A pedagógusok és az iskoláskorú gyermekek szülei csak kapkodják a fejüket a hírek hallatán. Az oktatási tárca élén a miniszterek jönnek, mennek, rendszerszintű megoldásokat emlegetnek, majd mindenki azzal szembesül, hogy nem történik semmi, vagy a dolgok egyáltalán nem a jó úton haladnak. Az oktatás helyzetéről, a kultúráról és a karácsonyi ünnepekről is beszélgettünk Kiss Beátával, a Magyar Közösség Pártja oktatási és kulturális alelnökével.
A szlovák kormányok az oktatást prioritásnak nevezik. A gyakori minisztercsere és a gyakran változó törvényi háttér, de az állami költségvetés keretszámai sem igazolják ezt. Milyen év van mögöttünk?
A Tanuló Szlovákia elnevezésű stratégiai dokumentumhoz a Magyar Közösség Pártja is megtette a javaslatait, mind írásos formában, mind az online felületen. Ezek a javaslatok összhangban voltak azokkal a célokkal, amelyeket a magyar-magyar párbeszéden fogalmaztunk meg egy évvel ezelőtt. Ebből a legfontosabb, hogy a közoktatási törvénybe kerüljön bele a nemzetiségi oktatás, esetünkben a magyar oktatás fogalma, és kerüljenek be a jogszabályokba mindazok a feltételek, amelyek a magyar iskolák megnyugtató működéséhez szükségesek, beleértve az oktatás tartalmát, módszertanát, ezen belül a szlovák nyelv oktatásának módszertanát és a történelemórák tartalmát is. A rozsnyói pedagógustalálkozón minden politikai párt és civilszervezet, amely oktatással foglalkozik, részt vett. Volt egy szűkkörű egyeztetés is, amelyen elmondtam a javaslataimat és egyet is értettünk. Még sincs olyan hatalmon lévő politikai erő, amely képes lett volna ezeket a javaslatokat beépíttetni a Tanuló Szlovákia dokumentumba. Igaz, a nyári miniszterváltás után már nem releváns ez a kérdés, hiszen az új miniszter szerint a terv nem kivitelezhető. Viszont van az egésznek egy üzenete: a jelenlegi szlovák kormányban nincs hajlandóság arra, hogy a nemzetségi, esetünkben a magyar közoktatást érintő kérdésekben előrelépés történjen. A Magyar Közösség Pártja tavasszal kidolgozta saját stratégiáját, ez a jelen pillanatban csak tűzoltásul szolgál. A közeljövő fontos feladata, hogy alapítványi támogatási formában segítsük iskoláinkat, azok működési költségeihez és a fejlesztési projektekhez is hozzá tudjunk járulni. Az is fontos, hogy a felvidéki magyar oktatás javát szolgáló elképzeléseinket törvényi formában is megfogalmazzuk.
Nyáron leváltották Peter Plavčan oktatási minisztert, akinek rövid tárcavezetői karrierjét botrányok kísérték. Az általa kidolgoztatott Tanuló Szlovákia stratégiai dokumentumot az új miniszter leállította. Hogyan értékeli a volt miniszter tevékenységét?
Nyáron a Magyar Közösség Pártja nyilatkozatban értékelte Peter Plavčan tevékenységét. Azok a botrányok, amelyek az oktatási minisztérium tevékenységét beárnyékolták, lehetetlenné tették az ő további regnálását. Valószínűleg az egész ország egyetért abban, hogy nem volt alkalmas az oktatási miniszteri posztra. A Tanuló Szlovákia elnevezésű stratégiai dokumentum egyébként nem volt rossz, nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amellyel magam is egyetértettem. Olyan irányvonalat képviselt, amely egy komoly tartalmi reformmal járt volna, de tudatosítani kell, ezt nem a minisztérium alkalmazottai írták, hanem a minisztérium által felkért független szakemberek, tehát az oktatásügyben jártas szakértők, viszont jelzésértékű, hogy a magyar közösség igényeit nem vették figyelembe.
Az új miniszter, Martina Lubyová még nem sok mindent tett le az asztalra, azon túl, hogy visszavonta a stratégiai dokumentumot, nem volt túl színes a tevékenysége. Hogyan értékelhető az eddigi munkássága?
