Az elmúlt hetekben újra előkerült a magyar földrajzi nevek szlovákiai (hivatalos) használatának kérdése. Még most is gyúrják az önazonosság-tudatunkat és a közösségi képünket. A kétszeresen is fordított tankönyvek pedig nemzedékek gondolkodását, név- és nyelvhasználatát befolyásolták úgy, hogy közben a felvidéki magyarok identitását formálták (és formálják a mai napig).
Kétszeresen is, mivel az államilag megszabott szlovák nyelvű köteteknek a „magyar” nyelvre írott változatairól van szó, illetve mert a közreadásukkal fordítva ülték meg ama lovat: a tanulók voltak/vannak a tankönyv szolgálatában (és nem fordítva).
Van tehát összefüggés az állami tankönyvek tartalma és a felvidéki magyarok identitása között? A szlovák nyelvből fordított tankönyvek hatással voltak a szlovákiai magyarok jelenlegi nemzetképére? A kérdéseket olvasva egyértelműen két igent mondanék, de a kételkedőknek ennél konkrétabb érveket sorakoztatok fel.
Jancsika a szoci iskolájában
Jómagam is a nyolcvanas és a kilencvenes évek szlovákiai iskolarendszerében koptattam a padokat és a lefordított tankönyveket úgy, hogy a rendszerváltozás éppen a hatodik évfolyamunk első félévében érte az ország népét. A tanulók mindennapjaiban ez, számunkra is érzékelhető módon, az orosz nyelvről a németre való átállásban mutatkozott meg, kiegészülve a délutáni angol szakkör kínálatával. Nyilván a pedagógusokat és az iskolákat jobban érintette (netán megviselte vagy éppen felszabadította), de a gyerekek ebből nem sokat érzékeltek. Azonban a kulcscsörgetés elhalkulása után is az addig használatos tankönyvekből betűztük a tudást, míg például a történelmet továbbra is a szlovák szakos tanárnő vitte – ám a humora és a kedvessége a váltás után sem változott. Én abban az időben szerettem meg a történelmet…
A könyvek tartalmi részét azonban a pedagógusok nem tudták megváltoztatni, így az ideológiai maszlag, a magyar földrajzi neveket a szlováknak alárendelő szöveg, valamint a magyar történelmet éppen csak említő tartalom 1989 novembere után is maradt a régiben. Meg a fejecskékben. A tankönyvek terén a novemberi váltás tehát lényegi változást nem hozott. Az akkor tanult cseh és a szlovák történelem jeles eseményeire még ma is emlékszem, meg a huszitákról szóló feleletemre, de arra is, hogy a magyar nemzetünk dicső tetteiről nem az iskolában hallottam. Jobbára otthon és az akkor újjáalakult cserkészet foglalkozásain. Éppen néhány héttel ezelőtt, immár bölcsészként és történelem-magyar szakos tanárként volt alkalmam egykori csapatparancsnokunknak megköszönni az iskolán kívül nekünk átadott magyar történelmi alapismereteket.
Jancsi egykori tankönyvei
Az egyén identitását és nemzetképét befolyásoló iskolai élmények után nézzük a közösségünknek közel három évtizeddel ezelőtt íródott tankönyvi példákat. A jelenlegi nagyszülők és a szülők nemzedéke ezen „keveréknyelvre” lefordított köteteket volt kénytelen forgatni, hiszen a szabad tankönyvpiac igénye akkoriban, eretnek gondolatként, felért volna egy rendszerellenes megbélyegzéssel.
Az 1989-es változást megelőző időszakból két olyan földrajzkönyvet lapoztam fel újra, amelyek egykoron a nyolcadikosoknak, tehát a mai nagy-/szülői korosztálynak íródtak. 1962-ben kelt rendelettel hagyták jóvá a kilencéves alapiskolák 8. osztálya számára a Csehszlovákia 8 című tankönyvet (Doubrava, Josef-Mařan, Stanislav: Csehszlovákia 8. Földrajz a kilencéves alapiskolák 8. osztálya számára. Ötödik javított kiadás, SPN, Bratislava, 1978.). A Szlovák Szocialista Köztársaság földrajzának áttekintésén belül kapott helyet a Bratislava és a Nyugat-szlovákiai kerület című fejezet (205-218. oldal). Ebben a Csallóközről csupán annyit tudtunk meg, hogy „a Žitný ostrovon kavics- és homok-, több helyen téglaagyagkészletek vannak” (206.), talaját mezőgazdasági célokra alaposan megjavítják, a „Dunaj melletti területek talajvizét lecsapolják” (212.).
Az itt talált mondat is jó példáját adja a földrajzi nevek tankönyvi alkalmazásának: „A Dunaj mellett – Bratislavát kivéve – egyetlen nagyobb városunk Komárno, amely a Váh Dunába torkollásánál terül el.” Mivel a tankönyv minta, ezért lett a névhasználat évtizedekre hatással az akkori gyermekek keverék nyelvhasználatára. Amit Jancsi Trnavának olvasott az iskolában, azt később János sem Nagyszombatnak mondta.
Sok víz lefolyt a Dunajon, mire megjelent a Földrajz 8. Csehszlovák Szocialista Köztársaság című tankönyv, amelyet ezen sorok írója is lapozgatott a tanítási órákon (PhDr. Doubrava, Josef – PhDr. RNDr. Drápal, Miloš – doc. RNDr. Fraňo, Jozef – Grubský, Přemysl – doc. RNDr. Krajíček, Libor, CSc.: Földrajz 8. Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Az alapiskola 8. osztálya számára. 1. kiadás, SPN, Bratislava, 1983.). A nyugat-szlovákiai kerület című fejezetben a folyami szigetünket név szerint említő mondatok száma egyre korlátozódik: „A Csallóköz (Žitný ostrov) központja Dunaszerdahely (Dunajská Streda), a városnak élelmiszeripara van.” (228. o.) A főváros és Nagyszombat következetesen csak szlovákul jelenik meg (pl. Bratislava, Bratislavában, Bratislavának, illetve Trnava, Trnavától). A korábbi tankönyvi keveréknyelvet tehát „zárójelező” formára változtatták, amely egyértelműen a magyar névhasználat alárendelt szerepére utal, ezzel is sugallva a másodrendűséget, megalapozva a mai „trnavázás” divatját.
Ján, a nagy-/szülő identitása
Az 1973-ban és 1983-ban kiadott könyvek közös jellemzői: nem tartalmaztak kellő információt a szülőföldismeret megalapozásához; a földrajzi nevek használata zavart okozott a tanulók fejében (a kizárólag „szlovákul”, majd „magyarul/szlovákul)” és itt-ott csak „magyarul” írásmódok váltakozásával), illetve alkalmatlannak bizonyultak a települések magyar neveinek elsajátítására. Fontos hangsúlyozni, hogy az eredeti szöveg és a fordított tankönyv más-más célcsoportnak íródott: előző a szlovák, utóbbi pedig a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak. A könyvben megtalálható ideológiai eszmefuttatások pedig még tovább nehezítették a tanulói befogadást.
A most nagy-/szülő Ján mit gondoljon a Jancsiként ráerőltetett névhasználatról és a hiányos (magyar) ismeretközlésről?
Összegzésként elmondható: a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek keverék és „zárójelező” névhasználata negatívan hatott a magyar nemzetiségű Jancsika név- és anyanyelvhasználatára, valamint alkalmatlan volt a Felvidékre vonatkozó magyar ismeretek átadására. Így lett a terület ura a helyben lakó Ján keveréknyelvének, identitásának és nevének meghatározója.
