvre.