Ítélet született egy tíz évvel ezelőtti ügyben, az úgynevezett „faliújságtenderben”, amely akkoriban a legnagyobb korrupciós botránynak számított. Azóta az emberek úgy megszokták az ilyeneket, hogy már szinte számon sem tartják. Főleg azért, mert legfeljebb leváltanak pár balekot, és minden megy tovább. Ehhez az ügyhöz is tíz év kellett, pedig nem volt egy bonyolult történet.
Az azóta megszüntetett építésügyi minisztérium kiírt egy 12 millió eurós pályázatot, amelyet véletlenül csak a saját épületük valamelyik eldugott faliújságjára függesztettek ki. Mégis láss csodát, akadt rá jelentkező, történetesen egy SNS közeli cég, s mily véletlen, a minisztériumot akkor a Szlovák Nemzeti Párt vezette. A tender úgy volt megtervezve, hogy az állam olyan szolgáltatásokért fizetett volna ki milliókat, amelyeket nem kap meg, így vándorolt volna ki tudja kik zsebébe az adófizetők pénze. A vádirat szerint 3,5 millió eurós kárt okoztak az államnak.
A botrány végül akkorára dagadt, hogy a machináció nem valósult meg (ebben a formában) és belebukott az akkori egymást követő két SNS-es miniszter, Marián Janušek és Igor Štefanov. Az üggyel a bazini Speciális Büntetőbíróság foglalkozott, ahol a két exminiszter mellett három másik minisztériumi alkalmazott, név szerint Tomáš Labay, Radoslav Behul és Zdenka Kudláčová felelt tetteiért. Utóbbi hármat végül felmentették, Janušeket viszont 12, Štefanovot pedig 9 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, ám az ítélet még nem jogerős.
Tegnapelőtt, azaz október 16-án a Most-Híd egy megyei képviselőjét tartóztatta le a Nemzeti Bűnügyi Ügynökség adócsalás, bűnszövetkezet működtetése és pénzmosás alapos gyanújával. Az utóbbi két ügy egyáltalán nem kirívó eset, az utóbbi években ugyanis a három kormánypárt (Smer, SNS, Most-Híd) körül sorozatos korrupciós botrányok robbantak ki, gondoljunk csak Robert Fico és Kaliňák üzlettársa, Ladislav Bašternák milliós adócsalási ügyleteire, Bugár Béla gyanús autópálya alatti telekügyleteire, vagy a legutóbbi megbukott SNS-es oktatásügyi miniszter, Plavčan korrupciós botrányaira, és sajnos még nagyon hosszan lehetne ezeket sorolni.
Retorikájukkal pedig pontosan ezek az emberek és pártjaik vakítják a társadalmat az extrémizmus elleni harccal, holott a szélsőségek éppen azért erősödnek, mert a politikum piszkos ügyleteivel annyira hiteltelenné és visszataszítóvá válik, hogy az emberek elkeseredettségükben inkább hajlanak a radikális tömörülések támogatására. Ugyanakkor az állam és az adófizetők pénzének gátlástalan szétrablása (bocsánat, átcsoportosítása) éppúgy kimeríti a radikalizmus és a szélsőségesség fogalmát, mint a fasiszta, náci vagy tekintélyuralmi eszmék nyílt propagálása.
