A magyar szentek nem csak templomok freskóin jelennek meg. Több szobrászati alkotást is találunk templomainkban, olyanokat is, amelyek Szent László királyt ábrázolják. László király nagy tiszteletnek örvendett már élete során is, személyiségét legendák övezték. A faliképek mellett így plasztikákkal is tisztelegtek a szent király emléke előtt.
Szent László kultusza III. Béla idején kezdődött, de az Anjouk uralkodása és Zsigmond király idején teljesedett ki. Uralkodóként az országot védelmező lovagkirályként vált ismertté, ennek köszönhetően a freskók és szobrok is ezt a tulajdonságát ábrázolják, domborítják ki. Gyakran ábrázolják vértben, harci bárddal, címeres pajzzsal, koronás fővel és jogarral.
„A szobrászati alkotások és a szentek ábrázolása a középkorban, a román stílus uralkodása idején az építészet kiegészítő eleme volt. Ezek olyan kőfaragványok, melyek a bellétes kapuzatok, boltívek bordázata záróköveinek és konzoljainak díszítőelemei voltak” – tudjuk meg A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvből. A 13-15. századi gótikus szobrászat az ismert szobrászati feladatok mellett újakat is kialakított. Ebben az időben már kegyszobrokat, szárnyas oltárok szobrait és síremlékeket is készítettek. Teret kapott a faszobrászat is, valamint a bronzból öntött szobrok is megjelentek. Ebből az időből már magyar szenteket ábrázoló szobrok, így Szent Lászlót ábrázoló alkotások is fennmaradtak.
A Csallóköz területén két olyan középkori templom van, amelyben a Szent László legendákat ábrázoló freskókat láthatunk. Mind a gútori, mind a szentmihályfai templomban felfedték a faliképeket, jól kivehetőek rajtuk az alakok, annak ellenére, hogy a freskók restaurálása nem sikerült tökéletesen.
Szent László-mellszobor Egyházgellén (fotó: Görföl Jenő)
A csallóközi Egyházgelle Szent Péter és Pál-templomában Szent László-mellszobrot láthatunk. „A pasztofórium (szentségház, a gótikus templomokban általában toronyszerűen kialakított, vasrácsos, talapzatos kőszekrény, vagy a falba süllyesztett, kővel keretezett szentségfülke – a szerk. megj.) alatt, mintegy konzolként egy Szent László-mellszobrot helyeztek el. Maga a portrészobor egy falba épített talapzaton áll. A portré koronás, szakállas királyfej, melyen felismerhetőek a korban hasonló módon ábrázolt Szent László arcvonásai” – tudjuk meg A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvből. A szerzők, Kovács László és Görföl Jenő azt írják, a Szent László – portré egy Zsigmond korabeli pozsonyi faragóműhelyben készült.
A magyar szentek tisztelete a koronázóvárosban is élt. A legnépszerűbb Szent Erzsébet és László volt. Ennek köszönhetően Pozsonyban is maradtak fenn Szent Lászlót ábrázoló alkotások. Bár valószínűleg abból sokkal több készült, mint amennyit ma láthatunk. Az emlékek elsősorban a régi városháza épületében találhatók.
Az 1350 körül épült Szent László-kápolna a pozsonyi Óvárosháza aluljárója fölött látható – olvasható A magyar szentek ábrázolása Szlovákia Középkori templomai című könyvben. A kápolna szentélyének gótikus boltozata és mérmíves ablakai épségben megmaradtak, ám a freskók megrongálódtak. Ennek ellenére a szentély boltív alatti freskója valószínűleg a névadót, Szent Lászlót ábrázolja. A képen egy koronás fővel ábrázolt alak ismerhető fel, bal kezével egy kettős keresztes pajzsra támaszkodik, a pajzs épségben megmaradt a képen. A könyv szerzői szerint ilyen attribútummal szinte kizárólag Szent Lászlót ábrázolták a középkori festményeken. A kápolnát II. Jakab városbíró (1326-1374) építette, és 1968-ban restaurálták azt.
Zárókő (fotó: Görföl Jenő)
A régi városházán több Szent László-emlék megmaradt. A boltozat záróköveinek egyike egy koronás királyfejet ábrázol, amelyen kivehető a korabeli markáns arc, ahogyan a szakállas Szent Lászlót ábrázolták abban az időben. II. Jakab városbíró idején készülhetett az egész alakos Szent László szobor is, mely a városháza külső falán látható. A szobor két fej alkotta konzolon áll. Az alkotás az uralkodót lovagkirályként ábrázolja, jobb kezében az országalmát tartja, a bal keze a kettős keresztet ábrázoló címerpajzson pihen. A szobor valószínűleg korábban belső térben volt, erre utal, hogy nem ember nagyságú, hanem kisebb, és az is, hogy a láb alsó része nem kidolgozott. Kovács László szerint mind a kápolna, mind a szobor a Nagy Lajos király uralkodása alatt kiteljesedő Szent László-kultusz szép példája.
