Gúta város és a gútai önkormányzat mellett működő Kultúra és Kulturális Örökség Bizottsága közös szervezésében valósult meg a Felvidékről kitelepítettek emléknapja alkalmából rendezett megemlékezés. A szombati program során a Gúta TV saját készítésű filmjének vetítésére, majd nyilvános konferenciára került sor. A kitelepítés és lakosságcsere történéseit bemutató konferencia előadói Popély Árpád történész és Angyal Béla helytörténész voltak.
Hetven évvel ezelőtt a szlovákiai magyarságot sújtó intézkedések elsődleges célja a magyar etnikai tömb megbontása volt. 1946. novemberétől 1947. február végéig a déli járásokból több mint 40 ezer embert, egész családokat deportáltak Csehországba.
(Fotó: Szalai Erika)
„Gúta lakosságának jelentős részét érintette a kényszerkitelepítés és következményei máig tartóak, sok részlete egyelőre feltáratlan” – fogalmaz Angyal Béla abban a filmben, amelynek premier vetítésével kezdődött a hetven évvel ezelőtti lakosságcsere és deportálások alkalmából rendezett szombati konferencia. A csehországi deportálások gútai eseményeit maguk az elszenvedői tolmácsolják az Angyal Béla forgatókönyve alapján készített filmben. A megrendítő film öt visszaemlékező személyes élményeit mutatja be egy órában, melynek a legvégén hangzik el a drámai mondat egy idős asszony, Joli néni szájából: „Emléke a sírig elkísér”.
Kollektív bűnösség, jogfosztottság, vagyonelkobzás, deportálás, reszlovakizáció
A felkavaró film után Popély Árpád, történész előadásában a második világháború utáni nemzetállami törekvésekről szólt, amely 1947. április 12-én vette kezdetét – a kitelepítésre ítélt magyarokat szállító első vonatszerelvények Magyarországra való indulásával. Popély Árpád előadásában kitért arra, hogy a kitelepítés csupán egyike volt a kisebbségek nélküli cseh-szlovák nemzetállam megteremtését célzó csehszlovák kormányzati intézkedéseknek.
Ezen intézkedések közé tartozott a magyar kisebbség kollektív bűnössé nyilvánítása és jogfosztása. Popély emlékeztetett arra is, hogy a rendeletek közé tartozott a csehszlovákiai magyarok vagyonának elkobzása, valamint a magyarok közmunka ürügyén Csehországba való deportálása is. Ezen rendeletek végül az erőszakkal kikényszerítő reszlovakizációval értek véget 1949-ben. Popély Árpád elmondta, a háború után felújított csehszlovák állam politikai elitje kizárólag a német és a magyar kisebbségre hárította a felelősséget az ország felbomlásáért. E két nép kollektív bűnössége tette lehetővé kitelepítésüket, amelynek eredménye és célja az ország szláv nemzetállammá alakítása volt.
„A legalább jelképes kárpótlás azóta is várat magára”
„A Magyarországra rákényszerített, Gyöngyösi János és Vladimír Clementis által 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény tehát lehetővé tette a csehszlovák kormány számára, hogy annyi szlovákiai magyart telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre” – magyarázta előadásában Popély. A végül 1947 áprilisában meginduló lakosságcsere 1948 decemberéig tartott. Magyarországról több mint 71 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába, ahonnan összességében közel 90 ezer magyart telepítettek át Magyarországra – derült ki. Az erőszakkal Csehországba hurcolt magyarok száma pedig meghaladta a 41 ezret.
Popély Árpád (Fotó: Szalai Erika)
Popély Árpád kitért Július Viktory belügyi megbízott reszlovakizációs hirdetményére is, amelynek egyértelmű célja a dél-szlovákiai magyarok elszlovákosítása volt. 1948 végéig 400 ezer magyart kényszerítettek nemzetiségük megtagadására. Popély nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy ezekért a történésekért az első számú felelősek a kommunisták voltak, hiszen Edvard Beneš kivételével mindannyian kommunista vezetők voltak, akiket ezért a bűnért felelősség terhel. Köztük Klement Gottwald, Gustáv Husák, Vladimír Clementis, Daniel Okáli.
„A történtek óta immár hét évtized is eltelt, a nemzetiségük miatt meghurcolt, vagyonukból kiforgatott, szülőföldjük elhagyására és nemzetiségük megtagadására kényszerített magyarok megkövetése és legalább jelképes kárpótlása azonban azóta is várat magára” – fejezte be előadását Popély Árpád.