Nem tudom értékelni, éppen azért, mert nem túl színes. Azt gondolom, hogy a színfalak mögött igyekszik rendet teremteni, vagyis remélem, hogy ezen munkálkodik és ezért nem túl látványos kifelé a tevékenysége. Ami biztos, hogy az oktatásügyben most minden megállt, a januártól ígért béremelések sem történnek meg. Lubyová azt nyilatkozta, hogy szeptemberben már megvalósult a fizetések valorizációja, ami tény. Most a kivárás állapotában vagyunk. A költségvetésből azt nem látjuk, hogy jövőre az oktatásügy látványosan több pénzhez jutott volna, ez azt vetíti előre, hogy megint egyfajta passzivitás uralkodik majd a választásokig. De ez egy feltételezés.
Sok pozitívum tehát nem várható, ami a magyar oktatás helyzetének javulását hozná, legalábbis a szlovák kormány részéről…
Ezt feltételezem. Ugyanis nem tudok olyan konkrét törekvésről, amely a magyar iskoláink jövőjét pozitívan befolyásolná. A normatív támogatások emelését lehetett várni, Vörös Péter képviselő a rozsnyói pedagógustalálkozón elmondta: a magyar iskolák finanszírozásában a maximum, amit ők a kormánykoalíción belül el tudnak képzelni, hogy kiharcolják a nemzetiségi nyelven oktató iskolák normatív támogatásának emelését. Amennyire pozitív, hogy emelkedett ez az összeg, annyira negatív is, mert ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormánykoalícióban ülő magyar emberek elképzelhetetlennek tartják, hogy bármilyen jelentős többletet el tudnának érni a magyar iskolák számára.
Az elmúlt évben elfogadták a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvényt. Emelkedett az az összeg, amit a magyar kultúrára szán a szlovák kormány. További részleteket viszont a pénzosztás mechanizmusáról nem tudunk. A 2018-as évre szóló támogatási pályázatokat pedig még nem írták ki. Mire számíthatunk?
Az eddigi támogatási formával is komoly gond volt 2017-ben. Bukovszky László kormánybiztos nemrégiben azt nyilatkozta, hogy karácsonyig mindenki megkapja a 2017-es támogatást, ami teljesen abszurd, hiszen a 2017-es év a végéhez közeledik. Nagyon sok szervezet megtartotta rendezvényét más forrásból és nagyon sok helyen nem tudták megtartani a rendezvényeiket, lemondtak a pályázati pénzről. Ha ilyen módon folytatódik a támogatások kiosztása, még ha új keretek között is, akkor ezt nem lehet pozitívan értékelni. Nem találtam arra vonatkozó információt, hogy ez mennyire változik majd. Nyilván, ha egy új intézmény állt fel, akkor ebből logikusan következik, hogy a rendszer változni fog, de hogy mikor, milyen módon írják ki a pályázatokat, erről még nincsen információm.
Tekintettel a közelgő ünnepekre, váltsunk témát. Református családként milyen régi szokásokat tartottak meg? Hogyan telik a karácsony?
Mi hagyománytisztelő család vagyunk. Egész évben az ige szellemében élünk, templomjáró és Bibliát olvasó családként számunkra az egész egyházi év nagyon fontos, ám az advent és a karácsonyvárás minden ember számára kiemelkedő esemény. Szeretném ezt megvalósítani én is, de sokszor nagyon nehezen sikerül, hogy ezekben az utolsó napokban igazán az ünnep lényegére tudjunk összpontosítani, hiszen számtalan probléma, akár éppen a politika és a közösségi élet egyéb formái és a munkahely eltereli az ember figyelmét. Ettől függetlenül igyekszem az ünnepet meghitten tölteni. Részt veszünk az istentiszteleteken, az úrvacsorás istentiszteleti alkalmakon az egész család jelen van, együtt vagyunk, közösen imádkozunk. Ami az ünnep formaságait illeti, ötvöződnek a városi és a falusi szokások, a férjem faluról, én városból származom, de azok a szokások, melyek a magyar közösségre jellemzőek, nálunk is az ünnep részei.
