Az utóbbi időben gyakran hallhattuk a kormányfőt azt fejtegetni, hogy nincs elég munkaerő, és hogy a munkanélküliek többsége nem is akar dolgozni. Mert hát mennyire felháborító, hogy a kormány idehoz négy autógyárat, azokat elhelyezi pár tucat kilométerre egymástól Nyugat-Szlovákiában, s ezek a fránya keletiek nem akarnak 500 kilométert utazni nyugatra, az ígéret földjére, mert van családjuk, otthonuk, kötődésük, s él még bennük a szűkebb pátriájuk iránti szeretet.
A Nyitrabányán dolgozóknak bezzeg jár a zsebünkből kivett pénz
Türelmes népünk közben csak hallgatja a nagyvezér okfejtéseit, hogy márpedig támogatni kell az évek óta veszteséges bányászatot a költségvetésből, no meg persze közvetlenül a zsebünkből, mert jobb, ha tudja mindenki, hogy a különböző, még a parlament alelnöke számára is homályos módon összeálló tételek között ott szerepel a bányászoknak juttatott pénz is.
Veszteséget és politikai népszerűséget egyszerre termelnek Nyitrabányán. Amennyiben engedné a kormány, hogy a piac döntse el, szükség van-e a barnaszénre, több mint 4 ezer munkaerőt lehetne átképezni a hiányzó munkapozíciók betöltésére, és nem kellene külföldi munkaerőt hozni, s a támogatásokra pedig milliókat kidobni az ablakon.
Száz kilométeren belül két autógyár is található
A keleti régiókból száz-, mi több, ezerszámra utaznak munka után akár több mint ezer kilométert, hogy például németeket ápoljanak, így biztosítva egy kis megélhetést az otthon maradottaknak, mert odahaza munkát találni nem lehet, hiszen annak idején szinte versenyeztek a hatalom emberei, ki tud több munkahelyet megszüntetni néhány hónap leforgása alatt.
Délkeleten menő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és ipari üzemek váltak az egykori hatalom prédájává, szét is tépték azokat, a koncot pedig elosztották, s persze felelősök a mai napig nincsenek.
Menjenek oda Nyitrabányára és mondják meg maguk a bányászoknak, hogy nincs szükség a munkájukra, riogatja gyakran hasonló üzenetekkel az újságírókat a vezér, miközben folynak a milliók a zsebünkből ki tudja hova.
A Jaguár autógyárba a Nyitrabánya és Nyitra közötti távolság 98 kilométer, és autóval elérhető egy óra alatt. A Kia autógyárba a Nyitrabánya és Zsolna közötti távolság 80 kilométer, és autóval elérhető 1 óra 20 perc alatt. A PSA autógyárba a Nyitrabánya és Nagyszombat közötti távolság 147 kilométer, és autóval elérhető 1 óra 25 perc alatt. A VW autógyárba a Nyitrabánya és Pozsony közötti távolság 192 kilométer, autóval elérhető két óra alatt.
Érdekes ezt összehasonlítani például a Bodrogköz központjából, a Királyhelmecről mért távolságokkal. A Királyhelmec és Nyitra közötti távolság 380 kilométer és autóval elérhető 4 óra 50 perc alatt, a Királyhelmec és Zsolna közötti távolság 335 kilométer és autóval elérhető 4 óra 10 perc alatt, a Királyhelmec és Nagyszombat közötti távolság 424 kilométer és autóval elérhető 5 óra 20 perc alatt, a Királyhelmec és Pozsony közötti távolság 470 kilométer és autóval elérhető 5 óra 40 perc alatt.
A laikus számára is világos, hogy ha valaki útra kel keletről, akkor nem valószínű, hogy megáll a nyugatabbra fekvő lehetőségekhez képest kisebb bérért foglalkoztató üzemekben.
Kell a szén, no meg a népszerűség
Lecsengett a nagy „energiaháború”, mert ez küzdelem volt a javából, ismerjük el. Elértük, hogy nem változik az energia ára, miközben a világon mindenütt csökken. Hatalmas eredmény, meg kell hajolnunk a harcosok előtt, sikerült ismét elaltatni a közvéleményt.
Hogyan is jönnek itt képbe a bányászok, kérdezhetnék sokan jogosan…
A mérce nem egyforma, mert az ország egyes részein veszteséges termelést támogatnak akár a magas energiaárakon keresztül, másutt meg elhanyagolják a fejlesztéseket, hátha az ott élők elhagyják a szülőföldjüket.
A bányászok esetében ugyanis a villanyáramért befizetett összeggel mindannyian „önkéntes” szponzorai vagyunk egy veszteséges ágazatnak. Az okos szakemberek persze elrejtették ezt jól a tételek szövevényében, ám az energiaár üzembentartási tarifájában rátalálhatunk nemcsak a bányászoknak juttatott tételre, hanem a megújuló energiaforrások zsebünkből fizetett tételére is, ami például nagyon sok örömet szerzett a naperőműveket drága pénzen építő Slota-híveknek.
Azt is jó tudni, hogy a villanyáramért fizetett összegnek még a felét sem teszi ki az áram tényleges ára, a többi pedig a különböző tarifák, illetékek, díjak és az ÚRSO mágikus világa.