Csehországi munkatáborok
A Selye Egyetem történelem tanszékének oktatóját Angyal Béla helytörténész, néprajzkutató előadása követte, amelyben a történelmi események Gútát érintő hatásairól beszélt, amelyek erőteljesen meghatározták az emberek személyes és közösségi sorsát. Az 1945 és 1948 között történt események egységesen sújtották a csehszlovákiai magyarságot, köztük a gútaiakat is. Angyal szerint a lakosságcserének és kitelepítéseknek máig ható következményei vannak a csallóközi településre.
Előadását a csehszlovák közigazgatás megszervezése utáni időszakkal kezdte. Kiderült, 1945 nyarán, mindenkit kitoloncoltak a déli járásokból, aki 1938. november 2-a után telepedett le itt. Gútán ez több mint száz személyt érintett. „1945 őszén mintegy 500 gútai férfit vittek el a csehországi pardubicei munkatáborba, ahol embertelen körülmények között, ingyen dolgoztatták őket” – fogalmazott Angyal Béla. Ezeknek az embereknek hónapokkal később sikerült megviselten, betegen, tetvesen és legyengülve hazaszökniük.
Gúta lakosságának alig hat százaléka reszlovakizált
Angyal előadásában kitért arra, hogy a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény megkötése után részletes nép- és vagyonösszeírást hajtottak végre, mely arra szolgált, hogy a családokról, vagy ahogyan hivatalosan nevezték „gazdasági egységekről” minél átfogóbb képet kapjanak. Az összeírás alapján kijelölték a vagyonosabbakat, általában öt kataszteri holdnál nagyobb birtokkal rendelkezőket a lakosságcserére, hogy minél jobban kielégíthessék a Magyarországról érkező szlovákok igényeit.
Angyal Béla (Fotó: Szalai Erika)
Gútán 1946 tavaszán 11 081 magyar és 216 szlovák lakost számoltak össze. A reszlovakizáltak összeírása június 22-től 26-ig tartott és Gútán 193 család, 609 személy jelentkezett szlováknak. „Ez a magyar lakosság csupán 5,5 %-a, ami, összehasonlítva a járási és az országos arányokkal, nagyon alacsony arány” – vélekedett Angyal.
A vagyonos családokat telepítették át
Az áttelepítésre kijelölt személyek jegyzékébe be kellett venni minden magyar nemzetiségűt, aki öt kataszteri holdnál nagyobb mezőgazdasági földbirtokkal rendelkezett és iparost, akik jelentősebb műhellyel vagy házzal rendelkeztek, valamint az értelmiségieket. Az így elkészült jegyzék 443 gazdasági egységet, 1784 személyt tartalmazott, akiket a paritásos csere keretében akartak áttelepíteni. A jegyzékeket a telepítési hivatalban „ikresítették”, azaz összekapcsolták a magyarországi áttelepülésre jelentkezett szlovákokéval – magyarázta a helytörténész. A Komáromi járást a magyarországi 15. körzet jegyzékével kapcsolták. A gútaiakat elsősorban a Mezőberény és Medgyesegyháza településekről jelentkezett szlovákokkal kapcsolták.
A szegényebb családokat deportálták
A szlovákiai magyarság számára a hontalanság éveinek legdrámaibb szakasza 1946 telén kezdődött: a munkaerő-toborzásnak nevezett deportálással Csehországba. Angyal összefoglalásából kiderült, Gútáról összesen 424 családot, 1767 személyt vittek el Csehországba, főként a szegényebb családokat. Az elszállítottak – két éven keresztül – csekély bérért, mint mezőgazdasági cselédek dolgoztak az állami gazdaságokban és nagygazdáknál Csehországban.
A gútaiakat Pitvarosra telepítették
Az 1947 tavaszán kezdődő magyar-csehszlovák lakosságcsere megvalósítása kapcsán Angyal elmondta, az első 14 áttelepülő családdal a szerelvény 1947. június 3-án gördült ki a gútai vasútállomásról. Az érkező és induló családok vagyona közti különbség nagy volt. A magyarországi kitelepülő szlovákok olyan kevés ingatlant hagytak hátra, hogy gyakran 3-4 kitelepülő szlovák szerelvény után tudtak csak egy betelepülőt fogadni. Gútáról az év végéig 458 család települt át 2005 taggal.
„Az ikresített jegyzékek felborulása miatt történt meg az, hogy a gútaiak többségét nem Mezőberénybe vagy Medgyesegyházára, „ikerpárjaik” ingatlanjaiba telepítették, hanem elsősorban Pitvaros községbe” – fogalmazott.
A meghívó (Fotó: Szalai Erika)
Az előadás során elhangzott, hogy a Dél-Alföldre érkező gútai áttelepülők számára a legfőbb problémát a lakáskérdés megoldása jelentette. „A Magyarországon talált lakáskörülmények, az életszínvonal, a gazdálkodás fejlettsége évtizedekkel maradt el attól, amit Gútán megszoktak. Pitvaroson 1947-ben még nem volt villanyvilágítás” – foglalta össze.
A Gútára érkező szlovákokról
A magyar lakosság helyére 16 transzporttal 456 szlovák család érkezett, összlétszámukat 1900-ra becsülte a helytörténész. Elmondta, az áttelepülő szlovák családok elsősorban Mezőberényből és Medgyesegyházáról érkeztek, akik szintén magukkal hozták ingóságaikat. A Gútára érkezett szlovákok, repatriáltak többsége földműves volt, s általában csekély gazdasági felszereléssel, pénz nélkül érkezett. A csehszlovák állam a megélhetéshez szükséges gazdaságot és lakóházat utalt ki a számukra. Szociális segélyezésükre és gazdasági életük megindításához jelentős segítséget kaptak az államtól – tette hozzá.
Gúta teljesen elvesztette magyar középosztályát és értelmiségét
Angyal Béla előadásában úgy fogalmazott, hogy a jogfosztottság időszaka Gúta és az egész szlovákiai magyarság számára maradandó károkat okozott. Magyarországra több hullámban mintegy 2400-2500 ember távozott. Elsősorban a módosabb parasztréteget, iparosokat és az értelmiséget telepítették át – hangsúlyozta ki. „Ennek következtében Gúta teljesen elvesztette magyar középosztályát és értelmiségét” – mondta Angyal.
A lakosságcsere következtében jelentősen módosultak a nemzetiségi arányok is a településen,. Míg 1947 nyaráig a szlovák nemzetiség aránya 1-2 % körül mozgott, a lakosságcsere következtében ez a szám 16-19 százalékra ugrott. Összegzésében a helytörténész elmondta, ekkor vált vegyes lakosságúvá a csaknem homogén magyar, katolikusok lakta község. 1961-ben a magyarok aránya 82,2 % volt, azóta a szám folyamatosan csökken: 2011-ben már csupán 76,7 % a magyar nemzetiségűek aránya.
Samu István (Fotó: Szalai Erika)
A konferencia szervezője, Samu István portálunknak úgy nyilatkozott, a lakosságcsere és a kitelepítések 70. évfordulójára szervezett kétnapos konferencia teljesítette küldetését. Legfőbb céljuk, hogy a hetven évvel ezelőtti történések eljussanak a mai, fiatal generációkhoz.
„Ma már nagyon kevesen élnek azok közül, akiket személyesen érintett ez a tragédia” – fogalmazott a gútai Kultúra és Kulturális Örökség Bizottság elnöke. „Nekünk a feladatunk, hogy a következő generációkat megismertessük a tényekkel, ezzel a komoly traumával, ami a felvidéki magyarságot érte” – fogalmazott Samu István.
A kétnapos megemlékezés pénteki programja
A pénteki program 15 órakor megemlékezéssel kezdődött a Szent Rozália parkban lévő kitelepítettek és deportáltak emlékművénél. A rendezvényen mintegy 60-80 fő vett részt, köztük helyi lakosok, Gúta testvérvárosainak delegációi, a mezővárosból kitelepítettek, valamint hozzátartozóik. A résztvevők megkoszorúzták a Szent Rozália kápolnán még 1994-ben elhelyezett – s most felújított – emléktáblát, melyen a kitelepítettek és deportáltak névsora áll.
Az emléktáblánál tartott megemlékezésen a gútai önkormányzat első szabadon választott polgármestere, Harsányi Imre beszédében elmondta, hogy maga a kitelepítés a nagyhatalmak érdekeit szolgálta és hatása befolyással van jelenünkre is. Véleménye szerint a kitelepítésekkel és deportálásokkal megcsonkították a felvidéki magyar társadalmat, mely nem titkolt célja volt a nagyhatalmaknak.
Horváth Árpád jelenlegi polgármester beszédében szintén emlékeztetett a hetven évvel ezelőtti borzalmakra, hozzátéve, nem szabad engedni, hogy még egyszer ehhez hasonló szörnyűség megtörténjen. Horváth szerint ha bármilyen, ehhez hasonló jelek mutatkoznak a nagypolitikában, nekünk különösen érzékenynek kell lennünk, és ezért is fontos az emlékezés.
A közel egyórás ünnepi megemlékezést követően 18 órától kezdődött a Fehérlaposok c. rockopera a Gútai Városi Művelődési Központban. A felvidéki kitelepítettekről szóló előadást a Magyarock Dalszínház előadásában láthatta a közönség.
